2016. október 20. írta: Redakció

Tunne Kelam: '56 reményt jelentett számomra

A szabadság egyetlen garanciája a polgári lét szabadsága. A veszély az, hogy egyre több európai kerül függő helyzetbe, mert lemondanak a választás szabadságáról a fogyasztás és szórakozás érdekében – mondja Tunne Kelam, az észt szabadság harcosa, a magyar '56 csodálója, egykori antikommunista ellenálló, európai parlamenti képviselő. Kelamot '56-hoz fűződő emlékeiről és a mai Európáról alkotott véleményéről is kérdeztük.

„Az észtek és a többi kelet-európai nép visszanyerte a függetlenségét 25-26 éve. Milyennek látja a mai európai helyzetet?

A szabadság értelmes, pozitív kihasználását nagyban akadályozták a régiónk posztkommunista elitje. Még Észtországban is. A volt kommunisták újra megszerezték a vagyont és a hatalmat, miközben az embereknek azt mondták, ők maguk a felszabadítók és demokraták. Mindenesetre itt Észtországban szerencsések vagyunk a puha átmenettel. Minden eshetőség ellenére sikerült elkerülnünk a vérontást. Ez egy csoda volt.

Európa manapság újra egy fordulóponton áll. Hogyan tudjuk megőrizni Európában és országainkban a szabadságot?

Először is, nem szabad követnünk a régi Róma példáját a kenyérre és cirkuszra, vagyis a fogyasztásra és szórakoztatásra alapozó berendezkedésével. Ma már a politika is a szórakoztatóipar része lett. Számomra a szabadság egyetlen garanciája a polgári lét szabadsága. A veszély az, hogy egyre több európai kerül függő helyzetbe az állami segélyezés, az állami irányítás, vagy éppen Brüsszel által, vagy más rajtuk kívül álló tényezők miatt. Erich Fromm, a híres pszichológus 1941-ben megjelent Menekülés a szabadságtól című könyvében megmagyarázta, hogyan is születnek meg a náci és szovjet birodalomhoz hasonló diktatúrák. Szerinte az emberek tudják, hogy mitől akarnak megszabadulni, de nem tudják előre, mire is használják a szabadságukat. Sokan vannak olyanok, akik a választás szabadságát egy új vezető, egy új diktátor számára átadnák. Pedig a szabadság kemény munkát és a személyes felelősség felvállalását jelenti életünkben és döntéseinkben. A demokrácia is a kemény munkán és a felelősségen alapul.”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.20. 20:11:38

újranyitottuk már a követséget tallinban? vagy inkább robokutty deficites kereskedőházaira baszarintjuk el a pénzt.

Válasz erre

Bloodscalp 2016.10.20. 22:04:11

@Herr Stacheldraht Leger: nagyon erőlködnek mostanában az interjúkkal. A 88889 is, jobban illene az állampárthoz meg a médiaihoz egy Putyin interjú. Mondjuk épp amikor október 23.an vendégeskedik itt egyszer

Bell & Sebastian 2016.10.20. 23:44:47

Legalább egy jó mondat van benne, a politika mára valóban a szórakoztatóipar részévé vált. Az is hülye, aki azt képzeli, hogy '56 -ban egy pedigrés moszkovita vezetésével a szabadságba és demokráciába meneteltünk volna.

Valamit csak elértünk az éhezők viadalában, ha mára naponta domborítják ki, mekkora egy tömeggyilkos volt Jankó és bandája.

Na ja, a kivégzettek listája még ezen a szent napon sem teljes (235 -öt számlál), ezért ha 500 -at, ki nem lángsírba ment, becsülünk, nem tévedünk nagyot. Plusz az ide-oda tartósan beutaltak hosszú sora.

Bezzeg az úgynevezett vértelen rendszerváltásba csak jól megbecsülhetően 3.000 -en haltak bele, mások által igénybe véve a szolgálatok szervezett, külső segítségét, szigorúan csak a konc megszerzésének érdekében, mert nem haragszomrád kérdése ez, pusztán üzleti ügy.

Kurvára megérte, nem? Egy kis bútortologatás ára, míg megnevezettek, mármint a kurvák, a nyakunkon maradtak.

Modern, magyar népmesék:

- Te mit tennél a helyemben, Imre?
- Továbbélnék bennetek, ha már egyszer nem szakadt a fejetek abba a bárcás anyátokba.

És lőn...

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.21. 06:36:37

@Bloodscalp: a pártközpont az emberarcú ormányizmust szabta a mandi feladatául, nuku putyin interjú. max indirekt regélnek a paks2 projekt szépségéről, amin a hazai adófizetőkön kívül mindenki jól jár, de az kit érdekel? (polgári szemszögből). hovatovább klintonné közelgő megválasztása miatt villámgyors duplagondol lesz: a putyinista elhajlást fullban rákenik a dzsobbikra, hiszen a finessz mindigis óceánia hűséges szövetségese volt, semmi köze eurázsiához, sose volt! a kvótabetelepítést is csak a nemzetvesztő népszabi szerkesztőség aknamunkája miatt lesz kénytelen mégis aláírni minden idők legmmmadzsarabbb pártfőtitkár efftársa.

Pelso.. 2016.10.21. 06:38:08

"ahelyett, hogy fegyvereket küldött volna a magyaroknak"
Hogyne, a + pár tízezer magyar halott közelebb vitt volna demokráciához.

Pelso.. 2016.10.21. 06:43:12

@Herr Stacheldraht Leger: Nem megy olyan simán, vagyis sehogyse. Mit tud feldobni klintonnénak, kiküld valakit mosogatófiúnak a fehérházba?

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.21. 06:44:31

@Bell & Sebastian:

maga tévedésben leledzik. 56-ban nem a nagy imréért, hanem a rákosi banda ellen lázadt a jónép, betelt a pohár és elszakadt a cérna. a biciklit túltoló pártállam elleni revolúció gondolatmenetet természetesen most inkább ki kéne hagyni az ünnepi beszédből, helyette valahogy brüsszel-migráncs irányba lenne jó terelni a szabaccságharcz aktuálpolitikai szellemiségét.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.21. 06:52:51

@Pelso..: lovagkeresztet küldenek masniba hajtogatott bayerzsolttal, létrehozzák a george soros amerikai foci akadémiát, felavatják az ismeretlen norvégcivil emlékművét, beindítják a padillaista bűnök kutatási intézetét, végül kinevezik venezuelai nagykövetnek GNDL blogtársunkat. ha ezzel nem kenyerezzük le az imperialistákat, akkor semmivel sem.

Pelso.. 2016.10.21. 06:58:00

@Herr Stacheldraht Leger: Eb ura fakó, kenyerezzenek le ők bennünket. Egy új Marshall tervből sok szállodát lehet venni ám.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.21. 07:05:43

@Pelso..: nem rossz ötlet. tapasztalat szerint ha eleget osztasz vissza brüsszelnek, nem kifogásolják a hobbi kisvasutadat. működhet ez a vól-sztríttel is.

Tündér_Lala 2016.10.21. 08:06:06

Tudják ma mélyen elgondolkodtam.
Egy hozzászóló ma azt találta mondani, hogy ma nagyobb ok lenne lázadni, mint 56-ban.
Azt gondolom, hogy erre az ünnepre való felszólítás és az ünnep megközelítése el van tolva. Merthogy csak a meghaltakról van szó, a „hősöről”, de hogy miért lázadt fel az ország legnagyobb része egy emberként, miért volt az elementáris felháborodás, milyen elfojtott indulatok szabadultak ki egy szikra hatására, azzal senki nem foglalkozik. Pedig az 56 elötti viszonyok ismerete nélkül ez megérthetetlen. Elintézik annyival, hogy önkény volt és terror, de hogy ez valójában mit is jelentett arról nem beszélnek eleget. A fiatalok pedig naponta elolvashatják tizenötször a ballib portálokon, hogy itt őnkény van, de hogy a valódi önkény mit is jelent a mindennapokban, mit jelentett akkor, arról fogalmuk nincs. Teszem hozzá: valószínűleg nem értik meg Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, mert az józan ésszel alig érthető annak akinek nincs információja az akkori viszonyokról.

Megpróbálnék tehát néhány dolgot mondani, hogy valami fogalmuk legyen a valódi önkény valódi mibenlétéről.

Nos elősször is tisztázzuk: Minden társadalmi réteget kifosztottak, megaláztak emberségében és nemzeti identitásában. A vagyonosabb rétegket megfosztották vagyonától (amelyet nemzedékek alatt gyüjtöttek) kiszakították őket környezetükből és a legnyomorúságosabb környezetbe, idegen munkaviszonyok közé internálták őket, ahol a idősebb emberek gyakran belepusztultak a számukra állított feltételekbe. (Ki tudna 60-70 évesen megeröltető paraszti munkában helyt állni a parasztokra szabott normák mellett.)

A parasztokat totálisan kifosztották a padláslesöprésekkel. Volt kollégám, aki hetente vitte a kenyeret a szüleinek Pestről, mert különben éhen haltak volna. A TSZ-esítéskor pedig tisztességes, munkában megőszült embereket pofoztak nyikhaj taknyos csőcselék az aláírásukért. Verés, megalázás jutott nekik.

Az értelmiségi réteget naponta fenyegették, kényszerítették olyan cselekedetekre és megnyilatkozásokra, amelyet semmilyen körülmények között meg nem tettek volna.

Na és az állítólagos uralkodó osztály a munkásság sem járt jól. A szemük előtt ment a sztahanovista rendszer, ahol úgy teljesítettek 1000 %-ot, hogy 5 ember szolgálta ki őket. Senki megbecsülést nem kaphatott, hiszen annak a nyomába sem érhetett.

És mindezek mellett néhány példa, (amely ha nem volna véresen komoly röhögést ingerelne):

A villamoson néhány elejtett szóért vagy viccért elvittek embereket és a hírhedt Andrássy út 60-ba kötöttek ki, sem a családjuk sem más nem tudta hová lettek.

Békésen és bólogatva kellett tűrniük a Szabadnép olvasási félórákat munkakezdés előtt. (Egyszer valaki megkérdezte – amikor a javakból az igény szerinti részesülésről beszéltek – hogy „és ki mondja meg kinek mi az igénye” ? Kivezették a gyárból és nem engedték elhelyezkedni 1,5 évig központi utasításra. Közveszélyes munkakerülésért bármikor elvihette a rendőr, kereset nélkül nem tudott enni adni a családjának, mindenüket eladták és eladósodtak, kegyelemkenyéren éltek. Végül valahol hajlandók voltak alkalmazni fele pénzért, segédmunkásként, természetesen megfenyegetve.)

A gyárban amerikai zászlós ruhába öltözött cilinderes ember gratulált az elkésőknek (csapnivaló volt a közlekedés, a villamos időnként áramhiány miatt nem járt ) az imperializmus nevében, A szégyentábláról és a pellengérre állításról nem beszélve. Az emberek pedig tűrni voltak kénytelenek.

Vég nélkül lehetne sorolni az egyedi eseteket. De az általánost is, amikor népünk bölcs tanítója Sztálin és Rákosi elvtársakról dicshimnuszokat hallgattak, miközben reszkettek az emberek nehogy leolvassák róluk, hogy a kurva anyjukba kívánják őket.

Soha nem felejtem el a szüleim szeme villanását, ha valami olyat kezdtem mondani, amit ott, akkor nem kellett volna.

Ha ezeket csak nagy vonalakban értjük (érezni hálaistennek nem érezzük), akkor érthetjük meg, hogy milyen humor lehetett az, amikor a Sztálin szobrot próbálták meg ledönteni és nem akart ledőlni valaki elkiáltotta magát +Tartsd magad Jóska !”

Egy ilyen fojtogató légkörbe robbant bele 56, amikor a kommunisták egymás elleni játszmája közben meglazult a gyeplő és elemi erővel tört ki az emberekből az érzés: ELÉG VOLT !!!!

Erről kellene beszélni a fiataloknak, filmet csinálni róla, hogy valamit értsenek is abból, hogy mi történt. Sajnos csak arra telik, hogy „hősnek lenni hétköznapi cselekedet”. Ami egy baromság, hősnek lenni nem jó, csak néha elkerülhetetlen.

Bell & Sebastian 2016.10.21. 11:15:15

@Herr Stacheldraht Leger: Valamit félreérthetett abból, amit írtam, mert az köztudott, hogy legalább három, fő szálon futottak az események.

Először is. az oroszok részéről gondosan előkészített provokáció volt, amit jól megvilágít, hogy az elözönlésre részletesen kidolgozott tervük volt. Az erődemonstráció nyilvánvalóan legalább hármas célt szolgált, egyben volt terelés Szuezről, most-mutasd-meg a többi lázongónak és jó ürügy a további, szentesített itt tartózkodásra. Hogy nem Amerika nélkül esett meg az eset, az jól mutatja a jó előre segélyként kapott (mint Demszkynek a stencil) Thompson géppisztolyok esete, amit valamiért nem domborítottak ki se akkor, se most.

Másodsorban kommancs kamarillaharc is volt, aminek végén Jankó végleg kiverte a moszkovitákat, kik a tartalékot húzták elő, a lábosfedő neve: Vologya, vége dicstelen.

Harmadsorban kontrarevolúció is volt, arra jogos válaszként, hogy a magyar kommunisták bár orosz segítséggel, de lényegében forradalmi körülmények közt ragadták meg a hatalmat.
___

Csak a legutóbbi a fontos számunkra, mert a heroikus küzdelem nagyságát jól mutatja, hogy az idehurcolt, nem kevés, orosz technika felét kettő hónap alatt leamortizálták a magyar szabadságharcosok.

A monumentális megtorlás nyilván arányaiban eltúlzott volt, de sosem jöhetett volna létre
- az orosz nyomás
- az amerikai félrenézés
- és a magyar moszkoviták
nélkül, amely tényt nem árt ismételgetni, mint ahogyan azt sem, hogy ebben az országban arányosan háromszor annyi embert akasztott fel a zsidó bosszú eszköze, az amcsi-orosz gründolású ÁVH, mint a náci Németországban.
___

Alaposan megfizettünk, megfizettették az árát ennek talmi rendszerváltásnak.

Az _elcsalt_ rendszerváltásnak!

Nincs itt semmi látnivaló, haladjunk szépen tovább és mindenki fizesse be rendesen a havi részleteit, mert népnyúzásból ezek is pont ott doktoráltak, ahol az elődeik, meg azok elődei, meg azokéi...

Ötvenhathoz ezért köze nincsen mai, magyar politicusnak, mert saját maga is hullahegyen áll és teljesen illegitim ez a tákolmány is.

Sammy és Mísa bábszínháza, az. Ez.

Tündér_Lala 2016.10.21. 12:07:49

Miközben igaza van egy dolog biztos: Nem számítottak ekkora robbanásra. Azt gondolták, hogy pikk-pakk megoldják mint Lengyelországban és a NDK-ban. Vagyis a méret meglepte őket és ez indokolta az elképesztő bosszúhadjáratot.
Másrészt viszont 56-nak köszönhetjük mégiscsak az élhetőbb viszonyokat később.

Bell & Sebastian 2016.10.21. 12:17:59

@Tündér_Lala: Amiktől (az élhetőbb viszonyoktól) most fokozatosan távolodunk.

De kettő bosszúhadjárat is volt, rövid időn belül. Csak kitörték a Nép gerincét, ha azóta a selejt ülhet tort a romok fölött, mutasson csak egyetlen egészséges lelkűt, nem kell alkudozni, és megkímélem a várost.

Tündér_Lala 2016.10.21. 12:49:09

A károkat illetően igaza van, de mutasson a VILÁGBAN egy egészséges lelkűt. Mert különben úgy kergetnék az emberek az elitjeiket, mint 56-ban az ÁVO-sokat.

maroz 2016.10.21. 13:43:48

@Tündér_Lala: Furi, hogy a nagyobb, globális kontextus ilyenkor ritkán kerül elő. Például az, hogy miért is lett ide nekünk ez az imperializmus elleni harc? Ezekben a történetekben csak az az érdekes, hogy a kommunisták egymás ellen harcoltak? És a világ többi része mindeközben?

Bloodscalp 2016.10.21. 13:56:25

@Herr Stacheldraht Leger: nagyon kb pont ilyen putin naptár illik ide még a ruszki imádó bandához

Bloodscalp 2016.10.21. 13:59:35

@Pelso..: kinek küldtek volna fegyvert? A wittner féléknek? Hát persze mint a panamai szabó moziban ☺már az elnökanyagot keresték

Tündér_Lala 2016.10.21. 14:33:22

@maroz: Nézze én ott a valódi önkény természetéről írtam.
Természetesen a világban a hatalmi szembenállások meg voltak akkor is és valaki (alku keretében odadobott bennünket abba a rendszerbe). Ha erre gondolt. A népeket adni vanni nem voltak restek.

Különben pedig amiért érdemes foglalkozni igazán vele, az az, hogy feltámadni látszik a rendszer. Tök mindegy hogy kommunista vagy sem, a lényeg a kíméletlenség, az ellenvélemény eltaposása és a sajtó irányítottsága és a félretájékoztatás . Nem tert ott mint akkor, de határozottan érzékelhető például Nyugat Európában. Ma még csak arról van szó, hogy az ellenvéleményt egzisztenciális és morális megsemmistéssel "jutalmazzák", de nagyon rossz irányba art a dolog.

maroz 2016.10.21. 15:27:20

@Tündér_Lala: Az nem nagyon jelenik meg a mai elbeszélésekben, hogy az akkori rendszer egy kísérlet volt arra, hogy egy felmerült problémára valamiféle, az addig ismerttől eltérő választ adjon. Az, aminek indult minden további nélkül tekinthető egy, a meglévő tőkés modernitással szembeni modernitási kísérletnek, és talán az volt a legnagyobb kihívás a számára, hogy a másik, a tőkés modernitási próbálkozás belehúzta egy versenybe, amiből aztán a neoliberális váltás miatt már csak vesztesen jöhetett ki.

Ezt manapság nagyon nem illő így, árnyaltabban is nézni, hiszen a neoliberális populizmus pont azt szeretné elérni, hogy egységesen és elítélőleg szóljunk az egészről, illetve a neoliberalizmus számára fontos üzeneteket emeljük ki, szabadság, az mehet, de az már nem mehet, hogy a szabadságunk pont a kapitalista világ veresnyt kikényszerítő viselkedése miatt _is_ sérült, nagyon durván.

A gond viszont az, hogy azok a problémák, amelyekre a kommunizmus, az államszocializmus, és ennek mindenféle kísérleti variációi valamiféle választ szerettek volna adni ma újból nagyon durván megjelentek, és amint te is nagyon jól látod ezeket nyugaton egyelőre csak leugatással igyekeznek eltüntetni azokat a hangokat, amelyek valamiféle érdemibb változást szeretnének. De hát ugye jön a szűkösség, egyre kisebb a nyugaton elosztható tortaszelet, miközben az igények fel vannak srófolva az égig, naná, hogy ebből megint balhé lesz, tehát kell a szigor. Jönnek az oroszok, például. Mit akarsz? Muszkákat a korzón, vagy megelégszel egy kisebb zsemlével is? Majd fogják ezt még gumibottal is magyarázni, efelől semmi kétségem nincs.

Tündér_Lala 2016.10.21. 16:48:34

@maroz:
tőkés modernitási próbálkozás belehúzta egy versenybe, amiből aztán a neoliberális váltás miatt már csak vesztesen jöhetett ki.

Bizonyos szempontból ezt másként látom.

delphoijosda.blog.hu/2012/11/03/xxiv_786/full_commentlist/1#c18284000

(Boccs bell, de egyszerűbb belinkelni)

Nem kétséges, hogy a tőkés rend valamiféle refomálásra szorult és szorulna. Mondjuk a kommunista utópia vérben, terrorban és igazságtalanságban fogant és a folytatása sem volt jobb (gulágok). A nyugati szociális piacgazdaság kísérlet volt (nem a neoliberalizmus) sokkal sikeresebb és egy bizonyos keretek között fenntarthatóbb rendet eredményezett.

A fő kérdés, hogy az-e a cél, az embereknek jobb legyen ? És itt térnék ki a gulyáskommunizmus elítélésére, ami egy baromság és akik tolták azok bizony dúskáltak azokban a javakban, amelyeket a néptől sajnáltak. Szerintem a cucilizmus magyar változata és a szociális piacgazdaság konvergáltak egymáshoz .

Ami tönkre teszi az emberiséget, az a féktelen hatalomvágy. Emiatt beáldozzák az embereket és a fenntartható rendszereket 20 fillér többlethaszonért. Beáldozzák az erőforrásokat és a környezetet, beáldozzák a szerves fejlődést. Katasztrofálisan rossz irányba haladunk minden szempontból: gazdaságilag, társadalmilag, valódi szabadság szempontjából és ökologiailag.
Az egész kavarás - népek összekeverése, gazdasági kiszolgáltatottá tétele - egy rettenetes terrorral uralkodó központi állam létrejöttére irányul, ahol az ellenállás esélyét a belső életrehívott ellentétek lehetetlanítik el, ahol bármiféle ellenállási kísérlet puszta rendészeti kérdéssé válik, amiről a sajtó minden más területet félretájékoztat.

Ne tévedjünk a kommunizmus fenntarthatatlansága részben a hatalomvágyból fakadt és a szociális piacgazdaság felszámolása és globalizmussal lecserélésének sem más az oka. (Persze az tette lehetővé, hogy a messziről vonzó kommunizmus megbukott, tovább nem kellett számolni ideológiájával.)

Jean Sol Partre 2016.10.21. 17:11:01

@maroz: kezdem gyanítani, hogy az emberi természet maga az egyik legnagyobb strukturális probléma.
Valahogy minden rendszer, ami létezett, előbb-utóbb elromlott. Valóban, a létező szocializmus (kommunizmus, nevezhetjük bárhogy) egy kísérlet volt, a célok is jók voltak, mégis, ott is valahogy már a rendszerbe bele volt kódolva a bukás, nem csak azért, mert a neoliberalizmus begyűrűzött, hanem alapvető elvi problémák is voltak vele, nem beszélve az elitről, amelyik ugyanazokkal az emberi gyengeségekkel küzdött mint a maiak is és a struktúra pontosan támogatta őket ebben (avagy fordítva, a struktúra lehetővé tette nekik, hogy ne kelljen küzdeniük a gyengeségeikkel, hanem simán engedjenek nekik).

Nem leetséges az, hogy nem lehetséges jól működő struktúrát létrehozni, mert mi emberek hozzuk létre?

maroz 2016.10.21. 17:57:55

@Tündér_Lala: @Jean Sol Partre:

A fontos, a lényegi különbség a két modell között amire fel szeretném hívni a figyelmet: míg az egyik a gazdaságot az árutermelő piac és a tőkén alapuló termelés mentén szervezte addig a másik a szükségletkielégítő elosztórendszer és a közösségi tulajdonban lévő termelőeszközök mentén.

Az, hogy ezek az eltérő szervezési módok milyen sajátosságokat kaptak és milyen irányba mentek tovább tényleg érdekes, pláne érdekes együtt vizsgálni, hiszen vannak olyan meglátások is, miszerint a nyugati jóléti kapitalizmust nagyon erősen alakította az attól való félelem, hogy a nyugati kisembert is megcsapja a keleti eszmék szele. És persze az is látható, hogy a keleti újítási kísérletek is, amelyek az árutermelés és a piac helyett a tervgazdálkodásos-újraelosztóst próbálták meg implementálni rendre gellert kaptak, és az elvileg pont a piac tagadására létrehozott rendszer lazán elkezdett piaci jelleget kapni, illetve félpiacit, mert pofázásilag azért el kellett ítélni.

A kapitalizmus tehát ott maradt győztesként, de ma már látjuk, hogy nehéz ennek korlátlanul örülni. A probléma az, hogy mára a kapitalizmus is eljutott oda, hogy az alapparadigmájához, a növekedéshez már nincs bevonható erőforrás. Holott ugye maga a kapitalizmus, mint olyan abban a korban született meg és úgy nőtt nagyra, hogy mindig adódott valami új, amit erőforrásként be lehetett vonni.

Gondoljunk arra, hogy Amerikát érdemben csak alig kétszáz éve kezdték el erőforrásként becsatornázni. Az 1800-as évek elején lakták vagy hárommilliónyian, ez kétszáz év alatt megszázszorozódott. Azt nem is mondom, hogy mi rengeteg természeti erőforrást vontak be, és milyen könnyedén: odamentek és elvették. Csoda, hogy ilyen feltételek mellett jól működőnek láttuk a kapitalizmust, mint rendszert?

Aztán persze voltak egyéb erőforrás-bevonások is, például amikor a huszadik század során bevonták a nőket is a termelésbe, és persze egyúttal a masszívabb fogyasztásba is, hiszen ne feledjük, hogy az emancipatorikus törekvések elsősorban gazdasági okokból lettek tömegesen is sikeresek. Ha nincs a kapitalizmusnak ésszerű igénye a dolgozó női tömegekre, akkor az emancipunciság megmaradt volna elithobbinak.

A gyarmatosításokról is beszélhetnék, no meg arról is, amikor a neoliberális fordulat, a dereguláció és a liberalizáció végső soron egy olyan globális rendszert hozott létre, ahol a centrumállamok erőforrásként használják a félperifériát és a perifériát, valamit a kommodifikációt is megemlíthetném, azt a jelenséget, amikor még a seggünket elhagyó szellentésből is árut csinálnak. Csak most lassan (valójában szerintem inkább gyorsan) az lesz a kapitalizmus problémája, hogy már nincs bevonható erőforrás, nincs mivel tovább növelni azt a halmazt, ami növekedést tudna "termelni".

És ezért gond, ezért probléma az, hogy időközben egy másik modellkeresés, az, amelyik nem a végtelen bőségre alapoz, hanem arra, hogy az erőforrásokat a szükségletek kielégítésére használjuk nos, ez a modellkeresés hamvába lett halasztva. Ami azért kár, mert most nincs egy olyan alternatíva, amit elő lehetne venni, és továbbfejlesztgetni, ha már a kényszer azt hozza, hogy a bőség felől a szűkösségbe kényszerülünk haladni. Legyőzte egy másik modell, de overkill volt, és most azt láthatjuk, hogy a nyertes letarol mindent. Kár, hogy a korabeli hangok közül ma már nem hallatszanak, mert nem illő meghallani azokat is, amelyek ugyan nagyon határozottan szóltak a szocialista rendszerek szigoráról is, de megoldásként nem a kapitalizmus átvételét, nem a piaci mechanizmusok surranópályán történő beengedését javasolták, hanem azt, hogy vegyük komolyabban azt a másikat és mi ahhoz, annak a paradigmáihoz ragaszkodjunk. Érdekes mód a hazai baloldal teljesen elszórta '56 baloldali interpretálását, csak a nyugati eszmények éltetésével foglalkozott, szabadság, etc, már amikor egyáltalán. Pedig volt ott még csomó egyéb is, amiből akár ma is szemezhetne egy olyan baloldal, amelyik legalább egy óvatos kapitalizmuskritikától nem retten meg.

"Nem leetséges az, hogy nem lehetséges jól működő struktúrát létrehozni, mert mi emberek hozzuk létre?"
Én teljesen biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk találni a helyes utat miután az összes helytelent végigjártuk. :) A probléma csak az, hogy most, ha sürgősen nem találunk egy meghódítható bolygót, akkor falhoz értünk. Ilyen fal soha nem állított még meg minket, így tapasztalatunk sincs, hogy ekkora léptékben mi a szarhoz lehet kezdeni. Az a paradigma, hogy zabálj, amennyit bírsz már nem lesz fenntartható, de arról sem kezdtünk el még gondolkodni, hogy legalább úgy a rajzasztalon miként nézne ki egy tervgazdaságos-szükségletkielégítő modell. Nincs "B"-terv, miközben az "A"-terv szerint már éppen zuhanunk a szakadékba.

Tündér_Lala 2016.10.21. 18:59:17

@maroz: Nézze, hasonlón gondolkoztam én is.

A probléma az, hogy a vegytiszta Szu.-ban lévő kommunizmus megbukott. Az az igazi kérdés, hogy miért ?
Erre én egy választ találtam: azért, mert a nagy egyenlősdiben kizárta az egyén ambicióját. Ambicióját a fejlesztésben, az anyagi előrehaladásban (mindegy, hogy mit csinál ugyanúgy él). A tervutasításos rendszer kizár bármiféle javadalmazást a plusz teljesítményért. Ez pedig végsősoron kontraszelekciót erdményez. Helyben és a magasabb szinteken is, a vezetésben és a szakmai munkában is.

Nem tudom, hogy gondolt-e már rá, hogy ha nem ragaszkodnak mereven ahhoz a rendszerhez, hanem megpróbálják frissíteni, reformálni legalább óvatosan, akkor mi lett volna. Szerintem ma is lenne Szu. (Lásd Kínát, akik ugyan túlléptek a mi modelünkön és pont a termelőeszközök közösségi tulajdonát nem tartották meg, de a központ azért a szabályozást megtartotta a kezében és az egyéni ambiciók gazdasági csodát eredményeztek.)

Bell & Sebastian 2016.10.21. 19:29:03

@Tündér_Lala: Kína pedig magyar kottából, Kádáréból játssza a "modern" zenét, amit most nem nagyon hangsúlyoznak, mint ahogyan azt sem, nagyüzemi gazdálkodást innen tanultak az amcsik, a horizontális és vertikális szervezési modellünk ott él tovább, amíg meg nem hal, például vízhiány miatt.

Ehhez képest jutalmunk, mi jutott, pont annyi, mind harmadik gyereknek anyja csecséből.

Kísérlet volt? Az hát, meddig lehet elmenni a kollektivizálásban? Erőszakkal bármeddig, de a titok nyitja a helyes egyensúly.

Amerika is túltolta, éhezés ugyan nincsen, csak pont szart zabálnak, mint a tápos csirkék, ez okból gyorsan át is változtak tápos csirkévé, nem az eszükért tenyésztik őket.

Tündér_Lala 2016.10.21. 19:50:37

@Bell & Sebastian: Így van.
A nyugati világ legnagyobb katasztrofája pedig, amely várhatóan elpusztítja, hogy a (semmilyen valós értéket elő nem állító, sőt romboló) spekuláció határozza meg teljesítményét. A pénügyi központok a világ szipolyozásából élnek.

maroz 2016.10.21. 20:49:24

@Tündér_Lala: Viszont azt vegyük már figyelembe, hogy az egyén ambíciója, a fejlesztés, az a bizonyos progresszió, amiről végre tényleg ideje lenne beszélni nem a tervgazdaság, nem a szükségletkielégítő modell miatt kellett (volna), hanem azért, mert a kapitalizmus elérte, hogy a keleti blokk (előtte a szu) versenyezzen vele, és a verseny egy vérbő kapitalista verseny legyen.

Tehát nem a szükségletkielégítő, nempiaci modell miatt vált problémává az individuum individuális ambícióinak a hiánya, hanem a kapitalista kihívás elfogadása miatt. Most pedig én valami baromira értetlenkedve nézek, hogy mivé tette a világot az a rendszer, ahol az egyén individualista ambíciói szinte isteni szintre emeltettek. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy így jobban jártunk, összességében. Persze ilyenkor illene elmondani, hogy én azt a másik rendszert elég keményen megszívtam személyesen is és semmi kedvem nem lenne repetát kérni belőle, szóval aki engem komcsizni szeretne az húzzon egy sorszámot, de ebbe meg lassan belefáradok, annyiszor mondtam már el, többnyire teljesen hiába. Viszont attól, hogy nem sírom vissza a kommunizmust még nem fogom kevésbé szarul érezni magam amiatt, hogy ma a kapitalizmus neoliberális változata lett egy még annál is rosszabb rendszer, és itt még arra se lehet számítani, hogy a rendszerváltásig már guggolva is kibírjuk.

Tündér_Lala 2016.10.22. 08:45:11

@maroz: Tökéletesen egyetértek rossz irányba kényszerítették a folyamatokat.

Az azért érdekes, hogy "a kapitalizmus elérte, hogy a keleti blokk (előtte a szu) versenyezzen vele, és a verseny egy vérbő kapitalista verseny legyen. ".

Dehát itt lehet választani. Amit fentebb írtam a fridzsider és gulyás kommunizmus az vajon micsoda ?
Az emberek nem csupán a legalapvetőbb életfenntartó igényeik kielégítéséért élnek, hanem hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb és legkényelmesebb életük legyen. (Vajon akik ostorozták a fridzsiderszocializmust, azoknak otthon nem volt hűtőszekrényük ? Mit szólt volna az asszony, ha kidobatják vele ? Vagy úgy gondolta, hogy neki legyen, de a tömegnek ne ?)

Ugyanakkor elismerem, hogy ma a másik végletbe csúsztunk. A legkülönfélébb kütyük cunamija van és arra próbálják rávanni az embereket (sajnos sikerrel), hogy erőn felül is beszerezzenek ezekből, amikre valójában nincs szükségük.

A kulcs valójában az emberek tudatossága volna. Jobb ha megvehetem, de nem veszem meg, ha nem kell, divatból (amit szintén manipulálnak). Tamagocsi nékül például egészen jól lehet élni, hogy szélsőséges példát hozzak.

Azt kellene belátni, hogy a divatbeszerzések azon túl hogy nem valós igényeket elégítenek ki, ártanak a világnak. Ártanak a társadalmi együttélésnek és hatalmasat ártanak az ökológiának. Az emberek pedig nem nőttek fel ahhoz, hogy ne habzsoljanak és státuszukat ne a haszontalan kütyük birtoklása határozza meg környezetükben.

maroz 2016.10.22. 11:51:26

@Tündér_Lala: Igen, de mi van akkor, ha a problémát a kukorica okozza? Vagy az, hogy sört és cukrot fogyasztunk? Elsődlegesen nem a tamagocsi jelenti a szűk keresztmetszetet, nem amiatt fogunk megpusztulni, hanem például a sör és a cukor valamint a kukorica miatt. Mondd azt, hogy nem támogatod a sport nevű bizniszt, és beverik a fejed, holott amikor a focit, mint látványosságot nem támogatod akkor a sör és a cukor fogyasztását nem támogatod. Foci-EB, plusz 12 millió liter a sörfogyasztásban. Mondd azt, hogy útálatos dolog a foci a mai formájában, és ki is végeznek instant. Nehéz ügy ez.

Tündér_Lala 2016.10.22. 12:51:07

@maroz: Boccs és mit szeretne ? Falanszert, a racionális progresszió győzelmét ?
Én nagyon nem szeretném !

maroz 2016.10.22. 13:33:33

@Tündér_Lala:

"Boccs és mit szeretne ?"
Baszni, de hogy jön ez ide? ;)

Oszt-szoroz az, hogy én mit szeretnék? Szerintem nem. A probléma, amit felvetettem akkor is jó eséllyel megfingat minket nagyon durván, ha én nem szeretném, vagy ha nem tartom jó dolognak. Sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy mi várható, mint az, hogy egyetértek-e bármivel is, nem?

Tündér_Lala 2016.10.22. 14:29:38

Ok. Ebben maradjunk.

maroz 2016.10.23. 06:33:56

@Tündér_Lala: Ez nekem szólt? Ha igen, akkor megkérdezhetem, hogy mi szülte ezt a látszólagos ellenérzést?

Tündér_Lala 2016.10.23. 08:56:27

@maroz: Nekem - mint talán kiderükt - meglehetősen vastag kritikám van minden rendszerről. Ezt meg is fogalmazom. Ugyanakkor semmiféle kritika nem áll meg, ha legalább elképzelésem nincs, hogy milyen irányba kellene menni. A tagadás nem elég, ha leszarják, ha nem.
Ez az elképzelt irány pedig meghatározza, hogy kit támogatok. Nyilván azt aki legalább a legfontosabb célokban afelé törekszik, amit jónak tartok.
Van amire lehet befolyásunk és van amire nincsen. Legalább amire lehet befolyásunk, amellett szerintem ki kell állni, különben ócska filozófálgatásba és cinizmusba fullad minden.

maroz 2016.10.23. 11:09:13

@Tündér_Lala: "Ugyanakkor semmiféle kritika nem áll meg, ha legalább elképzelésem nincs, hogy milyen irányba kellene menni."

Elképzelhetőnek tartod, hogy mások ezzel szemben ezt másként gondolják? El tudnád azt fogadni legitimnek, hogy veled ellentétben szerintem teljesen elfogadható az, ha valaki úgy világít rá egy helyzet bizonyos, mások által nem nagyon megfigyelt vagy azonosított aspektusaira, hogy nem ad egyúttal megoldást is?

A "semmiféle kritika nem áll meg" akár újra is gondolható. Volt, amikor én is így gondoltam, de igen erősen hatott rám Umberto Eco. Öt írás az erkölcsről, ezen belül pedig: Gondolatok a háborúról. Eco a pápát védi, akit az értelmiségiek egy része leszólt, mert nem ítélte el az Öböl-háborút úgy és olyan formában, ahogyan azt az értelmiségiek ezen része elvárta volna. Miért nem mondta a pápa a megoldást is, miért csak a vastag kritikát?

Eco szerint ezzel nincs semmi baj, hiszen a megfigyelőnek (akit Eco egy értelmiségi szerepet eljátszó aktornak ír le, de én nem követném ebben a kirekesztésben) pont az a dolga, hogy a kritikákat megfogalmazza és nem az, hogy megoldásokat adjon, hiszen ő a helyzetéből adódóan nem egy cselekvő, csupán csak egy megfigyelő szereplő. Eco szerint nem hogy szabad, de egyenes kötelező is elmondani (és nyilván meghallgatni) a kritikákat még akkor is, ha mi magunk, a helyzetünkből adódó korlátaink miatt képtelenek vagyunk megtalálni a "jó" megoldást:

(a kritikus értelmiségi szerep)... "Abból áll, hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre."

Nekem a személyes problémám az, hogy számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi az, amire lehet befolyásom, és fogalmam sincs, hogy ha lenne is akkor hogyan tudnék bármi mellett kiállni. Pláne nincs ötletem arra, hogy ezt miként tehetnénk többesszámként, mit értünk az alatt, hogy "nekünk" van befolyásunk valamire. Csak úgy, "nekünk", mint általános alanyoknak? Vagy "nekünk", akiket összeköt valami közös jellemző? Nyilván, a francnak sem hiányzik "ócska filozofálgatás", pláne nem hiányzik a cinizmus, de ha ezekre a félelmekre hivatkozva kivonod magad a diskurzusból, akkor esély sem marad arra, hogy a kérdéseimre választ találjak. Azt, hogy mit kéne, vagy mit lehetne tenni csak egy hosszú folyamat során találhatjuk ki, akkor, ha sikerült előbb jól azonosítani a helyzetet, amiben vagyunk. Nem ésszerű egyidőben mondani a megoldást és a problémaazonosítást, ez szerintem belátható, különösen egy olyan témával kapcsolatban, ami nem csak annyi, hogy látom a kipukkant kereket tehát cseréld ki. A lehetőségeim és a kollektív lehetőségek csak akkor tudnak feltárulni, ha előbb meg tudtam győződni arról, hogy jól értelmeztem a helyzetet, és erről csak akkor tudok meggyőződni, ha sok-sok interakció során fel tudom ismerni, hogy sokan mások is hozzám hasonlóan azonosították. Ez egy nem elégséges, de szükséges feltétele annak, hogy a helyzet adta problémákra elkezdjünk megoldásokat is keresgélni.

maroz 2016.10.23. 11:26:29

@Tündér_Lala: Persze a lényeg lemaradt:

"Az értelmiségi szerep járhat érzelmileg elviselhetetlen eredménnyel, mert olykor úgy kell megoldani egy-egy problémát, hogy rámutatunk: nincs megoldása”.

Tündér_Lala 2016.10.24. 07:28:24

"Az értelmiségi szerep járhat érzelmileg elviselhetetlen eredménnyel, mert olykor úgy kell megoldani egy-egy problémát, hogy rámutatunk: nincs megoldása”.

Vannak alap axiomák. Az élet nem tartozhat a fennti kategoriába. Pont.
Részterületeken pedig bármilyen körülmények között lehet, sőt kell javítani. Az egyén pedig a maga területén erre képes.

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: