Cinizmus terén már a múlt héten is nagyot ment a kormány, de úgy tűnik, ezen a héten sem állnak le, sőt. Hétfőn nyújtották be azt a törvényjavaslatot, miszerint az MNB alapítványainak és cégeinek adatai jelentős részben kikerülnek a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosító infotörvény hatálya alól. Mindez pedig annyira sürgős, hogy kedden megtárgyalták a bizottságok és délutánra már el is fogadta a parlament.

Az indok a nyilvánosság ellen: az MNB alapítványainak a pénze „elveszítette a közvagyon jellegét”, az MNB cégei pedig titkolózás nélkül versenyhátrányba kerülnének a piacon.

Az állami cégek és a tisztességes verseny

A posta szerződéseinek nyilvánosságát korlátozó február eleji törvényjavaslat tényleg csak a nyitánya egy új fejezetnek. Az a javaslat is arra hivatkozott, hogy ha a posta működésével összefüggő bizonyos adatok nyilvánosságra kerülnek, akkor az „a posta vagy az általa irányított vállalkozás üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna”. Az aránytalan sérelem pedig azt jelenti, hogy valamenyik versenytárs az adat közzététele miatt „indokolatlan előnyre” tesz szert. Eléggé mulatságosan hangzott, hogy a javaslat annak a postának a „piaci pozícióit” volt hivatott védeni, amely valószínűleg pár hónap alatt elvérezne, ha önerőből kellene megállnia a lábán a piacon, és amellyel szemben a többi csomagküldő szolgálat előnye nagyon is indokolt lenne – ha ugye a posta nem lenne kivételezett helyzetben.

A mostani MNB-s javaslat ugyanezt írja elő a jegybank többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló cégekre, és az általuk közvetve vagy közvetlenül irányított társaságokra is. Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen gazdasági társaságok Matolcsy jegybankelnöksége óta jócskán megszaporodtak: a legtöbbjük kifejezetten a jegybankkal összefüggő tevékenységet végez, de van köztük biztonsági, rendezvényszervező és követeléskezelő cég is.

Ha tehát egy adat közzététele ezen cégek valamelyikének aránytalan sérelmet jelentene (vagyis versenytársait „indokolatlan előnyhöz” juttatná), akkor az az adat nem ismerhető meg. Ez a versenytársak indokolatlan előnyhöz juttatásáról szóló gumiszabály az MNB cégeinek bármilyen, „üzleti tevékenységével kapcsolatos” adatára vonatkozik. Találóan hívta fel rá a Transparency International a figyelmet, hogy „a jegybank és csatolt részei kiterjedt beruházásaira figyelemmel lassan bármely ingatlanközvetítő és műkincsalkusz is a Magyar Nemzeti Bank piaci versenytársának számít, akire figyelemmel a jegybank eltitkolhatja a kiadásait.”

Ezen kívül az MNB cégei által a kifejezetten a jegybank alapvető feladatával kapcsolatban kezelt adatok kifejezetten titkosak lesznek harminc évig. (Az alapvető feladatok között lehet például gondolni a pénznyomtatásra, az érmegyártásra vagy talán még a Giro elszámolási-rendszer működtetésére is, bár azt korábban a kereskedelmi bankok csinálták.)

A javaslat külön szépsége, hogy az MNB cégeinek üzleti titkai kapcsán – vagy bármely más olyan adatai kapcsán, amelyekre ráhúzható, hogy a közzétételük „aránytalan sérelemmel járna” – az indokolás az Alaptörvény M) cikkére hivatkozik, miszerint „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit”.

A tisztességes versennyel kapcsolatban elgondolkodtató, hogy olyan cégek versenypozícióit féltik ezen a „tisztességes piacon”, amelyek egyébként legalább részben közpénzből működnek, de valamiért ezt a versenyelőnyt hajlamos elfelejteni a jogalkotó. Például a kereskedelmi bankoknak – amelyek közösen osztozkodtak korábban a fizetési tranzakciókat bonyolító GIRO Zrt-n – hogyhogy nem jelentett „aránytalan sérelmet”, hogy az MNB kivásárolta őket a GIRO-beli tulajdonrészükből úgy, hogy ő legyen az egyedüli tulajdonos? Hát úgy, hogy az MNB visszautasíthatatlanul jó ajánlatot tett. Node miből? Közpénzből. Ilyenkor nem vagyunk ugye finnyásak az „indokolatlan versenyelőnyre”.

A Pallasz Athéné alapítványok pénze nem „közvagyon jellegű”

A javaslat másik része a jegybank alapítványait érinti. Közismert, hogy tavalyelőtt öt, Pallasz Athénéről elnevezett alapítványt hozott létre a jegybank, több mint 250 milliárd forintból. Az alapítványok oktatási, kutatási, szakmai kiadói és hasonló tevékenységeket végeznek. Akkor Matolcsy azt mondta, hogy azért van erre szükség, mert manapság a közgazdaság-tudományi képzésben a „mára meghaladott neoliberális közgazdasági iskola tanai, tévedései a meghatározóak”.

Az MSZP meg akarta tudni, hogy mire költik az alapítványok a jegybanktól kapott 250 milliárd forintot, ezért pert indított a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány ellen az adatok kiadása iránt. Február elején a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megállapította, hogy az alapítványok közfeladatot látnak el, közpénzzel gazdálkodnak, így ki kell adniuk a kért adatokat. Azóta sem adták ki, hanem inkább felülvizsgálati kérelemmelfordultak a Kúriához.

Nyilván emiatt volt ilyen fontos ez a törvényjavaslat, amibe – a postáshoz hasonlóan – azt is beleírták, hogy folyamatban lévő ügyekre, adatigénylésekre is vonatkozik. Bár az ügyben már van jogerős ítélet, de ha megáll egy felülvizsgálati ok a Kúria előtt, akkor még ebben a konkrét ügyben is elképzelhető, hogy kimásznak az adatközlés alól valahogy. A szocialisták már be is lengették, hogy végrehajtási eljárást kezdeményeznek vagy alkotmánybírósághoz is fordulnak az ügyben.

Az indokolás leggyönyörűbb eszmefuttatását az alapítványi adatok titkosítása kapcsán sikerült véghezvinnie a javaslatot jegyző Bánki Eriknek. Eszerint „az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában az alapító álta juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét” (bizonyára valahogy úgy, amikor Matolcsy György vagy épp Bánki Erik a közpénzből származó fizetését elkölti a boltban), ezért ezen adatok nyilvánosságára nem az Infotörvény szabályait kell alkalmazni, hanem elegendő a közhasznú szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályok (Ectv.) alkalmazása. Bánki azt is kifejti, hogy így nemhogy csökken, hanem nő az átláthatóság, hiszen az ilyen szervezetek évente beszámoló készítésére kötelesek.

Rafinált kivételek

Az egyik dolog ezzel kapcsolatban, hogy MNB alapítványok egyébként most is csinálnak ilyet, eddig azonban az infotörvény alapján a puszta számok mögötti részletekről is lehetett adatokat kérni, ezután meg majd nem lehet. Ez is bizonyára az átláthatóság növekedését jelzi. A másik, hogy a javaslat egy rafinált kivételt tartalmaz, amikor a közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályozásra utal, és ez a kivétel – ki hitte volna – többek között épp a nyilvánosságra vonatkozik.

A közhasznú szervezetek működését szabályozó törvény (Ectv.). szerint a kettős könyvvitelt végző közhasznú szervezetnek (az MNB-alapítványok is ilyennek számítanak a javaslat elfogadása után, és a beszámolóból az is kiderül, hogy kettős könyvvitelt végeznek) a beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni „a támogatási program keretében végleges jelleggel felhasznált összegeket támogatásonként”. Ezt a Pallasz Athéné Domus Scientiae Alapítvány interneten fellelhető, 2014-re vonatkozó beszámoló-melléklete gyorsan elintézi: „A szervezet támogatást nem kapott.” Ezek után azonban majd még egyszerűbben elintézheti, mert a javaslat szerint az Ectv. Ezt előíró passzusa egyáltalán nem is fog vonatkozni az MNB alapítványaira. Mint ahogy az sem, hogy közhasznúsági mellékletet kell készíteni az elvégzett közhasznú tevékenység bemutatásával.

Végül pedig nem fog vonatkozni számos, szervezeti jellegű előírás sem az MNB alapítványaira, ami más közhasznú szervezeteknél elvárás: például a döntéshozó szerv üléseinek főszabály szerinti nyilvánossága, vagy a létesítő okirat olyan kötelező elemei, mint az összeférhetetlenségi szabályok, az éves beszámoló elfogadásának vagy az iratbetekintés szabályainak a meghatározása.

Vagyis Bánki Erik eszmefuttatásával ellentétben valójában arról van szó, hogy bár tényleg tartalmaz számos átláthatósági szabályt a közhasznú szervezetekre a törvény, de épp ezek alól élveznek majd kivételt az MNB alapítványok – úgy, hogy közben már az infotörvény hatálya alá sem tartoznak. Az alkotmány hatálya alá azért mindenesetre még igen, és szerencsére az is elég egyértelműen kimondja, hogy a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok, és a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek kötelesek ezzel elszámolni. Mindenesetre úgy tűnik, Orbánék a saját gránitszilárdságú alkotmányukkal is egyre kevésbé törődnek – örülhetünk annak, hogy legalább az még nyilvános, hogy Matolcsynak és Papcsáknak hányszorosára emelték a fizetését.