„Alig vártam, hogy jöjjön a péntek, kocsiba üljünk és ott legyek Erdélyben valamelyik cigánysoron vagy egy lagziban” – mondja a Mandinernek Árendás Péter, az új lemezre készülő, harminc éves Tükrös zenekar brácsása a kezdetekről. Árendás szerint egy igazán hiteles népzenész nem csupán másol, hanem úgy be tud állni egy falusi zenekarba, hogy nem lóg ki belőle, de mégis saját karaktere van. Hogyan játszották ki a magyarországi népzenészek a Securitatét? Hogy fogadták őket a helyi magyarok és cigányok? Hogyan bomlott fel a régi világ és kezdett eltűnni az élő népzene? Interjúnk.
„Amikor elkezdtünk zenélni, és javasolták nekünk, hogy menjünk Erdélybe, én is ezt kérdeztem vissza: de hát hova menjek, állítsak be vadidegenként egy kis faluba? Úgyhogy első alkalommal a Téka bőgőse, Havasréti Pál vitt ki Mérába, és bemutatott mindenkinek, így később már ismerősként tértem vissza. A másik lehetőség az volt, hogy elmentünk Kolozsvárra, Kallós Zoli bácsihoz. Ő mindig naprakész volt, pontosan tudta, hogy ezen a hétvégén itt, azon a hétvégén ott lesz lakodalom, hova érdemes menni. Akkoriban vajat, kenyeret, ilyesmiket csak korlátozott számban lehetett jegyre kapni, de külföldi útlevélre tudtunk többet venni. Így elmentünk Kallós Zoli bácsihoz, bevásároltunk a szemközti boltban és odaadtuk az élelmiszereket. Ő felsorolta, hogy azon a hétvégén hol lesz esküvő, hol lesz keresztelő, melyik prímáshoz lenne érdemes elmenni. 17 évesen egy hétig voltam kint, az teljesen átformálta az addigi világképemet. Telefon persze nem volt, úgyhogy általában váratlanul érkeztünk mindenhova. Előfordult, hogy szombat esti lakodalomba tartottunk Vajdakamarásra, de mivel előtte Magyarbecén gyűjtöttünk, csak éjfél után érkeztünk oda. Közvilágítás alig volt, mentünk lassan az autóval, és füleltünk, hogy meghalljuk a zenét, a bőgő hangját. De hiába. Az egyik háznál láttunk valami fényt, bementünk oda, mondtuk, hogy a lakodalmat keressük. Igen ám, de kiderült, hogy ugyan a menyasszony vajdakamarási, a vőlegény viszont kapusi, és 60 kilométerre, Nagykapuson van a lakodalom. Annak ellenére, hogy idegenként betoppantunk oda, megvacsoráztattak minket. Közben az idős néni a kemence mellett szebbnél-szebb dalokat énekelt...”
Szilvay Gergely interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.
