Igazságot a rokokónak! − Népszerű művészettörténet II.
2014. augusztus 09. írta: Redakció

Igazságot a rokokónak! − Népszerű művészettörténet II.

rokoko_fragonard.jpg

Fragonard: A hinta

Vendégszerzőnk, Bátorfy Attila (Kreatív Magazin; Brotherhood of the Baby Powder) írása.

*

Népszerű művészettörténet-sorozatunk második része a sokak által gyűlölt rokokónak ered utána azzal a nem kis ambícióval, hogy értekezésünk végére a legtöbben belátják: teljesen butaság ilyen szűk kebellel mérni egy rövid életű, de így is bravúrokkal teli művészettörténeti stílusirányzatot.

Ha a barokkon kívül van olyan stílusirányzat, amely emberekből mérhetetlen visszatetszést vált ki, az a rokokó, bár sokan a két stílust összetévesztik. Sőt, ezen ártatlan stíluskalandozás sokakat képes orbánozásra, sőt, a mennyország kinézetén való polémiára is rávenni! (ezzel kapcsolatban álljon is bizonyítékként e sorok szerzőjének egyik legtöbb visszajelzést kapott fotóbejegyzése a rottenbuchi kolostor mennyezetéről Tumblr-en).

Korunk embere könnyen esik bele abba a hibába, hogy úgy vélje, mindez egyedülálló jelenség a művészet történetében, de ilyen mostoha sorsa bizony más stíluskorszakoknak is volt. A reneszánsz embere a gótikát (gotikát) gyűlölte nagy vehemenciával, a saját stíluskísérleteit azonosítani nem tudó manierista a manierizmust rühellte (lásd, mint oly sokszor, a zseniális tévedőt, Vasarit), a barokk nagy teoretikusai pedig minden képzeletet felülmúló inkvizíciót indítottak a manierizmus ellen. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy Michelangelo Sixtus-kápolnája például manierista. Vagy Raffaello Borgója szintén az. Merthogy a reneszánsz és a barokk határán álló manierizmus a korok nagy elméleti írói szerint modorosságot, elhajlást, tartalom nélküli erőfitogtatást, ízléstelenséget, zavarosságot, átláthatatlanságot sugárzott. Csakhogy míg a manierizmust a 20. század elején az a nagy szerencse érte, hogy kiváló művészettörténészek sora rehabilitálta (például Max Dvorák, Erwin Panofsky, vagy Hauser Arnold; itthon érdemes elolvasni Kelényi György A manierizmus c. könyvét), addig a rokokóval még maga a művészettörténet-írás is elég mostohán bánt.

De vajon mit tud ez a késő-barokk elágazás, ami miatt ilyen dühbe gerjednek tőle az emberek? Mi lehet benne olyan bántó, hogy valaki a rokokó stílusjegyeiből egyből erkölcsi premisszákat is képes legyen levonni?

*

rokoko_vierzehnheiligen.jpg

Vierzehnheiligen temploma

rokoko_rottenbuch.jpg

Rottenbuch kolostora

Az első, és ami meglepő, hogy a rokokó mögött valóban nincs erkölcsi megalapozottság. A rokokónak nem voltak apologétái, nem volt mögötte olyan szellemi hátország, amely mindenáron be akarta volna bizonyítani akár biblikus, akár természetjogi módon, hogy az lenne a helyes irány. Nem volt olyan, aki rokokó szemmel gyalázta volna kicsit a barokkot vagy a reneszánszt, nem ütötte volna ezerrel az utóbbit a szárazsága és kigondoltsága, előbbit meg túlhevült és korlátolt jezsuitizmusa miatt. Talán a rokokó volt az első olyan stílusirányzat, amely a szó legszorosabb értelmében lárpurlár volt, miközben – mint látni fogjuk – koncepcionálisan és mögöttes mondanivalóban semmiben nem maradt el a barokktól. Hát még a rokokó színház és irodalom!

A második, ami már szembeötlő is, hogy itt valóban stílussal van dolgunk. Egy megfogalmazási móddal, amely ráadásul nem pusztán nyomi szubkultúrákat érintett, hanem egész Európán és Latin-Amerikán is végigsöpört rövid száz év alatt. A stílust annál is inkább van okunk önmagáért való stílusnak tartanunk, mivel építészeti struktúrákat nem alakított át, alaprajzokba csak részlegesen hozott újat, festészeti kompozíciókhoz, alapelvekhez nem tett hozzá (elvenni sem vett). Talán nem jár túl messze az igazságtól az, ha valaki egyes divatirányzatokkal veti össze. Merthogy a lényeg a stíl, az ornamentika, a díszítés, elegancia és flancia báj mindenféle jelentés nélkül. A tetszetősség, a kecsesség, egy kis girland itt, egy kis kagylócska ott, amott meg egy madárka.

Ha mégis valami társadalmi beágyazódottságot kívánunk a rokokóban találni, akkor azt mondhatjuk, hogy a rokokó elsősorban az udvarok, az arisztokráciák és specifikus helyeken az egyház művészete volt, régiónként kisebb-nagyobb eltéréssel. De mikor nem volt ez korábban ugyanígy? Hintázó rizsporos parókás portrék bukolikus háttérrel. Rózsaszín porcelán hattyúcsaládos cukorkatartó. Pezsgősen fodrozódó stukkóbravúrok puttócskákkal és delfinnel. Pajkos párocska kergeti egymást a parkban kiskutyával. Hintó, harisnya, szexepilpötty, dráma, intrika és sugdolózás, pletyka és fete galante, erotika és szex, liazonok és flörtök, Tizennegyediktől Tizenhatodikig. És eközben egzotikum és elégia.

*

rokoko_cythere.jpg

Watteau: Indulás Cythére szigetére

rokoko_harlequin.JPG

Watteau: Harlequin

A szerző első igazi rokokó-élménye 2005-ben a Műcsarnok-beli Fény és Árnyék, a francia festészet négy évszázada című pompázatos kiállítás volt. A művészettörténet tanszéken az volt az egyik feladat Marosi Ernő tanár úrnál, hogy egy általa lediktált képről kellett ismertetőt írni. Diktálta, én meg írtam, Nicola de Lárgillié (???) Vörös fogoly kabinban. A címben biztos voltam, a kiállításon meg csak eligazodik az ember, hát én kerestem is egy vörös színűre festett rabot egy valamilyen cellában. Két és fél órán keresztül kerestem, hát azt hittem, messziről is fel lehet ismerni, de mégsem találtam. És kezdtem elölről. Majd egyszer csak megpillantottam a feliratot: Nicolas de Largilliére: Vörösfogoly kabinban. Mérhetetlen szégyenérzet fogott el, mert a képre felnézve egy lábánál felakasztott madarat láttam rokokószerű megfogalmazásban. De most nagyon gyorsan térjünk vissza a rokokóhoz.

Ha Picassónak igaza van, és a kreativitás legnagyobb gyilkosa a jó ízlés, akkor a rokokó a legkreatívabb stílusirányzat a mai jó ízlésünk szerint. Azon kívül, hogy a hatalmas bajor zarándoktemplomok (Wiesen, Rottenbuch, Vierzenheiligen) alaprajzi ötleteihez, mennyezetfreskóihoz, stukkóihoz, díszítéseihez megalapozott mesterségbeli tudás kellett, a változatosságukhoz képzelőerő, invenció és stílusérzék volt szükséges. Merthogy ezeknél a templomoknál egységesebb koncepciójú, stílusban legkövetkezetesebben végigvitt építményeket korábbról alig találni. És ami ugyanennyire fontos: ezekben volt anyag. Ugyanez igaz az iparművészetre. Fantasztikus dolgok születtek ekkor is. Azok a bútorok! Azok a kályhák! Azok a tükörrámák!

A festészet terén a témákban nem történt változás. Az egyházi és szekuláris témák csak a megvalósítás esztétikai kivitelezésében változtak. A portré és az életképfestészet virágkorát élte, ahogy az allegória is. Boucher antik témái, Fragonard hétköznapi idilljei (de hogy meg vannak azok festve!) mégis mintha háttérbe szorulnának Watteau elégikus elvágyódásától. Watteau Harlequinjénél szomorúbb képet alig lehet elképzelni, az Indulás Cythére szigetére festményének talányairól pedig szakkönyvtárnyi irodalom jelent már meg.

*

Ahogy sorozatunk második részének végéhez közeledünk, egyre jobban kezdjük érezni, hogy a rokokóban a stíluson kívül alig van valami olyan rendkívüli, ami korábban nem lett volna és később ne ismétlődött volna meg, így a rokokónak kijáró elemi gyűlölet már egészében túlzónak hat.

A nagy korstílusok határán álló átmeneteket (a gótika és a reneszánsz határán a protoreneszánt, a reneszánsz és a barokk határán a manierizmust, a barokk és a klasszicizmus határán a rokokót) szeretjük hanyatlásnak, giccsnek, sőt, az emberiség végének tekinteni. Önnön értékükbe ritkán gondolunk bele, az életre hívó erőkről és folyamatokról tudomást sem veszünk, ennek ellenére mégis olyan képzeteket társítunk hozzájuk, amelyekkel saját rögeszméinket próbáljuk igazolni egy-egy művészettörténeti példán keresztül.

Pedig rokokó nélkül sokkal szegényebb lenne az épített és festett környezetünk is, és végső soron a sok hater csak hálás lehet annak, hogy a művészet történetéből lehet valamit szívből gyűlölni. Mert anélkül is szegényebbek lennénk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr416579217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S=klogW 2014.08.09. 09:52:54

Talán inkább a barokkról kellett volna írni, mint az utolsó eredeti értéket alkotó kor.

A rokokó már csak egy elfajzás, utána pedig, mivel a reformáció maszkjába bújt férget nem sikerült karanténba zárni, elhatalmasodott az epigonság, elkezdtek sorjázni a neo-akármiknek címkézett koppintások, mint halivúdban a filmek 2., 3., 4., ... "részei" meg a rimékek és a rimékek rimékjei, képregény-adaptációk azok rimékjei.

Goya munkásságában, alkotásaiban láthatjuk a művészet (= értékteremtés egy módja) meghalását. Épp munkássága idején zajlik az első bolsevik forradalom és a "felvilágosodás". A bankárszármazásúak a kezükbe került világformálás keretében a művészséget és a mecénásságot termeléssé és befektetéssé silányították, az elsilányult, zagyva, értelmetlen, embertelen, öncélú alkotásokat árucikké vagy propagandaeszközzé, melyeket egymásnak kiosztott "szakértői" címek birtokában továbbra is művészi alkotásnak reklámoznak (hazudnak), mindezzel káoszt teremtve, hogy a zavarosban halászhassák Mammon kincseit.

Urfang 2014.08.09. 10:35:22

Nem értem miért kell ennyire sulykolni, hogy a rokokót nagyon-nagyon gyűlölik az emberek. Úgy tűnik, mintha ez az állandóan visszatérő elem lenne a fő mondanivalója a cikknek. ("a sokak által gyűlölt rokokónak", "amely emberekből mérhetetlen visszatetszést vált ki", "ami miatt ilyen dühbe gerjednek tőle az emberek", "a rokokónak kijáró elemi gyűlölet", "a sok hater csak hálás lehet annak, hogy a művészet történetéből lehet valamit szívből gyűlölni") Ilyen rövid cikkben ennyi ismétlés központi elemmé teszi ezt, aminek talán ott sem kéne lenni, sajnos az egész cikkből csak ez marad meg a végén, mint új információ.

Az teljesen természetes, ami bármelyik stílusra igaz, hogy nem tetszik mindenkinek. Azt is közhelyes dolog, hogy a rokokót általában giccsesnek és cukorsziruposnak tartják akik nem szeretik. De mi ez az állítólagos elemi gyűlölet? Most komolyan, látott már valaki olyan embert aki eszeveszetten gyűlölte a rokokót? Mert ezt a cikket olvasva úgy tűnik mintha ilyen antirokokó bandák garázdálkodnának mindenfelé.

Sajnos úgy tűnik a politikai közbeszédben már eluralkodott "minél jobban gyűlöltök valamit mi annál jobban szeretjük" életérzés már a művészettörténetbe is befurakodott. Egyeseknek már ez önmagában érték, mert úgy érezheti, hogy ő felette áll a gyűlölködőknek. A végső állomás az, amikor valakinek a szimpátiája már teljesen attól függ, hogy mit gyűlöl a másik és ha tetszik neki valami akkor a gyűlölőket is meg kell találni hozzá, mert úgy az igazi. Amit a másik nem gyűlöl azt ő már nem is tudja szeretni. Nem kéne ezt a mentalitást még több körbe behurcolni, a politika ilyen de legalább a művészeteket hagyjuk ki ebből.

Urfang 2014.08.09. 10:37:52

@S=klogW: Fasza, próbálom itt magyarázni, hogy nincsenek is rokokógyűlölők, erre tényleg feltűnik egy :)

S=klogW 2014.08.09. 10:57:39

@Urfang:

Egyáltalán nem gyűlölöm a rokokót, csak nem tartom értékesnek: a barokk öncélú elfajzása.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.08.09. 11:07:00

Én sem látom be, hogy a rokokó miért lenne manapság olyan gyűlöletes. Éppen a posztmodern szeret – hol finom utalások szintjén, hol egészen nyíltan – hivatkozni rá.

Egyébként Sofia Coppola filmje, a Marie Antoinette izgalmasan hozta össze a rokokó atmoszféráját a kortárs mozgóképes stílustörekvésekkel. Elég csak rákeresni a fotókra:

www.google.hu/search?q=sofia+coppola+marie+antoinette&client=safari&rls=en&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=Y-PlU8KgFcvU4QS54YDQDw&ved=0CAgQ_AUoAQ&biw=1264&bih=680

És belehallgatni a soundtrack-be:

vimeo.com/21144673

Majd szpottolni a film plakátját:

www.thecinematheque.com/poster_marieantoinette5.jpg

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2014.08.09. 11:32:47

@tauglich: szegény Sofia Coppolának nagyon nem sikerült ez a filmje. a rokokó külcsínt valóban jól bemutatta, de a film maga gyenge, széteső lett. pedig a Virgin Suicides meg az Elveszett jelentés tényleg ígéretes indulás volt.

S=klogW 2014.08.09. 12:02:45

@tauglich: Maga ezt most komolyan gondolta?!

"soundtrack-be" zenéjébe
"szpottolni" megnézni, ránézni

@rajcsányi.gellért (ergé): Remélem torrenten nézi a halivúdi szemetet, és nem tömi a zsebüket mozijegyvásárlással.

gyalog.galopp 2014.08.09. 12:11:35

rokokó = cigánybarokk ( :) )

Bell & Sebastian 2014.08.09. 12:51:57

Nem gyűlölik az emberek, ez abból is látszik, hogy mindent és mindenkit túlélt a búcsús körhintákon, hímzett falvédőkön, festett fatáblákon és a tisztaszoba hitvesi ágya (ami kettő) fölött függő szentképeken, az elveszett paradicsom képzelt dagerrotípiáin.

Az urbanizált népség gyűlöli, mert a saját silányságának tart tükröt.

Mindenesetre annyi nincsen belőle, hogy a hétköznapokban lépten-nyomon érzelmi kitörésekre ragadtassuk magunkat.

A rokokó csak a pont egy hosszú, összetett mondat után. Akkor ott valami végleg eltört, össze többé nem ragad.

Bell & Sebastian 2014.08.09. 13:03:13

@gyalog.galopp: Nem. A cigánybarokk lomis műfaj, mindent bele, hogy látsszon még a Marsról is. A senkik művészete, még a proliknál is alávalóbbaké.

A cigánybarokkal és sábeszdekli-avantgárddal éppenséggel gyökértelen korunk írható le kiválóan. A előbbire egy bizonyos emlékmű, az utóbbira egy bizonyos stadion a legjobb példa.

gyalog.galopp 2014.08.09. 13:12:16

@Bell & Sebastian:
jó van na, csak két parlagfűirtás között hülyéskedek

Bell & Sebastian 2014.08.09. 13:35:06

@gyalog.galopp: Tudom én, csak nem szeretem. :) Krumplilevest kanalazzunk stokiról. Libsiknek hokedli.

Arctrurus 2014.08.09. 15:32:33

Nem áll szándékomban kioktatni egy művészettörténészt, de mint az építészet nagy kedvelője, megjegyezném, hogy tudomásom szerint a protoreneszánsz nem a gótika és a reneszánsz közötti átmenet volt, hanem a 11-12. században, tehát a román stílus fénykorában, Toscana területén épült antikizáló, a reneszánszt előrevetítő építészeti stílus volt. Kiemelkedő példája a firenzei San Miniato al monte, melynek zöld-fehét márvány inkrusztációs homlokzatán és belül a templomban is számos antik építészeti elemet találhatunk, persze nem olyan tiszta formában, mint a reneszánsz, vagy a klasszicista építészetben, de egyértelmű, hogy ókori formákat próbáltak utánozni. Érdemes összehasonlítani a szintén firenzei, már valóban reneszánsz homlokzatú a Santa Maria Novellával.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2014.08.09. 19:52:51

@S=klogW: hogyne, a legkomolyabban. Ígyekszem átadni a filmmel kapcsolatos fílingérzést. ;)

@rajcsányi.gellért (ergé): széteső? Mármint a dramaturgiája? Szerintem jól hozta a francia udvar hétköznapjainak atmoszféráját. Nekem egyébként tetszett a film. Bár valóban nem lehet az Elveszett jelentéssel egy lapon említeni.

@gyalog.galopp: a rokokó alapvetően udvari, arisztokratikus stílust, ill. művészetet képviselt, tehát nemhogy a cigusok, de még a köznép tárgyalkotó igényét, illetve ízlésvilágát sem lehet analógiaként felhozni.

Bell & Sebastian 2014.08.09. 23:16:17

@tauglich: Díszítőstílus, a szobafestők gumihengerén élt a legtovább. Vagy tapétákon, óriásposztereken, a szoci falanszter -érzés feloldásaként.

Az lehet, hogy nem szembetűnő a hasonlóság, viszont a funkció (késztetés) ugyanaz. A szabályos sivárságának, merevségének oldása szabálytalan, játékos, emberi léptékű, tökéletlen betoldásokkal.

Tőmondattal, az égi tökéletesség visszarontása földi dimenzióba.

Hogy az uralkodó osztály privilégiuma lenne? Áá, dehogy. Aki csipketerítőt tesz a tévére, arra cserepes virágot, az ugyanakkora husáng, mint XV. Lajos volt.

Vagy csak beleunt a progresszióba, elege lett a fejlődésből.

picur3ka 2014.08.09. 23:19:36

@tauglich:

filingérzést......ohh, lord......

picur3ka 2014.08.09. 23:33:15

@Bell & Sebastian:

"Hogy az uralkodó osztály privilégiuma lenne? Áá, dehogy. Aki csipketerítőt tesz a tévére, arra cserepes virágot, az ugyanakkora husáng, mint XV. Lajos volt."

Hihihi.

Vessen meg, de ez a kolostor szerintem mennyeien gyönyörű.

Bell & Sebastian 2014.08.09. 23:51:05

@picur3ka: Arányérzék és minőség kérdése. Valamiért a zarándoktemplomokban hibátlannak tűnik, ám csak azért, mert azokban gyakran jöttek-mentek, ettek-ittak, aludtak és a népművészet biztos kezű mesterei nem szobortak bele körhintázó Törőcsik Marit Szirtes Ádámmal.

Bell & Sebastian 2014.08.10. 00:00:30

@picur3ka: Nézze meg a mellékhajókat is, akkor talán világos lesz, miről beszélek.

www.youtube.com/watch?v=bmjwAfBpYVA

picur3ka 2014.08.10. 00:17:58

@Bell & Sebastian:

Áh, köszönöm szépen, ez nagyon jó volt. (Én ilyen buzi vagyok, órákig tudok bámulni két falat.)

Másrészt ez a túldíszítettség teljesen pontosan szállít és funkcionális: mint a bárányfelhők, ez a monstrum épület olyan lebegővé varázsoltatik. Csodálatos mestermunka.

S=klogW 2014.08.10. 07:10:11

@Bell & Sebastian:

ez a sok kacskaringós vonal szinte már organikus hatást kelt :)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2014.08.10. 07:32:34

úristen, valakit felzaklattak az utcán ordibáló rokokógyűlölők.

gyalog.galopp 2014.08.11. 16:48:07

@tauglich:

A cigánybarokkot, csak hülyeségből dobtam be.
Ettől függetlenül te mégis találtál párhuzamot, a cigánybarokk se a putrisor hóbortja.:)

pocaklakó minimanó 2014.08.13. 14:50:22

Rokokó: véreshurka tejsodóval
süti beállítások módosítása