A PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.
Olvasónk, Pottyondy Edina írása
*
Ne a politikát hibáztassuk!
„Semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” (Seneca)
Mi lesz veled, fiatal középosztály? Mi lesz a fiatal középosztály nélkül Magyarországgal? Érdekes játék ez a szavakkal, ugyanakkor érdemes eljátszanunk a többi mondattal. Mi is a kérdés?
A Mi lesz veled, fiatal középosztály? című írásban feltettekhez képest szerintem inkább az, hogy hova jut egy olyan ország, melynek saját fiataljai (mi) nem kínálnak semmit a közéletnek? Se stabil, kiszámítható körülményeket, se a valódi vállalkozói avagy gondolati szabadság terét, se szellemi pezsgést? Meddig hagyja ez a réteg (mi) a politikai erőket komoly megszólítás nélkül? Ha ez a fiatal középosztály (mi) nem képviseli önmagát, egyik politikai erő sem fogja megszólítani őket (minket). Ki fogja az érdekeiket a politikában képviselni, ha nem saját maguk? Ha elszakadunk a politikumtól, nem veszünk részt a politika alakításában, a politikai vitákban, nem lépünk be a politikai arénába − sőt, távol maradunk a választásoktól? Ki fogja az érdekeinket a politikában képviselni, ha nem saját magunk? A kérdés mégiscsak ez: mi lesz veled, fiatal középosztály? Mi lesz velünk?
Ha nem állunk ki céljainkért, az elképzeléseink mellett, ha nem állunk ki az igazságtalansággal szemben, itt nem lesz változás. Ne a politikát hibáztassuk saját inaktivitásunk miatt! A „hülye politikus” képe a még hülyébb újságíró vesszőparipája. A politikusokról alkotott vélemény, miszerint ostobák, korruptak és hazugok, sikeresen beépült a köztudatba. Márpedig ha az a köz véleménye, hogy a politikus ostoba, korrupt és hazug, melyik fiatal állna ebbe a célkeresztbe és mondaná őszintén, hogy politikus akar lenni? Melyik fiatal választaná ezt a hivatást, ha a mostanában egyre divatosabb determinizmus, a „politika logikája” úgyis egy korrupt, hazug szörnyszülöttet kreál belőle, akit ráadásul bármelyik pillanatban el lehet tüntetni a süllyesztőben?
Nem szeretném felmenteni politikusainkat olykor lekezelő, cinikus megnyilvánulásaik alól. Azonban azt sem gondolom, hogy erőszakos módszerek alkalmazásával, hozzájuk hasonló pökhendi válaszokat adva változni fog a helyzet. Jó volna, ha a cinizmust kis időre félre tudnánk tenni, ha mernénk valamit állítani, és nem örökösen gúnnyal leplezni tanácstalanságunkat. Jó volna, ha a közvélemény formálói felnőnének, hogy a politikusok is hitelesen számon kérhetőek legyenek gyerekes válaszaik, vagy kicsinyes hallgatásuk miatt.
A fiatal középosztályt jellemző passzivitás nem csak a politikai elit hibája. A politikai elitnek ugyanis nem érdeke, hogy kinevelje saját ellenfeleit. A jelenleg aktuális, lesújtó politikuskép létrejötte a közvéleményt formáló média számlájára is írható. Jó volna, ha nem csak a hírérték oltárán égetnénk a politikusokat azzal, hogy kellemetlen, kikerülhetetlen helyzetbe hozzuk őket, hanem meg is akarnánk érteni motivációikat. Az az állítás, hogy a politika „célja a pénzszerzés, semmi más”, pont azoknak a demokratikus értékeknek ás gödröt, amiért a fiatal középosztálynak, nekünk küzdenünk kell.
„Semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” A mi generációnk ezt az idézetet inkább a Quimby-től ismeri, nem Senecától. Amivel semmi baj nincs. De jó volna, ha nem csak dülöngélve üvöltenénk egy-egy koncerten ezt a sort, hanem adaptálnánk is az életünkre nézve. Jó volna, ha felfognánk, hogy célok nélkül csak mások hibáztatására telik. Jó lenne, ha tudatosulna, hogy mások hibáztatásával csak pillanatnyi feloldozást nyerhetünk.
Nem igaz, hogy a politika nem kínál megvitatandót számunkra. Van miről vitatkozni és van miről olvasni. Mondjuk ehhez vitatkozni és olvasni kell… Majd pedig ha eleget olvastunk és eleget vitáztunk, újra kell definiálnunk a fogalmainkat úgy, hogy az új meghatározások által ezek a fogalmak megtisztuljanak és egyeztethetőek legyenek azzal a jövővel, amiben élni szeretnénk. Ki a politikus? Mi a középosztály? Mi a közélet? Mi a célunk? Mi legyen velünk? Hajrá!
