A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat a napokban közöljük.
*
Szőnyi Szilárd: Nemzeti leltár
1. Családi adókedvezmény
2. Gyed extra
3. Nagycsaládosok támogatása
4. Zeneakadémia
5. Erkel Színház
6. Budapest Music Center
7. Kossuth tér
8. Várkert Bazár
9. Négyes metró
10. BKV-hajójárat a Dunán
11. Trianon-emléknap
12. Kettős állampolgárság
13. Beintés Brüsszelnek és Washingtonnak
14. Bankadó
15. A rezsicsökkentés ténye
16. Közmunkaprogram
17. Chipsadó
18. A dohányzás visszaszorítása
19. Coki a szcientológusoknak
20. Meghátrálás a választási regisztráció, a felsőoktatási keretszámok és a német megszállási emlékmű ügyében
–1. Nemzeti Együttműködés Rendszere
–2. Schmitt Pál
–3. A rezsicsökkentés kommunikációja
–4. Kerényi Imre
–5. Nemzeti Dohánybolt
–6. A közmédia hírműsorai
–7. Dörner György pályázata
–8. Az azeri baltás gyilkos kiadása
–9. Tétlenség a kereskedelmi médiumok mocska ellen
–10. Pálfordulások kommunikációja (tandíj, Kína, Moszkva)
–11. Piros pötty a japán csecsemők fenekén
–12. Szaniszló Ferenc kitüntetése
–13. A magzati élet alaptörvénybe foglalt védelmének súlytalansága
–14. A német megszállási emlékmű üzenete
–15. Magyar labdarúgás
Amúgy a fenti ügyek legfeljebb a közéleti komfortérzetemet képesek befolyásolni. Személyes életstratégiám szempontjából milliószor jobban izgat, hogy a gyerekeim tudnak-e értelmes hivatást választani a XXI. század posztmodern világában, fognak-e szentségi házasságra vágyó párra lelni a szétesett családok Magyarországán, vagy éppen két képernyő-simogatás között lelik-e majd örömüket egy könyv végigolvasásában.
Ebből a szempontból az elmúlt négy év, fájdalom, se nem osztott, se nem szorzott. Az meg mindig is halálra idegesített, ha valaki azért óbégatott, hogy Gyurcsány/Orbán miatt lehetetlenség élni ebben az országban. A magam részéről a mögöttünk hagyott négy évben – csakúgy, mint az azt megelőző nyolcban – remekül megvoltam a bőrömben, népes családomban, gyönyörű fővárosomban és szeretett hazámban.
A szerző a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese.