Hogy milyen lehet a hangulat a református lelkészek között a Hegedűs-féle Horthy-szobor avatása után, azt jól példázza a nagyszerű Reposzt blog bejegyzésének elkeseredett hangulata: „azt a feladatot kaptam, hogy mindenkinek hirdessem Krisztus evangéliumát, balosnak és jobbosnak, libsinek és szittyának, magyarnak, jásznak, kunnak, székelynek és zsidónak, romának, románnak, bárkinek, aki odajön. És erre jön egy hangos performansz én meg jópár kilométerrel távolabb is söpörhetem a törmelékeket. Vajon a Szabadság térre ezek után mindenki oda mer menni? Szívesen látják?”

Hegedűs ellen fegyelmi vizsgálatot indított Szabó István püspök, Tarr Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa kiadott egy közleményt, amely szerint az egyház elítéli az antiszemitizmust és a gyűlöletkeltést, valamint református lelkipásztorok egy csoportja is elítélte a szoborállításos balhét. Ami amúgy kicsit túl lett pörögve, tekintve hogy egy magánterületen évek óta álló szobor újraavatásáról volt szó.

Egyházi berkekben, legyen szó bármely felekezetről, mindig is feszültséget kelt egy-egy pap, lelkész aktívabb politikai-közéleti szerepvállalása: egyrészt nehezen mérhető, hogy valakinek egy-egy hirtelen nyilatkozata, a napi sodrásban kimondott, gyakran keresetlen szavai összhangban vannak-e az évszázadok alatt kimunkált, minden szót megfontoló tanítással; másrészt, s ez a fontosabb, nehéz elválasztani a magánembert az adott felekezet képviselőjétől. Így az ilyen feszültség tulajdonképp elkerülhetetlen, de addig nem szokott nagyobb baj lenni belőle, amíg az illető szavai, tettei, hogy is mondjuk, mérsékeltek (lásd Balog Zoltán vagy épp a korábbi egyházügyi államtitkár, Szászfalvi László személyét). 

Hegedűs mindazonáltal sokkal inkább a saját politikai életét éli, mintsem az egyházáét. Aki nyomon követte az rendszerváltás utáni közéletet, az nem lepődött meg a szoboravatási balhén. Nem most találkoztunk először Hegedűs Lóránttal.

A Hegedűs-jelenség már az ezredforduló környékén téma volt (ha nem hamarabb). 2001-ben a lelkészt közösség elleni izgatásért jelentették fel, az Ébresztő című, XVI. kerületi miépes pártlapba írt cikke miatt („a galíciai jöttmentek hada... rágták és rágják szét a hont... A Jordán partja mellől... jönnek megint a Duna partjára... még egyet rúgni a magyarba..." "Hát halld meg magyar az 1000. keresztyén magyar állami év... egyetlen életre vezető üzenetét: rekeszd ki őket! Mert ha nem teszed, ők teszik meg veled!”) 2002 végén Hegedűs első fokon másfél év felfüggesztettet kapott, majd 2003 novemberében, másodfokon felmentették. 

Bölcskei Gusztáv elhatárolódott a lelkész írásától, majd a református egyház 2001 novemberében ülésező zsinata az ügyre reagálva, bár arra nyilván nem utalva kimondta: ha a lelkész politikai párttagságot, országgyűlési képviselőséget, vagy külszolgálatot vállal, arra az időszakra lelkészi szolgálata szünetel.

A határozat azóta is érvényben van. Református berkekből származó információink szerint a dolog nem ilyen egyszerű: egy gyülekezet választott lelkésze ettől kezdve ugyan hivatalosan nem vezeti a gyülekezetet, ám lelkészi jellege megmarad, és továbbra is lelkipásztorként tevékenykedhet, csak mint gyülekezetvezető, úgymond letétbe kerül egyháza számára. Nem hiába mondta a döntés után Hegedűs,aki akkor egyszerre volt a MIÉP alelnöke és parlamenti képviselő, hogy nem tilthatja meg senki, hogy felkérésre lelkészi szolgálatot lásson el. 

Hegedűs Lórántot a püspöke nem tudja elmozdítani. Hiába van rossz viszonyban régóta Szabóval (Szabó István tulajdonképpen az addigi, 1991 óta szolgáló dunamelléki püspök, id. Hegedűs Lóránt ellenjelöltjeként lett püspök 2002-ben, a Hegedűs-hívek a választás után számos jogorvoslati lehetőséget megpróbáltak kihasználni jelöltjük érdekében), ha a gyülekezet ragaszkodik lelkészéhez (szabad lelkészválasztás), akkor nincs mit tenni (a katolikusoknál nincs ilyen, ott az egyházközség nem sokat tehet a tiltakozáson kívül, ha a püspök elhelyezi kedvenc plébánosát). Emellett a lelkész közvetlen felettese az esperes, de ő sem járhat el egy személyben. 

Az összegyházi szabályokat azonban ő sem lépheti át, és itt van tér az elöljárók számára a felelősségre vonásra: Szabó szeretne választ kapni arra, hogy Hegedűs Lóránt magatartása megfelel-e a lelkészekről szóló törvény idevágó pontjainak, vagyis megtett-e mindent egyháza jó híréért, kerülte-e a megbotránkozást kiváltó magatartást, tartózkodott-e olyan tevékenységtől, amely megoszthatja egyháza közösségét.

Egy vizsgálat egyszer már kudarcot vallott: 2007-ben Bölcskei Gusztáv (a református egyház zsinata lelkészi elnökeként) és Nagy Sándor főgondnok indított ellene belső, egyházjogi eljárást, mivel a református egyház szabályzata szerint lelkész nem lehet párttag, Hegedűs pedig MIÉP-tag volt, ahonnan azonban kilépett, viszont a Jobbik és a Magyar Gárda rendezvényein részt vett. Ez a kiskapu legális, így Bölcskeiék elvesztették a pert.

Mindenesetre a reformatus.hu cikke szerint a szoboravatás azonban a Jobbik rendezvénye volt, ami felveti annak a lehetőségét, hogy az egyházközség megsértette azt az 1998-as zsinati határozatot, amelynek értelmében református templomban nem tartható olyan rendezvény, amely „párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja".

Idézik is a vonatkozó zsinati határozatot:

Zs-41/1998, Zsinati Határozat
a Magyarországi Református Egyház jogi személyiségei tulajdonában, illetve használatában álló létesítmények és területek hasznosítása tárgyában

 A Magyarországi Református Egyház jogi személyiségei (egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, Zsinat, illetve intézményei, továbbiakban egyház) tulajdonában, illetve használatában levő létesítmények és területek hasznosításakor semmilyen formában nem zavarhatja az egyház tevékenységét, és nem sértheti hitelveit, tanítását és méltóságát. Így nem folytatható olyan tevékenység, amely nem egyeztethető össze az egyház erkölcsi elveivel és tanításával, párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja. / Zs-41/1998. /

Budapest, 1998. február 4.

Hogy a szabad lelkészválasztás, a politikai szerepvállalás bizonyos formáinak tilalma és a fenti határozat pontosan hogyan alkalmazható, annak megítéléséhez egyházi szakjogásznak kell lenni, úgyhogy ezt az ügyet nem fogjuk most itt megfejteni. A gyülekezetnek olyan lelkésze van, amilyet ő választott magának.

Persze felhozható, mint a Jobbegyenes blog meg is teszi, hogy Bölcskei is avatott Horthy-emléktáblát Debrecenben, 2012. május 19-én. Az ellen is tüntettek, mégpedig a Debreceni Zsidó Hitközség képviselői. A Jobbegyenes szerint szimpla személyi ellentétek és a hatalmi helyzet okozza a gondot: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek:

A probléma neve: ifjabb Hegedűs Loránt. A református egyház belső konfliktusait csak felületesen ismerők számára is nyílt titok, hogy a Hazatérés Templomának lelkésze régóta szálka a zsinati vezetés szemében. A nehéz természetű, önfejű lelkipásztor állandó hadban áll feletteseivel, és bár sosem követett el olyan mértékű kihágást, ami palástvesztéssel járna, a mostani balhé kiváló alkalom a menesztésére.

Nos, a különbség a hangvételen túl a pártpolitikai átitatottságban van. Nyilván minden politikai felhang nélkül jelen lehet egy istentiszteleten bármely politikus, de hogy Gyöngyösi Márton felszólal a szertartás közben, Horthyról beszélve, az már túlmutat ezen, ahogy az is, hogy felszólalt még Kőrössy Katalin, a Horthy Miklós Társaság titkára, a Vitézi Rend országos Főkapitánya, Molnár-Gazsó János, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökségi tagja, Magvasi Adrián.

Értem az elkeseredést, ismerősek a veszélyek Isten embereinek közéleti szerepvállalása kapcsán. Hegedűs Lóránt is bizonyára nehéz terhet jelent a reformátusoknak. Viszont túlbecsülni sem érdemes a problémát: Hegedűs húsz éve itt van, mindenki tudhatja, mire számíthat tőle. Akik állandóan kiabálnak és tiltakoznak miatta, azok meg akkor sem lennének reformátusok, ha mindenben teljesítené a felekezet a Hegedűssel kapcsolatos kívánalmaikat. Ha valaki újfent és megint elhatárolódást, helyretételt és egyebeket kíván, akkor olvassa újra, ahányszor tetszik, a fent idézett nyilatkozatokat.

Az viszont bizonyos (legalábbis informátoraink erről számoltak be), hogy a református egyházon belül sokaknál betelt a pohár Hegedűs miatt, ezt mutatja a lelkészek már említett, spontán aláírásgyűjtő akciója is.