Annyi eredménytelen év után részsikernek örvendhet a Kuruc.info letiltásáért eltökélten küzdő tábor. Törölték a Facebookról az oldal profilját, a Mandinerhez eljuttatott közlemény szerint a Tett és Védelem Alapítvány közbenjárására. Mint írják: „A magyarországi közbeszéd minősége napról napra romlik. Az antiszemita megnyilatkozásoknak már a Parlamentben is vannak büszke hangadói és képviselői, s az ott elhangzó rasszista, antiszemita beszédek mételyezik a közgondolkodást, rombolják a közbeszéd színvonalát. Ennek legfőbb képviselője a kurucinfo hírportál volt, mely évek óta terjesztette és gerjesztette ennek az egész társadalmat a gyűlölködés irányába taszító nézeteit”.

Csakhogy tiltással sosem lehet(ett) küzdeni az antiszemitizmus verbális vagy írásbeli megnyilvánulásai ellen. Sőt, az ilyesmi csak a szándékkal ellentétes célt érhet el, illetve megerősítheti a letiltottat önnön elnyomatás-tudatában. Az internetes gyűlölködőkkel szemben sosem a dühödt kardcsörtetés, a jogi útra terelés a legjobb válasz. Sokkal inkább el tudja venni az efféle megnyilvánulások élét a közöny, illetve az irónia, a gúny. Utóbbira jó példa volt az ún. köcsöglista utóélete is, amelyre, ahogy Hercsel Adél is megírta, sok-sok szimpatizáns kívánt szintén felkerülni.

Ha a Kuruc.infót, vagy annak internetes felületét valamiért jogi úton elítélnék, esetleg tiltással is fellépve vele szemben, az nem a l'art pour l'art cigányozás és zsidózás miatt kellene, hogy történjen. Mások személyes adatainak, telefonszámának közzététele, esetleg az erőszakra való konkrét felhívás már járhatna ezzel. Azonban a Tett és Védelem alapítvány láthatólag nem ezen okok, hanem a gyűlöletkeltés miatt indított harcot és tiltatta le a portál Facebook-oldalát. Ez viszont már a legszélesebb értelemben vett szólásszabadság elleni fellépés, ami előhozza az örök kérdést: jár-e szabadság a szabadság ellenségeinek is? Véleményem szerint jár, de csak épp addig, amíg mások konkrét szabadságát nem veszélyeztetik alantas tevékenységükkel.

Egy hete érkezett a hír, hogy antiszemitának mondott mikrobloggereket adott ki a Twitter; de a norvég zenész-gyilkos Varg Vikernes ismételt letartóztatásának egyik oka is antiszemitizmussal jócskán átitatott blogja volt. Tiltással, vegzálással próbálkoznak, közben pedig nem veszik észre, hogy ezzel az összeesküvéselmélet-gyártók keze alá dolgoznak, megerősítve a gyűlölködőket saját fontosságukban. Pedig a Kuruc.infóval szemben is leginkább az érdektelenség lehet a hatásos fegyver. Magára valamit is adó ember márpedig nem olvassa és főleg nem tekinti releváns hírforrásnak a Kuruc.infót – ahogy a „pózolj pénzzel”-féle képeket közlő honlapokon sem szörfölget napról napra. Nem az igazság feltárói ők, csak azon a szinten lévő civilizálatlan hőzöngők, akik ellen ők állítólag harcot hirdettek.

De amíg mások konkrét jogait nem sértik, hadd gyűlölködjenek a saját kis fészkükben. „A nézeteiknél semmi sem áll tőlem távolabb, az elhallgattatásuk sérelménél semmi sem áll hozzám közelebb” – írja Puzsér Róbert, és magam is csak ezt tudom mondani. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a színvonaltalan fröcsögésnek.