„A németek tudják, hogy itt demokrácia van” – jelentette ki Manfred Weber, az Európai Néppárt alelnöke, miután a Tavares-jelentés vitáját követően nyilatkozatban állt ki Magyarország, de főleg a magyar kormány mellett. Míg a Weberek közül a román liberális Renata inkább Orbán Viktort kritizálta, addig az EPP képviselője Hannes Swobodával vitába szállva emlegetett kettős mércét. Mint mondta, a szocialisták szerinte Bulgáriával már sokkal elnézőbbek, mint Magyarországgal szemben. A kettősmércézés egyébként is a vita, illetve az azt követő magyarországi polémia középpontjába került. Ezzel élnek a minket támadó eurokraták, amikor másokon nem kérik ugyanezeket számon; de ezzel él Orbán is, amikor a többség-kisebbség viszonyát egészen másként képzeli el Brüsszelben, mint idehaza. Elveszett a jelentés?
A portugál Rui Tavares által a magyarországi állapotokról írt jelentés strasbourgi vitájára Orbán is kiutazott, amit szintén nem felejtett el Manfred Weber megjegyezni. És valóban: korábban is többször sérelmezték már a politikai ellenfelek, ha egy-egy plenáris vitára az invitálás ellenére sem látogatott el Robert Fico vagy éppen Victor Ponta.
„Azon tűnődtem, hogy mi ennek a vitának az értelme, miért kezdtünk bele” – ezt már a baloldali Gabriele Zimmer kérdezte; aki viszont úgy látta, Orbán jelenésének nem volt sok értelme, ha egyszer a Tavares-jelentésre való reagálás helyett csak a sajátjait védte meg. Az utóbb kritizált gesztusról írta Földi Bence az Alternatíván: „A régi Orbán helyett egy igazán »harcias«, véleményét nyíltan felvállaló miniszterelnököt hallhattunk” – írja a kolléga, utalva a gyakran kritizált orbáni kettős beszéd elmaradására, a harcos strasbourgi honvédelemre. Ez valóban pozitív abból a szempontból, hogy a miniszterelnök igazodott a helyzethez. Konkrét ügyek helyett csak nagy általánosságokról szólt a vita, amibe a Horthy-kultusz és a zsidó kisebbség helyzete éppúgy belefért, mint az alkotmányos szintre emelt vitatott családfogalom felemlegetése.
De Rui Tavares már korábbi interjúiban is elmondta: az egyes vitás pontokról, amelyek európai jogba ütközhetnek, más intézményeknek (például az Európai Bizottságnak) kell egyezkedniük az Orbán-kormánnyal. Szerinte ezek feladata az általános ítélet, a rendszerszintű kritika. A jelentés ugyanis úgy véli, a lisszaboni alapszerződés kettes cikkétől rendszerszinten mozdult el a Fidesz vezette kabinet. Mi is áll a 2009-ben elfogadott kettes cikkben? Ez: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség társadalmában”. A balliberálisnak nevezett oldalnak eleve ezek a kedvelt hivatkozási pontjai; nem véletlen az sem, hogy Magyarországon bizonyos pártok szeretik magukat demokratikus ellenzéknek nevezni. A jobboldal ezzel szemben a nemzeti címkét helyezi előtérbe. Ahogy pedig a Tavares-jelentés vitájában is láthattuk, épp a nemzethez tartozó értékek mellett állt ki a Fidesz és Orbán Viktor, szemben a szorosabbra fűzött európai államszövetséggel.
E szempontból értelmezhető a magyar kormány válasza is: ők már az alapszerződés negyedik cikkének megsértésével vádolták az Európai Parlamentet, mondván, sérti a szuverenitást az át nem ruházott hatáskörökbe való beavatkozás. Az Európai Unió vagy az Európai Parlament beavatkozása? Bár az utóbbiról van szó, olykor mintha már a komplett EU-ra gondolnának a jobboldali, euroszkeptikus politikusok, gondolkodók. Márpedig az uniós játékszabályokat a Fidesz is elfogadja. Hogy mást ne mondjunk, nem sokkal a vita előtt vették ki az alkotmányból a bírósági ügyáthelyezés lehetőségét, illetve módosult a magyar államra európai bíróságok által kivetett kártérítés esetére vonatkozó extra adókivetés lehetősége is. Ezeket a lépéseket a Bizottság neheztelése miatt tette meg a Fidesz: egy-egy vitás kérdésnél sokkal hatékonyabbnak bizonyul tehát az efféle egyeztetés, mint a rosszalló jelentések elfogadása.
Volt-e akkor bármi értelme a Tavares-jelentés elfogadásának azon túl, hogy az EP liberális, baloldali és zöld képviselői kijelentették, Magyarországon kiüresedett a demokrácia fogalma; míg a Fidesz egyértelművé tette, hogy szerinte az eurokraták számára veszett el a nemzet valódi jelentése? Nem igazán. Az oly gyakran citált hetes cikkre való hivatkozást időközben módosították is (az MSZP EP-képviselői ki is jelentették, hogy ők azt nem szavaznák meg). A felállítandó koppenhágai bizottságról nehéz elsőre megmondani, többet és láthatóbban fog-e munkálkodni más hasonló bürokratikus kinövéseknél. A háromoldalú bizottság pedig nem nagyon fog mást csinálni, mint eddig más EU-s intézmények: vizsgálják, a magyar fél mely konkrét ügyekben változtat a szabályozáson.
Ami miatt egyesekben mégis félelem van, az a koppenhágai bizottság által életbe léptetni kívánt új mechanizmus. Ez a tagállamok ellenőrzését jelentené, vajon még mindig megfelelnek-e a belépéskor támasztott feltételeknek. Hogy ennek megoldására tesznek kísérletet, az nem mondható eleve egy elvetélt ötletnek. Azonban biztos, hogy hibás a felvezetés. Nem az ablakon becsempészve, Magyarországon tesztelve kell ugyanis egy efféle mechanizmust elfogadni, hanem először is talán mégis elfogadni egy ezt azt új intézményt is magába foglaló uniós alkotmányt, azt utána mégis megszavaztatni minden egyes tagállammal és így tovább. A belépett országok monitorozása, demokráciavizsgálata csak ebben az esetben lenne legitim.
A jelentés elfogadása viszont egy cseppet sem nevezhető meglepőnek. A konkrét ügyek mellett nyilvánvaló, hogy a nem-jobboldaliak egy része úgy gondolja, a Fidesznek nem olyan fontosak a demokratikus értékek, a fékek és ellensúlyok, a hibásan jogállamiságként leírt baloldali-liberális rend. Valójában nem a demokráciát, hanem a liberális demokráciát és értékrendszert védelmezik, amely az eddigi tapasztalatok alapján a Fidesznek valóban nem jelent túl sokat. Azonban ettől még demokrácia van itthon, csak éppen nem a liberális értékek kerülnek előtérbe. Az EP többsége viszont most szavazatával is egyértelműsítette, hogy mely politikai oldalon is foglal helyet.
A Fidesznek ettől még mégis érdemes lenne megfontolnia bizonyos EP-kritikákat, a Tavares-jelentés egyes pontjait, más néppárti képviselők elbizonytalanodásának (a szavazáson való tartózkodásának) okait. A jelentésre válaszként küldött magyar memorandum fontos kérdéseket tisztáz (de terel is bizonyos helyeken), azonban több más felvetést is érdemes lenne komolyabban venni. Igaz, hogy Manfred Weber kiállt a Fidesz mellett, ám felszólaltak a vitán más néppárti képviselők is. Frank Engel például a kétharmados törvényekkel való nagyobb óvatosságra intett, és kijelentette: talán érdemes lenne arról is beszélni, mit érdemes és mit nem érdemes kezdeni egy ilyen jelentős mértékű felhatalmazással. De közrejátszott felszólalásában az is, hogy Morvai Krisztina épp előtte hívott harcba minden egyes magyart a „gyarmatosítókkal” szemben. Engel ezt az irányt nehezményezve reflektált arra is, hogy a radikáljobbosokhoz való közeledés szintén nem annyira szimpatikus sok jobboldali számára.
Visszafogottság, önkorrekció képessége, a hatalompolitika korlátozása a jobb kormányzás receptje még akkor is, ha a Fidesz úgy gondolja: egyesek csak azért kérik ezt rajta számon, mert elveszett számukra a nemzeti értékek, a hazafiasság jelentése.