Orwell 110
2013. június 25. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

Orwell 110

orwell.jpg

„Freedom is the right to tell people what they do not want to hear.”

A száztíz éve született Eric Arthur Blair (George Orwell) emlékére. Mindent tudott.

„- Van a Pártnak egy jelmondata, amely a múlt feletti uralomról szól - mondta. - Légy szíves elmondani.

- Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is - darálta engedelmesen Winston.

- Aki uralja a jelent, az uralja a múltat is - ismételte meg O'Brien, s helyeslően bólintott. - A te véleményed szerint, Winston, a múlt valóságosan létezik?

Winstont ismét elfogta a tehetetlenség érzése. Pillantása a számlap felé röppent. Nemcsak azt nem tudta, hogy akkor menekül-e meg a fájdalomtól, ha »igen«-t felel, vagy ha »nem«-et, hanem még azt sem, hogy melyik választ tartja valóban igaznak.

O'Brien elmosolyodott. - Te nem vagy filozófus, Winston - állapította meg. - Mostanáig sohasem gondolkoztál rajta, mit jelent a létezés. Felteszem hát szabatosabban a kérdést. Létezik a múlt ténylegesen a térben? Van valahol itt vagy másutt egy szilárd tárgyakból álló világ, ahol a múlt még mindig történőben van?

- Nincs.

- Akkor hát hol létezik a múlt, ha egyáltalán létezik?

- A feljegyzésekben. Le van írva.

- A feljegyzésekben. És?

- Az emlékezetben. Az emberek emlékezetében.

- Az emlékezetben. Akkor rendben van. Mi, a Párt uralunk minden feljegyzést, s mi uraljuk az emberek emlékezetét is. Tehát uraljuk a múltat. Igaz?

- De hogyan vethettek véget annak, hogy az emberek emlékezzenek? - kiáltott fel Winston, pillanatnyilag ismét megfeledkezve a számlapról. - Az emlékezés önkéntelen. Rajtunk kívül álló dolog. Hogy uralhatjátok az emlékezetet? Az enyémet sem uraltátok!

O'Brien ismét szigorúbb lett. Kezét a számlapra helyezte.

- Ellenkezőleg - felelte -, te nem uraltad. Ez juttatott ide. Azért vagy itt, mert megbuktál alázatosságból, önfegyelemből. Nem voltál hajlandó meghódolni, ami pedig a józan ész ára. Inkább akartál őrült, egyszemélyes kisebbség lenni. Csak a fegyelmezett elme láthatja a valóságot, Winston. Te azt hiszed, hogy a valóság valami objektív, külső, önmagában létező dolog. Azt is hiszed, hogy a valóság természete magától értetődő. Mikor becsapod önmagad, azt gondolva, hogy látsz valamit, feltételezed, hogy mindenki más is ugyanazt látja, mint te. Én azonban azt mondom, Winston, hogy a valóság nem külső dolog. A valóság az emberi agyban létezik, és sehol másutt. Nem az egyének agyában, amely tévedhet, és minden esetben hamar el is pusztul, hanem a Párt agyában, amely kollektív és halhatatlan. Bármi is az, amit a Párt igaznak tart, az igaz. Lehetetlen a valóságot látni, ha nem a Párt szemével néz az ember. Ez az a tény, amelyet meg kell tanulnod, Winston. Véghez kell vinned önmagad megsemmisítését, s ehhez meg kell erőltetned az akaratodat. Meg kell alázkodnod, hogy meggyógyulhass.

Néhány pillanatnyi szünetet tartott, mintha időt akarna engedni, hogy amit mondott, tudatosuljon Winstonban.

- Emlékszel - folytatta aztán -, azt írtad a naplódba, hogy »A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy«?

- Igen - felelte Winston.

O'Brien felemelte a balkezét, befelé fordított tenyérrel, s hüvelykujját behajtva, négy ujját kinyújtotta.

- Hány ujjamat mutatom, Winston?

- Négyet.

- S ha a Párt azt mondja, hogy ez nem négy, hanem öt akkor hányat?

- Négyet.

Szava fájdalmas zihálásba fulladt. A számlap mutatója ötvenötre ugrott. Winston egész testét kiverte a veríték. Tüdejében elakadt a levegő, s aztán mély sóhajokban tört ki ismét; még fogait összeszorítva sem tudta visszatartani. O'Brien négy ujját még mindig kinyújtva figyelte. Engedett a billentyűn. Ezúttal a fájdalom csak egy kissé enyhült.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy.

A mutató hatvanra ugrott.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy! Négy! Mi egyebet mondhatok? Négy!

A mutató valószínűleg ismét feljebb ugrott. Winston azonban nem látta. Látókörét betöltötte a nagy darab, szigorú arc és a négy ujj. Az ujjak úgy meredeztek szeme előtt, mint óriási oszlopok, elmosódottan, s mintha vibráltak volna - de félreismerhetetlenül csak négy ujj volt.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy! Állítsd meg! Állítsd meg! Hogy vagy képes folytatni? Négy! Négy!

- Hány ujj ez, Winston?

- Öt! Öt! Öt!

- Nem, Winston, így nem ér semmit. Hazudsz. Még mindig azt gondolod, hogy négy. Hány ujj ez?

- Négy! Öt! Négy! Ahányat akarsz. Csak állítsd meg, szüntesd meg a fájdalmat!”

(1984)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr25377127

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.06.25. 15:41:30

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.06.25. 15:28:12

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

libertard 2013.06.25. 16:25:42

hasznos tanácsok a magyar jövőre nézve, köszi :)

Urfang 2013.06.25. 17:05:59

- Mit csináltunk a magyarok földjével Rajcsányi úr?
- Szabad prédává tették az anyaföldet!
- Nem jó válasz. Amit ön mond az ellent mond a Párt véleményének. A Párt véleményének ami a Nemzeti Igazság, maga pedig hazudik ha mást állít, a hazugság pedig fájdalommal jár.
Az ügynök elfordított egy kart, mire Rajcsányi teste remegni kezdett.
- Minek nevezné amit a magyarok földjével tettünk?
- Amit tettek az az hazaárulás!
- Okosabbnak hittük magát Rajcsányi.
Az ügynök tovább forgatta a kart, Rajcsányi szemei kidülledtek, torkából keserves hörgés tört elő.
- Mondja ki mit tettünk a magyarok földjével! Mondja!
Rajcsányi hallgatott, de a szemei elárulták, hogy megtört. Ez a valaha naiv, idealista fiú meg volt törve.
- Megmentették a földeket! Megmentették, mint a trafikokat, mint a nyugdíjat, mint a nyerőgépeket! Megmentették és minket is megmentettek. Megmentettek Gyurcsánytól és Bajnaitól, megmentettek a Bilderbergtől. A magyar föld már biztonságban van a Nemzeti Nagybirtokosoknál. Megmenekült a haza.
- Jól van Gellért, látom megjött az esze, na írja le gyorsan és mehet a Mandinerre. Tudja ha nem jutnak eszébe többé hazugságok és fogékony lesz a Párt Igazságára, akkor magából még trafikos is lehet.

Kandeláber 2013.06.25. 17:48:29

Lehet, hogy anno a '90-ben neofita demokratává lett Lendvai néni keze is benne volt abban, hogy '89-ig nem adhatták ki a könyvet.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2013.06.25. 18:53:04

@libertard: szerintem ez jelenleg inkább az amerikai jelen

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.06.25. 18:53:17

@rajcsányi.gellért (ergé):

"Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért."

BŐS 2013.06.25. 19:10:45

ilyen tisztán még senki sem írta le az Orbán rendszer lényegét :)

serial sinner · http://wdcry.blog.hu 2013.06.25. 22:26:49

Orwell az egyik legnagyobb. A poszt úgy lett volna teljes, ha ide Ergé idenyesett volna még Állatfarm idézetet is.

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: @Wind Callman tér: @libertard: Agymosás minden rendszernek a sajátja, csak van ahol ezt profibban csinálják.

@Urfang: Ez ennél sokkal finomabban működik, pl: a Fideszes újságírók tudják, hogy a NER-t lehet kritizálni, de OV-t nem. Ha vki mégis elpimaszodik, akkor többé nem írhat többé az MN-be, a HV-ba,... Egy idő után pedig a szelekció már automatikus.

mbm 2013.06.25. 23:20:16

Szeretem ezeket a megemlékezéseket a mandineren, rövidek, velősek, nem akarnak magyarazni, elemezni.
Vajon miert kell ezek alatt a kommentekben szemetelni Orbánozással meg hasonlókkal? Nyilván amit Orwell tudott és átadott, az általánosabb és fontosabb a mai magyar politikai közéletnél.

BŐS 2013.06.26. 00:36:04

@bbjnick:

már olvastam, mielőtt még könyv formájában kiadták, azt hiszem, valahogy úgy hívták azt akkoriban, hogy stencil, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy rezsim olyan közel jut hozzá mint a mostani :)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2013.06.26. 06:16:35

@BŐS:

1) Az a nagyalakú, piros-fekete borítós, stencilezett szamizdat nekem is megvan:-)

2) Jól értem, hogy azt akarod mondani, hogy ez a mai rezsim totalitáriusabb, mint az, ami alatt azt a szamizdatot olvastad?

gróf Szopatzky-Weretzky 2013.06.26. 06:30:11

@bbjnick: @BŐS:
a disznó dolga hogy röfögjön

az emberé meg hogy levágja

BŐS 2013.06.26. 22:50:14

@bbjnick:
bocs ha félreérthető voltam,
nem, nem gondolom, hogy ez a rendszer totalitáriánusabb mint az, ez nem is kérdés, sőt nem ez a kérdés

szerintem ez a rendszer ahhoz képest szar, és nagyon szar, amilyen lehetne ma 2013-ban Magyarország

sőt ha nagyon bunkó akarok lenni, akkor az a baj ezzel a rendszerrel, hogy csak ezzel az egy szóval lehet leírni, hogy .... SZAR

bádogos 2013.06.27. 11:23:59

A fenti történethez képest nálunk az a helyzet, hogy a magyar társadalom egy szegmense egész életében arról álmodott, hogy egyszer majd valaki öt ujjat mutat neki. Amikor azt kérdezik, hány ujjat látsz, ki sem nyitja a szemét, hanem vakon, és önfeledten kiáltja "ötöt".

Orbánék kezdetben négyet mutattak nekik, gondolták, egy maradjon nekik is - az a kis különbség talán csak nem tűnik fel -, aztán működött hárommal is. Mostanában - úgy veszem észre - már egyáltalán nem mutatnak semmit, csak felkiáltanak "most ismét megmutatjuk mind az öt ujjunkat", és egy lassan fogyatkozó, de lelkes tömeg skandálja: "igen, öt, öt, öt".

Geo_ 2013.06.30. 16:20:16

@mbm: Most viszont Orbánról szól.

Geo_ 2013.06.30. 17:05:55

Érdemes összevetni a korábban bankárkormányozó csapat bankokat létrehozó kormányzását.

ÁrPi 2013.06.30. 20:18:29

Su-La-Ce írt le egy régi beszélgetést:
(A jelenről s múltról, az igenről-nemről ;
A budhista négysarkú szabályról)

(Neki nemtudom mikor van a 110. születésnapja :-))

Lin-csi apát kolostorába egy reggel látogató érkezett. Lin-csi nem kedvelte a látogatókat, sem a szomszéd kolostorok elöljáróit, sem a vándorszerzeteseket. De azért néha jól bánt velük.

- Apát! - fordult Lin-csihez a jövevény. - Részt vennék híres reggeli beszélgetéseiden. Egy ideig a kolostorodban maradnék, ha nincs kifogásod ellene.

- Nincs - felelt neki kurtán Lin-csi, s a cellájába kísérte. Másnap kora reggel a vendég megjelent a csarnokban. Kezében hosszú pálcát tartott, mint a régi mesterek.

- Ugye nem akarsz nekünk előadni semmit? - méregette bizalmatlanul Lin-csi.

- Nem, apát. Csak kérdésem van hozzád. Mondd meg, mi ez itt a kezemben! Pálca vagy nem pálca? - szólt a vendég, s várakozva nézett Lin-csire. A szerzetesek hallgattak.

- Nos, apát? Állíthatod is, tagadhatod is, hogy ez pálca. Mi a válaszod?

- Te állítottad és te tagadtad az imént. Ezek tehát a te válaszaid - szólt Lin-csi, majd hirtelen kivette a vendég kezéből a pálcát, és darabokra törte. - Ez pedig az én válaszom - mondta, s felhajította a fadarabokat a magasba. Mikor lehullottak, megkérdezte.

- Mondd, vendég! Mi ez itt a lábunk előtt? Pálca vagy nem pálca? Állíthatod is, tagadhatod is, de jobban érdekelne, mi egyebet tudsz róla.

- Ez itt, apát, a valóság - szólt a vendég megfontoltan. - A valóság és a valóság tagadása. Valamint együtt mindkettő, ugyanakkor mindkettő tagadása.

- Jól beszélsz - kapta föl a fejét Lin-csi a tetszetős válaszra. De nem elégedett meg ennyivel. - Jól beszélsz, de még nem válaszoltál a kérdésemre. Felelj! Pálca ez itt vagy nem pálca?

- Ha most itten villám villan,
Ha most itten szikra száll,
Ha most itt egy perc suhan el:
Mindörökre oda már! -

Felelt most versben a látogató, s Lin-csi megint csak rábólintott.

- Kedvem szerint beszélsz, szerzetes! Jól alkalmazod a buddhista logikát. Gyakran használom én is a négysarkú szabályt, és szívesen töprengek a percek suhanásán.

Az apát valóban szeretett egyszerre állítani és tagadni. Aztán bizonyítani egyiket is, másikat is, majd cáfolni mindkettőt. Másképpen szólva: utálta a konkrét kérdéseket.

- Soha nincs rájuk jó válasz - vallotta. - Vagy ha mégis van, már nem érvényes, mire kimondjuk.

Épp így gondolta ezt a vendég is. Szerencséje volt. Lin-csi nem kedvelte az ostoba vendégeket.

ÁrPi 2013.06.30. 20:33:02

@Geo_:

Na nézzük meg milyen tulajdonosi szerkezetüek a szidalmazott bankok és azok vezetőiből verbuvált minielnökök-s-kormányok és vessük össze

és világítsuk meg -a valamikor110éves Orwell irodalmi erejével -- milyen bankokat akarnak gründolni ezek a vállalhatatlan orwelli-hatalomgyakorlók (és a testvérként szeretett Viktátor) .

Íme vannak akik azt látják hogy itt van, ez az orwelli 1984 világa:

Magyarország.

De van aki még kétli hogy ez a bank-példa ontopik :-)
süti beállítások módosítása