Úgy néz ki, április 30-tól bárki – aki ilyen jelképekre gerjed – nyugodtan kitehet egy horogkeresztet vagy ötágú vörös csillagot sarló-kalapáccsal az ablakába vagy a hajtókájára. Az Alkotmánybíróság Vajnai Attila indítványa nyomán – és azon szerencsére túl is terjeszkedve – megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát szankcionáló Btk-rendelkezést. Nagyot léptünk ezzel a véleménynyilvánítás szabadságának kiteljesedése felé, de nem eleget: félő ugyanis, hogy április 30-ig az országgyűlés a kérdéses tényállást átírja a Btk-ban, aminek a következő szakaszában nem mellesleg továbbra is szerepel a nemzetiszocialista és kommunista bűnök tagadását tilalmazó rendelkezés.
Az önkényuralmi jelképek használatát tilalmazó rendelkezések egy 1993-as törvénymódosítással kerültek a Btk-ba azzal az indokolással, hogy a diktatúrákhoz kötődő jelképek sértik, de legalábbis érzékenyen érintik a társadalom jelentős részét. Az Alkotmánybíróság egy 2000-ben született határozatában már foglalkozott a kérdéssel: akkor elutasította az érintett passzus megsemmisítésére vonatkozó kérelmet, mivel a politikai nézetek ilyen kifejtése a demokrácia mellett elkötelezett közösségek méltósága mellett a köznyugalmat is sérti, a „jelen történelmi helyzetben” pedig helye van a demokráciával ellentétes bizonyos konkrét magatartások tiltásának. Nos, változott a történelmi helyzet. A Munkáspárt 2006 elnöke korábban pert nyert Strasbourgban Magyarország ellen, mert a hazai bíróság jogerősen elmarasztalta vörös csillag nyilvános viselése miatt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint Magyarország stabil demokráciának tekinthető, így a véleménynyilvánítási szabadság ilyen korlátozását már nem lehet az átmenet specifikus körülményeivel indokolni; a demokratikus társadalom pedig elképzelhetetlen pluralizmus és tolerancia nélkül.
Vajnai Attilát valószínűleg nem a pluralizmus iránti vágy vagy a tolerancia vezette, amikor a strasbourgi ítéleten felbátorodva az Alkotmánybírósághoz fordult: indítványában ugyanis csak az „ötágú vöröscsillag” kifejezés eltávolítását kérte az érintett Btk-szakaszból, mert szerinte az nem egyértelműen csak egy emberi jogokat sértő politikai diktatúra jelképe, hanem többféle jelentéssel is bír. Vagyis az önkényuralmi jelképek használatának tilalmával elvileg egyetértett, csak azt vitatta, hogy az ötágú vörös csillag ilyen.
Szerencsére az Alkotmánybíróság elutasította ezt az ordító kettős mércét tükröző megközelítést, és a vizsgálatát az egész szakaszra kiterjesztette, megállapítva, hogy a jogbiztonság követelményére figyelemmel a Btk-ban felsorolt többi önkényuralmi jelképnek is osztania kell a vörös csillag jogi sorsát: ennek megfelelően pedig az egész 269/B § – mely ezen jelképek terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát és közszemlére tételét szankcionálja – alkotmányellenes. A rendelkezést azonban csak április 30-i hatállyal semmisíti meg a testület, időt adva ezzel a jogalkotónak egy alkotmányos megoldás kidolgozására. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis az ilyen jellegű véleménynyilvánítás korlátozása önmagában nem alkotmányellenes, a jelenlegi szabályozás azonban „túl tágan határozza meg a büntetendő magatartások körét, mert nem differenciál”, például célzat, mód, vagy eredmény szerint, hanem „a jelképhasználatot általában rendeli büntetni.” A határozat a július 1-jén hatályba lépő új Btk-ra is vonatkozik, amely a tényállást szó szerint átvette a régiből azzal az eltéréssel, hogy a szankciót pénzbüntetés helyett elzárásra változtatta.
Kíváncsian várjuk, hogy mit fog alkotni az országgyűlés ebben a kérdésben. Remélhetőleg nem az alaptörvény ötödik módosítását; ahhoz azért talán nem elég fontos a téma. Érzékeny kérdés, hogy célzatokkal vagy eredményekkel kombinálva hol kellene meghúzni a büntethetőség határát, vagy egyáltalán szükség van-e ilyen büntetőjogi tényállásra. Valószínűleg, ha valami jogalkotói mulasztás folytán április 30-tól tényleg szabad lenne nyilvánosan önkényuralmi jelképeket használni, akkor se sokan vonulnának vörös csillaggal meg sarló-kalapáccsal május elsején – mint ahogy attól a KDNP tart. Ha pedig néhány elszánt elvtársnak mégis ez a szíve vágya, hát rajta, engem aztán nem zavar. Egy normális demokráciában ennek bőven bele kellene férnie a véleménynyilvánítás szabadságába: mindenki úgy csinál hülyét magából, ahogy akar. Akinek sérti a lelkivilágát, az ne nézze. Én se fogom.
Ide kapcsolódó és szintén – már két éve – az Alkotmánybíróság előtt fekvő kérdés a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, amit abszurd módon a jelenleg hatályos és a majdani Btk. is három évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionál, holott az alaptörvény is kimondja: tudományos (vagyis például történelmi) igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni. Úgy tűnik azonban, mégis ezt tette az említett tényállás megalkotásával. Pedig bármennyire is mélyrepülésben van a magyar oktatás, ott azért még nem tartunk, hogy ne tanulna minden gyerek már általános iskolában a náci és a kommunista rezsimek által elkövetett népirtásokról és egyéb bűncselekményekről történelemórán. Ilyen közegben pedig nem valószínű, hogy túl sokan komolyan vennék azt, aki ezen történelmi eseményeket tagadó nézetek hangoztatásával állna a nyilvánosság elé: a cselekmény társadalomra veszélyessége gyakorlatilag elhanyagolható, így továbbra is érthetetlen, hogy mit keres a Btk-ban.
Vagyis továbbra sem szabad direkte tagadni vagy kétségbe vonni ezen rendszerek bűneit, de metaforikusan szimpatizálni velük – például jelképek viselésével – jelen állás szerint április 30-tól szabad lesz. Hogy mi értelme volt (van) az ilyen rendelkezéseknek a Btk-ban, azt majd az fogja szemléltetni, hogy májustól mennyi bohóc fog horogkeresztet vagy vörös csillagot a hajtókájára meg az ablakába tenni – valószínűleg nem kell tömegekre számítani.
