A magyar hibák elemzése I. – Kis szlovák legendárium VIII.
2012. június 29. írta: AgentUngur

A magyar hibák elemzése I. – Kis szlovák legendárium VIII.

1938.jpg

  Agent Ungur és Vhailor sorozata

  Sorozatunk eddigi részei elsősorban arra kívántak magyarázatot adni, hogy melyek azok a belső okok, melyekkel a mai szlovák társadalomban jelenlévő erőteljes magyarellenesség magyarázható, illetve hogyan is viszonyul a szlovák önkép a történelmi valósághoz. A világ azonban nem fekete és fehér, és súlyos hiba lenne abba a csapdába esni, amiben a szlovák világmagyarázat fővonala él: mindig a másik a hibás, mindig a másik az agresszor. Abban, hogy a magyar-szlovák viszony idáig jutott, jelentős magyar felelősség is van. Magyarország, a magyar politikai elit a már vizsgált XIX. századi hibákon túl a XX. században is hozott olyan döntéseket, amelyek nem szolgálták a két nemzet kapcsolatát.

  A szlovák hivatalos nacionalizmus részéről a „négy magyar agresszió” toposza él a huszadik századot illetően: 1919, 1938, 1939 és 1968. Nem kívánjuk mindet részletesen megvizsgálni. 1918/19-ről már volt szó sorozatunkban. A támadó fél egyértelműen a cseh(szlovák) volt, ambíciója mélyen túlhatolt bármilyen magyarázható etnikai határon, az erre adott magyar reakciók, beleértve a magyar etnikai területen túlra hatókat is, nem tekinthetőek agressziónak, hanem nemzeti önvédelemnek.

  1938 már egy bonyolultabb kérdés. A szlovák közvélemény, a teljes politikai elit és a történészek jelentős része számára az első bécsi döntést és az 1938-as új szlovák-magyar határ megállapítását mind a mai napig a (honfoglalás után a) magyarok legnagyobb „bűnének”, hallatlan agressziójának tartják. Ha részletesebben vizsgáljuk meg ezt a kérdéskört, a szlovák részről a leggyakoribb vádak: hogy a döntés „Hitler jóvoltából” született, hogy a magyarok ezzel végérvényesen „szétverték Csehszlovákiát”, hogy elszakították Szlovákia legtermékenyebb területeit, hogy szlovák lakosságú területek (is) magyar fennhatóság alá kerültek. Ami feltűnő, hogy az ilyen általános megállapítások még a hivatalos szlovák történetírás részéről is elhangzanak, és a téma részletesebb kutatására, az események összefüggéseinek megismertetésére a közvéleménnyel szlovák részről nincs se igény, se akarat; vagy ha van, akkor csak nagyon szelektív és specifikus esetekre korlátozódik, mint pl. a nagysurányi események, vagy a szlovák leventék bántalmazása a háború alatt.

  A szlovák történelemkönyvekben az átadott terület lakosságának etnikai összetételét általában „elfelejtik” megemlíteni, ugyanis ez még a bizonyítottan meghamisított 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai szerint is magyar többségű volt. Kimondottan szlovák lakosság csak Nagysurány és Kassa környékén került magyar fennhatóság alá, míg magyar lakosság maradt Pozsonyban, Nyitrán és Zoboralja környékén. Az sem igaz, hogy a területet Magyarország Hitlertől kapta vissza. A német fél jóval szerényebb területet adott volna vissza Magyarországnak, Budapest mögött elsősorban Róma állt, nem Berlin. Olaszország és Németország között ekkor még folyt némi küzdelem a közép-európai befolyásért: a németek már de facto megszerezték Csehszlovákiát, ezért nem akarták túlzottan meggyengíteni, míg az olaszok Magyarországban a térségbeli befolyásuk oszlopát látták.

  Hiába volt az első bécsi döntés alapvetően igazságos, azt mindenképpen be kell látni, hogy a hosszútávú szlovák-magyar együttélés szempontjából voltak negatív hatásai is. A korabeli magyar politikai elit, és a mai magyar megközelítés fő hibája éppen ez: az első bécsi döntést csak magyar, illetve magyarországi szemszögből nézzük, gyakorlatilag elképzelésünk sincs arról, hogy hogyan élte meg ezeket az eseményeket a felvidéki magyarság vagy az itt maradt szlovák kisebbség. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban elsősorban azt kellene figyelembe venni, hogy a háború előtti első csehszlovák köztársaságban, és Tiso Szlovákiájában magasabb volt az életszínvonal, mint Horthy Magyarországán. A felvidéki lakosság ezt nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hasonlóan a csehszlovák koronák árfolyamon aluli átváltásához – igen neheztelte, a „Minden drága, vissza Prága!” pedig nem volt annyira üres jelszó, mint ezt gondolhatnánk. A magyar adminisztráció bánásmódja szintén hagyott némi kívánnivalót maga után. 1938 után ugyanis nem csak egy határ módosult, hanem egy kissé militarizált formájában visszatért a „régi rend”, ahol természetesnek számított, hogy a „tekintetes úr" vagy a „nagyságos asszony” előtt levesszük a kalapunkat, míg ők társadalmi „rangjuknál” fogva simán letegezhetik az egyszerű ember fiát.

  A 85 ezres szlovák kisebbség nem meglepő módon nemtetszéssel fogadta az új határokat. 1918-38 között az autonomista mozgalom nagyban hozzájárult a szlovák nemzeti öntudat terjedéséhez, és a szlovákok 1938-ban már rég nem voltak azok a hungarus tudatú tót parasztok, akiknek őket a magyar politikai és kulturális elit tartotta. Bár Teleki Pál miniszterelnök elképzelései a revízió utáni kisebbségpolitikáról nagyon előremutatóak voltak, nem valósultak meg. Rendkívül fontosak lettek volna a magyar gesztusok, amik elmaradtak, az újbóli kisebbségbe kerülés sokkját a magyar intézkedések finoman szólva sem enyhítették a szlovákok számára.

  A Felvidéken maradt csehek és szlovákok közül az állami alkalmazottakon kívül azok a telepesek voltak leginkább érintettek, akiket a csehszlovák állam a „földreform” után a déli országrészbe telepített az egységes magyar tömbterületek etnikai megbontása érdekében. Több atrocitás – például egy több halálos áldozatot követelő lövöldözés is – érte őket, többségük viszont rendezett körülmények között elhagyhatta Magyarországot. Hasonlóan nem válik becsületére a magyar közigazgatásnak az sem, ahogy az 1938. decemberi nagysurányi tüntetést kezelte, amiből aztán később a szlovák magyarellenes propaganda egyik szent ügye lett (és azóta is az).

  Összefoglalva: 1918-19-ben a védekezést aligha lehet a magyar állam szemére vetni, de 1938-ban Magyarország nem volt nagylelkű vagy éppen bölcs győztes, és ezt nem vitatni kell, kis magyar legendáriumot építve, hanem elismerni. Az adott politikai helyzetben, hiszterizált közvéleménnyel a háta mögött Teleki nem tudott engedményeket tenni, a szép elképzelések nem valósultak meg. Ha nem is voltak olyan mértékű áldozatokat követelő atrocitások, mint a cseh bevonuláskor 1918-19-ben, a magyar revízió jellegében visszavágás volt. És ezen cseppet sem változtat az a tény sem, hogy a szlovák állam a hátramaradt magyar kisebbséggel szintén nem bánt kesztyűs kézzel.

  A „négy magyar agresszió” szlovák toposzából a két első esetében az elérhető két pontból – 1938 okán – felet adunk meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr314617435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2012.06.29. 08:42:14

Az elemzés kitűnő és mértéktartó, egy dolog van hátra: lefordítani szlovákra és a szlovákok figyelmébe ajánlani.
Ami a kérdés alapját illeti, én úgy látom, hogy a nemzeti, nemzetiségi kérdés megmaradt a mai napig egy XIX.századi kontextusban: a nemzetet egy hadrakelt, zsákmányszerző és portyázó seregként képzeli el, ahol mindenkinek megvan a helye, ha fent- akkor fent, ha lent - akkor lent, a lényeg a közös zsákmány, melyből persze a tehetős nemzettárs jobban részesül, aki meg a vérét hullatta, az elégedjék meg a kevéssel is. És természetesen a másik zsákmányszerző horda ellenség, pusztuljon!
Mind a közgondolkodás, mind az EU a mai napig adós egy valóban felvilágosult és előremutató nemzetfogalommal, felfogással és sajnos nem látszik kialakulni egy ilyen felfogás. De mi lehetne ez? A kisebbségek feltétlen és megkérdőjelezhetetlen tisztelete! Ez ránk, mai Belső-Magyarországban élőkre is igaz: azt a kevés nemzetiséget, ami van még nálunk jobban tisztelni kéne, több autonómiát biztosítani részükre méghozzá látványosan, és ennek alapján vaskövetkezetességgel megkövetelni ugyanezt a Külső-Magyarországon élő magyarok részére is. Magyarán levenni, kivenni a nemzet toposzából a martalóc-szemléletet, a hódító és meghódított kontextusát, mert ez a lényege a XIX.századi máig élő nemzet-fogalomnak: ha megszereztem egy területet, akkor az zsákmány, hódítás, gyarmat: az ott élők jobb esetben asszimilálandók, rosszabb esetben kiirtandók, elüldözendők.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2012.06.29. 08:48:12

", ahol természetesnek számított, hogy a „tekintetes úr" vagy a „nagyságos asszony” előtt levesszük a kalapunkat"

Hányszor hallottam már ezt a fejlett, polgári Csehszlovákia és feudális, úri Magyarország szöveget.

El kell olvasni Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban c. könyvét, abból meg lehet tudni, hogy milyen polgári jogállam volt Csehszlovákia.
(www.libri.hu/konyv/husz-esztendo-pozsonyban.html)

(A híres rajzfilmes nagyapja írta a könyvet).

Példák: Pozsonyban a tüntető tömegbe lövetés, miközben az akkori olasz antantmegfigyelőt (aki szimpatizált a magyarokkal) puskatussal "véletlenül" leütötték, lakások elkobzása, szenteste az ablakon belövés stb.

A cseh "polgári", "modern" adminisztráció a kafkai szintjén állt, nem lehetett hasonlítani az "úri" adminisztrációhoz. Kitelepítés a magyaroknak, telepesek importálása a cseh vidékről a magyar vidékekre, természetesen ilyen magyarok cseh iskolákba kényszerítése stb. Olvassátok el a könyvet, ezt az úri magyarországozást meg felejtsétek el.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2012.06.29. 09:56:32

Hát ebből nekem valahogy nem jön át, hogy mi voltunk a gonoszak, legfeljebb, hogy nem voltunk szentek, így ahelyett, hogy 0 atrocitás követte volna Felvidék visszatérését, bizony legalább tizedannyi követte, mint a csehszlovák megszállásét.

Sőt, ha Benesre gondolunk, akkor bizony nyugodtan meg lehet alkotni az európai tolerancia és progresszió szobrát Horthy-Csáky-Teleki trióról...
(Bár ez utóbbi jelzőt nyilván sértésnek venné a három úriember.)

bozon 2012.06.29. 10:02:14

@greybull: Igazad van! Annyit teszek hozzá, hogy a nemzetet és az államot szét kell választani.

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2012.06.29. 10:16:40

@greybull: Belőled a "mutassunk példát, legyünk jók, bízzunk a jóindulatukban, majd ők követnek bennünket" duma jön le nekem.

Bocs, de ez nem fog működni - a felvidéki nemzetrész bedarálása szlovák részről kevés erőfeszítést igényel, tulajdonképpen csak idő kérdése (40-50 év). Azáltal, hogy lemondanának a "XIX.századi máig élő nemzet-fogalmáról" nem nyernének semmit, max. "Magyarország jóindulatát", ami a gyakorlatban tényleg semmi, hiszen most csak az időnkénti hőbörgéseket kell "elszenvedniük".

@Dr. TaTa86: Mi tényleg nem voltunk gonoszak, de szentek se voltunk, és ez is hozzátartozik az igazsághoz. A társadalmi-politikai elit vágyálma Nagy-magyarország volt, ennek bűvkörében éltek. Ha csak rajtunk múlik, akkor ezt állítják vissza. Jó hogy volt egy olyan józan politikusunk mint Teleki, aki előkészítette az etnikai elv alapján való revíziót, ő viszont fehér hollónak számított.

Mind. Amp. 2012.06.29. 10:25:55

Érdekes elemzés, csak a kiinduló pontról felejtkezik meg.

Az első "agresszió" a magyar területek elcsatolása volt és ehhez kellene viszonyítani a továbbiakat.

A cikk olyan nézőpontból láttatja az eseményeket, mintha a Felvidék egy kvázi keleti Elzász-Lotharingiaként folyamatosan a két ország közötti vitatott terület lett volna, amely a háborúk folytán hol ide, hol oda tartozott. Erről nyilvánvalóan szó sincs.

Megjegyzem, a véletlenül sem lényegtelen kiindulópont ellenére a másik féllel szemben tanúsított agresszió kérdésében is jelentősen kevesebb szégyenkezni valónk van, mint a szomszédoknak. Erre a szerző maga is utal.

Ami a szlovákok erőteljes magyarellenességét illeti, az könnyedén levezethető a történelmi eseményekből. Egy másik ország szerves részéből alakult ki - kizárólag nagyhatalmi döntéseknek köszönhetően! - államuk, amelyet nemzetté alakulásukkal egyidejűleg ténylegesen ajándékba kaptak, véletlenül sem szabadságharcok során vívták ki. Mellesleg egy rendkívül igazságtalan, az anyaországot erősen sújtó döntés során válhattak függetlenné és ez a tény a szlovák közgondolkodást erősen determinálni fogja az elkövetkezendő évtizedekben is. Ennek a belső frusztrációnak az erőteljes kivetülése a magyarellenesség megnyilvánulása (függetlenül a magyarok bármilyen magatartásától).

Mind. Amp. 2012.06.29. 11:25:47

Most olvastam el az elemzés többi részét.

Olyan mértékben hiánypótló írás, hogy középiskolás történelem tananyaggá kellene tenni.

rinaldo-rinaldini 2012.06.29. 12:31:53

A "mindent draga, vissza Praga" csak a varosokra, illetve az egyetlen nagyobb varosra, Kassara volt jellemzo, ahol a legtobb vesztese volt a penzvaltasnak es ahol a legtobb magyar zsido is elt, akiknek el nem itelheto modon nem volt vonzo az erosen antiszemita Horthy rendszer. Kassara mar 1938as unneplo tomeget is Debrecenbol es Miskolcrol vittek.
Horthyek nem foglalkoztak Esterhazy Janos javaslataval sem, hogy adjuk vissza a szlovak lakossagu Nagysurany es kornyeket a szlovakoknak.
Horthyek 1938ban is 1919ban maradtak mentalisan, nem keszultek fel a reviziora.
A Felvidek visszacsatolasa (tekintettel a magyar tobbsegre) meg talan sikertortenet volt, de a hibakbol Horthyek nem sokat tanultak: Karpatalja, E-Erdely es Bacska eseteben ugyanazokat a hibakat kovettek el nagyobb mertekben, ami foleg Bacska eseteben tragikus kovetkezmenyekkel jart.

rinaldo-rinaldini 2012.06.29. 12:34:36

@fofilozofus:
"El kell olvasni Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban c. könyvét, abból meg lehet tudni, hogy milyen polgári jogállam volt Csehszlovákia."

Jankovics Marcell orszaggyulesi kepviselo volt a trianoni Magyarorszagon, igy az "uri" Magyarorszag elitjenek a resze, a konyveben egyebkent is az 1919es ev esemenyeit irja le... kesobb konszolidalodott a helyzet, 1938ban Pozsonyban a magyarokon kivul, mar csak nehany zsido kivanta vissza a magyar fennhatosagot.

rinaldo-rinaldini 2012.06.29. 12:52:48

@Vhailor:

"Bocs, de ez nem fog működni ..."

Folosleges ezen agyalni, mert semmi nem mukodik. Ha Magyarorszag 10-20 even belul nem valik Kozep-Europa vezeto orszagava gazdasagi, tudomanyos, kulturalis ertelemben, akkor a hatarontuli magyar kozosegeknek annyi. Ahelyett, hogy az Orban-kormany ezen dolgozni, inkabb foloslegesen provokalja a szomszed allamokat (kettos allampolgarsag, Nyiro temetes, orszaggyulesi bizottsagi ules Revkomaromban, stb), ahelyett hogy bomlasztana a szlovakok, romanok, szerbek magyarellenes egyseget, inkabb egysegbe kovacsolja oket. Nemzeti szempontbol az Orban-kormany a legkarosobb a 2.vilaghaboru utani kormanyok kozul !

Unionista_ (törölt) 2012.06.29. 13:06:38

@fofilozofus:
szerintem ezt kevés ember nem fogja elolvasni. ezek a könyvek a 21. században nem előremutatóak. a magyarok voltak rosszabbak, vagy a csehek és a szlovákok. szerinted van olyan értelmes ember, akit ez érdekel?

Dr. GGG77 2012.06.29. 14:39:16

A posztot teljességgel hiteltelenné teszi a nevetséges pontozás.
Fontosak a részletek, de a lényeg: 1867-ben kivívtuk a (majdnem) egyenlő státuszt az osztrákok mellett a Monarchiában. Aztán ostoba módon azt hittük, hogy ez majd nem kell a szerbeknek, szlovákoknak, románoknak, cseheknek is, mi itt nyugodtan játszhatjuk a nagyurat. 1914-ben kirobbantottunk egy véres háborút, amit elvesztettünk. Ennyi.

Kandeláber 2012.06.29. 14:58:17

Kevéssé ismert, hogy van szlovák kontinuitás-elmélet is. Eszerint a szlovákok már a mi honfoglalásunk idején a Morva Birodalom egyik nemzeteként államalkotók voltak, így - szerintük - jóval a Magyar Királyság megalakulása előtt önálló államisággal rendelkeztek.
Olyan fogalmakkal operálnak, hogy "Délnyugat-Szlovákia" (a IX. században).
Ezt a teljes képtelenséget állítja többek között Ján Dekan, Bohuslav Chropovsky, Peter Ratkos.

nemhívő 2012.06.29. 16:12:31

...az írás és a komentek többsége is korrekt...

Most már csak azt nem értem, hogy a jogos "területgyarapítást" örökre lehetetlenné tévő horthy vajon miért maradt "etalon" a mérsékelt jobbosok számára is?

Miért nem Teleki a példakép, ....akinek haláláért legalább annyira felelős horthy,....mint amennyire kádár felelős Nagy Imréért?

Max val Birca · http://hurramilliomosleszek.co.nr 2012.06.30. 13:17:54

Kárpátaljai - nem-magyar nemzetiségű - nagymamám mesélte, hogy amikor bejöttek a magyarok 1938-ban, mindenhová ki volt ragasztva egy plakát "ERRE VÁRTUNK!" felirattal. Aztán 3-4 hónap múlva a MAGYAROK körében kezdett elterjedni a vicc, hogy "ERRE VÁRTUNK?".

Max val Birca · http://hurramilliomosleszek.co.nr 2012.06.30. 13:24:32

@Kandeláber:

A szlovák nép maximum a morva nép egyik utóda. Kb. mint ahogy a keleti szláv (rusz) nép egyik utóda az oroszok. Kontuitás van, de nincs azonosság. Mint ahogy a rómaiak és a spanyolok között is van kontinuitás, de nincs azonosság.

Kandeláber 2012.06.30. 15:57:39

@Max val Birca: A szlovák kontinuitás-elmélet hirdetői szerint a szlovákok már a honfoglalás idején úgymond a Morva Birodalom egyik államalkotó nemzete voltak, holott akkor egyszerűen nem is léteztek szlovákok.
Szerintük a mai Felvidéktől egészen a Balkánig egybefüggő tömbben éltek a szlávok, akik közé a magyarok beékelődtek.
A lényeg itt azon van, hogy ők már akkor egy államalakulat részei voltak, amikor a magyarság még törzsi társadalomban létezett.
Ezt persze már többször megcáfolták, de ez őket nem érdemli.
Még a címerüket is nagyrészt tőlünk lopták, de ez egyáltalán nem gond.

Max val Birca · http://hurramilliomosleszek.co.nr 2012.06.30. 16:13:52

@Kandeláber:

Ebben a formában ez nyilvánvaló hülyeség. A morvák morvák voltak, s nem létezett szlovák alcsoportjuk. A mai szlovákok részben onnan származnak, kulturálisan meg teljesen onna, ez viszont nyilvánvaló, de az önálló szlovák identitás későbbi.

Genetikailag pedig a magyarok és a szlovákok között nemigen van különbség, gyakorlatilag azonosak a gyökerek: avar, szláv és ősmagyar. Csak kulturális önazonosság kérdése, hogy ki magyar és ki szlovák.

Az, hogy egybefüggő szláv népesség volt a Balti-tengertől az Égei-tengerig, szintén igaz, de ez semmin sem változtat. Ráadásul ez az egybefüggő szláv népesség sem volt tiszta genetikailag, sok esetben - főleg a Balkánon - a szláv bevándorlás a helyi lakosságot magához asszimilálta. Tessék megnézni egy mai lengyelt és egy mai bolgárt. Mindkettő szláv, de nagyon nem hasonlítanak egymásra.

vizipipa 2012.07.01. 01:07:13

@rinaldo-rinaldini:
Alapvetően téves az a vélemény, hogy mi bármivel is erősítjük a szlovákok/románok/ szerbek magyarellenességét. Egy 5 fokozatú skálán nézve náluk mindig megvan a 4-es átlagszint. Nem az átlagpolgárnál persze, hanem a közhangulat befolyásolóinál. Az időnkénti 5-ös szint pedig nem csak magyar kezdeményezésre fordul elő, belpolitikai okokból bármikor megteszik ezt ők is.
Az pedig egyértelmű, hogy a szlovákoknál és a szerbeknél már ledarálták a kisebbségek saját kiállását a - mondjuk tiroli szintű - jogokért. A kisebbségi fennmaradás egyetlen esélye ma már csak ezen ösztön felébresztése, ápolása.
Vannak ilyen kezdeményezések, a Kétnyelvű mozgalom és társai, illetve az MRM. Hogy sikeresek lesznek-e? Nem tudom. 2-3 éven belül kiderül. A táboruk jelentős bővülése nélkül nem lesz eredmény.

@poszt: ha jól sejtem a következő rész témája a szlovák-magyar kis-háború. Ennek katonai oka egyértelmű: az Ung völgyében futó vasútvonal védelme. Tudjuk, hogy német jóváhagyással történt.
Amit legalább is én nem tudok: a politikai háttér. Közvetlen magyar-szlovák konfliktus olyan nagyon nem fenyegetett, a szlovákok ezt nyugodtan tekinthették provokációnak. A magyar politika is nagyon jól tudta ezt, mégis áldását adta a katonai akcióra. Miért?
Örülnék ha erre választ, különösen ha forrást is tudnál adni.

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2012.07.01. 08:14:11

@Max val Birca: Nyilvánvaló hülyeség bizony, de attól eltekintve ezt tényleg ebben a formában tanítják. Hiába cáfolták már többen is Nagymorávia fekvését, hiába írtak már többen arról, hogy a Felvidék egészét csak a XV. században sikerült úgy-ahogy benépesíteni, a szlovák történelemoktatás ezekről egyszerűen nem vesz semmilyen tudomást, és nem hajlandó nyílt vitára a "Nagymorva" kérdéskörről. Ezt a szlovák-magyar történészi vegyesbizottság egyik tagjától tudom.

@vizipipa: Szlovákiában sosem volt egy "tökös" magyar párt, és nem is lesz. Lehet ezt a kisebbségi politikusok töketlenségére kenni, de ez nem felel meg teljesen a valóságnak - a felvidéki magyarság körében egyszerűen nincs igény az ilyesmire. A kétnyelvű partizánok is csak magyar többségű területen partizánkodnak a Csallóközben vagy a Duna-mentén.

Igen, a következő posztban szó lesz a kis-háborúról is. Igyekezni fogunk a feltett kérdésekre választ adni.

rinaldo-rinaldini 2012.07.01. 14:50:48

@vizipipa:
"Alapvetően téves az a vélemény..."

Szerintem pedig az a velemeny teves alapvetoen, hogy a kettosallampolgarsag, Nyiro temetes, kihelyezett bizottsagi ulesek barmilyen ertelemben segitik a hatarontuli magyarsagot.

"Vannak ilyen kezdeményezések, a Kétnyelvű mozgalom és társai..."

Igen, vannak lokalis kezdemenyezesek (pld a Ketnyelvu Del-Szlovakiaert Mozgalom), de ehhez semmi koze sincs az Orban kormany faszsagaihoz. Eleg szegyen az, hogy mikozben forint szazmilliardok gurulnak at a hataron Szlovakiaba es Erdelybe a fityesz hatarontuli kegyenceihez, addig gyakorlatilag egyetlen ertelmes dologkent Szlovakiabol egy par onkentes tevekenyseget tudjuk felmutatni.

vizipipa 2012.07.01. 22:11:06

@rinaldo-rinaldini: "Eleg szegyen az, hogy mikozben forint szazmilliardok gurulnak at a hataron Szlovakiaba es Erdelybe a fityesz hatarontuli kegyenceihez"

A jövő évi költségvetésben 14 milliárd szerepel a htm-ek nevesített, intézményi támogatására. Ez a GDP kb. 5 ezreléke (debreceni stadion 12 milliárd, budapesti 40-50 milliárd). Összegében is, reálértéken meg pláne, kevesebb a korábbinál.
Persze a kormány minisztériumi fejezetekből, nem nevesített módon, egyedi döntésekkel - értsd akár: pofára - ennek a többszörösét költi. Ez azért jogossá teszi a kérdést: mennyire nemzeti egy ilyen kormány?

2012.07.02. 06:05:56

Szerintem viszont az egész Trianon-kérdéssel kapcsolatban (mind a magyar, mind a szomszédos) politikai köszbeszéd legnagyobb önáltatása a "jogos" és "igazságos" határmeghatározás emlegetése.
Merthogy ilyen nincs.
A határok helyzete mindig is geo-, katona- és erőpolitikai kérdés volt és lesz, nem pedig az ott élő népek kulturális (ön)azonosságából és történelmi hagyományaiból következő "igazság" materializálódása. Tehát az, hogy az adott terület fölötti uralmat ki tudja biztosítani (az, hogy ez az uralom biztosítása saját erőből, gazdasági- vagy katonai erőből történik-e, indifferens).
A népek azonosságtudata is csak addig érdekes, amíg az adott ország stabilitását érdemben befolyásolja, vagy sem. Önként, az "igazság"-ot belátva egyetlen ország sem fog egy cm2-ről se lemondani.
A területi kiigazítás egyetlen esélye csak katonai, erőpolitikai lehet. Szar ügy, de ez van. Tehát amíg Magyarország nem rendelkezik megfelelő belső-, vagy külső (szövetségesi) katonai potenciállal a szomszédaival szemben, addig Trianon emlegetése teljesen fölösleges energiapazarlás. Erre a potenciálra közeljövőben vajmi kevés esély látszik, ennek kiépítése gyakorlatilag kivihetetlen (Mo. kicsi ahhoz, és geopolitikailag eléggé sebezhető, hogy suttyomban, a világ szeme elől rejtetten ezt föl tudná építeni, a lehetséges szövetségesek sem sorakoznak, nehéz volna olyan érdekeket taláni, amik miatt sorakozhatnának).
Tehát, fájjék bár Trianon borzalmasan, érdemes lenne leszokni eme viszkető seb vakargatásáról. Egyébként a seb hasonlat azért is találó, mert a begyógyult seb sohasem tűnik el (főleg egy ilyen csonkolás utáni) annyira, hogy el tudnánk feledni a traumát. De aztán mégis érdemes megtanulni a hiányzó végtag nélküli létet (élnek emberek süket-vakon is, mi pedig még csak az összes végtagunkat sem vesztettük el).

greybull 2012.07.02. 09:08:11

@/ms: egyetértek Veled. Ezzel együtt arra azért mindenképpen és folyamatosan, minden magyar kormánynak, színezettől, pártállástól függetlenül törekednie kell, hogy a kialakult helyzetből a maximumot kihozza. Azaz állhatatosan, következetesen, állandóan, mindig követelni kell a lehető legtöbb nemzetiségi-kisebbségi jogot a határon túli magyaroknak.

2012.07.02. 10:56:05

@greybull: Egészen pontosan: arra kell(ene) törekedni, hogy a kialakult helyzetből hozzuk ki a legtöbbet.
És a fenti szösszenetemből következően arra is, hogy a (határ)revíziós lebegtetést minél határozottabban kivezetni a (nem)hivatalos agendák közül.
Természetesen nem azért, mert nem dagasztaná a honfiúi kebleket, hanem azért, mert ténylegesen nulla a realitása. Nem kicsi, hanem jelenleg teljesen nulla. És a folyamatok egyáltalán nem mutatnak arra, hogy (minden feszültség és probléma ellenére) fegyveres konfliktus jelenthetne megoldást. Magunkban egy kicsit kicsik vagyunk arra, hogy minden szomszédunkat megtámadhatnánk. Ráadásul olyan szomszédokat, akik jó részével egy szövetségben vagyunk. A külön-külön hadakozás meg megintcsak nonszensz.

Bloodscalp 2012.07.02. 17:36:54

@Vhailor: a kis magyar történelemferdítés folyik tovább:) de hiszen szegény horthy ki volt szolgáltatva hitler politikájának és azt tette amit az adott külpolitikai körülmények között tehetett...
süti beállítások módosítása