Bűbájos propagandafilmre akadtam a világháborút épp győztesként lezáró, a hidegháború előtt álló, ereje teljében lévő Egyesült Államokból, 1948-ból. A szabadság hazájában a kamaszok szabadon bugizhatnak, a nagypapa nyugodtan aludhat a verandán, a jámbor anyuka templomba járhat, apuka kedvére golfozhat, s mindenki szabad szólással szidhatja a másikat – amíg meg nem érkezik a városba Dr. Utopia az Ism (Izmus) nevű italával, s meg nem bontja a szabadság organikus rendjét.
Dr. Utopia a különböző izmusaival a munkásnak több fizetést, a gyárosnak több profitot, a politikusnak több állami kontrollt és saját fizetésének meghatározását, a gazdának meg több termést ígér. Csak saját és gyermekeik szabadságáról kell lemondaniuk, és cserébe majd az Izmus gondoskodik róluk örökre. S aztán jön a rémálom: az Izmust választó munkástól az Állam megjelenő kék leviathánja megvonja a sztrájkjogot, a kapitalistától elveszi a gyárát, a gazdától a földjét, s végül a politikust is „minden így van jól”-t káráló gramofonná változtatja. Amíg a valódi szabadságra vágyó nép meg nem unja, és el nem kergeti az osztályharcra, faji gyűlöletre és vallási türelmetlenségre buzdító Dr. Utopiát, bele a veres naplementébe. Mikor nem aktuális ez a kis tanmese?