„Milyen felbecsülhetetlen előnyökkel járna, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy szembeszállunk a minket körülvevő hazugságokkal, és úgy döntenénk, hogy mi magunk, személy szerint igazságban akarunk élni” – írta a napokban elhunyt Václav Havel a Civil bátorság - A hatalom nélküliek hatalma című könyv előszavában.

  Személy szerint igazságban élni – minden kicsit is gondolkodó ember legalapvetőbb vágya ez, amit vagy ki tud teljesíteni a világ egy szabad sarkában; vagy csak végső, szellemi menedék marad ez a gondolat egy cselekvést korlátozó, sőt, megbénító, szabadságellenes rezsim alatt. Steve Crawshaw és John Jackson nemrég magyarul is megjelent könyve viszont olyan példákat sorol fel, amikor az emberek nem elégedtek meg a benső szabadsággal, hanem képesek voltak megmozdulni, tenni is érte.

  Tudjuk és ismerjük a téma csapdáit: a magát civilnek álcázó, a valódi civileket pajzsként avagy bábként felhasználó politikai oldal mindenkori machinációit; a könyv létrejötte fölött bábáskodó Amnesty International erényeit és hibáit; vagy épp Molnár Tamás téziseit a civil társadalom hegemóniájáról – mert a „civilség” is uralkodó doktrínává válhat, annak minden káros kinövésével együtt.

  Kár lenne azonban ez alkalommal errefelé kanyarítani a témát. A Civil bátorság ugyanis nem erről, hanem a valódi egyéni és közösségi bátorságról, az ideológiáktól mentes, elemi szabadságvágyról, annak számos példájáról szól. Történeteket olvashatunk benne jó államok rossz gyakorlata ellen, netán rosszba forduló rendszerekkel szemben fellépő békés harcosokról, de velejéig romlott diktatúrák ellen küzdő hétköznapi hősökről is. A könyv 15 fejezetben mutat be különböző epizódokat a világ legújabb kori történetéből, a tömegek erejétől és a hatalmat piszkáló humortól a cenzúra kijátszásán és a művészet hatásán át a törvény betűjéhez való ragaszkodásig és a digitális kommunikáció adta lehetőségekig.

  A Civil bátorság bejárja a világot: az amerikai polgárjogi küzdelmektől az európai antináci és antikommunista aktivizmuson át a bornírt harmadik világbeli diktatúrák ellen fellépő személyekig terjed a tematika. Olvashatunk arról, hogy a lengyel Szolidaritás szimpatizánsai milyen bátor és/vagy humoros tiltakozásokkal borzolták a komcsi apparatcsikok idegrendszerét; vagy hogy mennyit jelentett egész India számára az, hogy 1911-ben egy indiai bennszülöttekből álló, mezítlábas focicsapat 2.1-re legyőzött egy teljes felszerelésben pályára lépő, angol gyarmatosítókból álló csapat ellen. Egy burmai papírpénz grafikusa a házi őrizetben tartott Ang Szán Szu Csí arcvonásait vázolta fel egy bankóra, a junta legnagyobb megdöbbenésére. Alig több mint tíz évvel ezelőtt a szerbiai Otpor kreatív akciói is sokat tettek hozzá Milosevics bukásához. Olvashatunk a Belga-Kongó ritka mocskos gyarmati eseményeit leleplező Edmond Morel hajózási kishivatalnok történetéről is. Az is kevéssé ismert történet, hogy Bulgáriában alig volt áldozata a holokausztnak: lelkiismeretes hivatalnokok, ortodox egyházfők és civilek ellenállása miatt szinte a teljes, 48 ezres zsidóságot sikerült megmenteni a deportálásoktól. A dánok szintén mindent megtettek a helyi zsidóság megmentéséért. A könyv ugyanakkor nem hallgatja el a háború után született zsidó állam tetteit sem: megismerhetjük, Izrael hogyan börtönözte be saját katonáit, akik nem voltak hajlandóak szolgálatot teljesíteni a megszállt területeken. Az NDK nyomorult rezsimjének végnapjai is több történettel szolgáltak a könyvhöz.

  A több tucat izgalmas, felvillanyozó vagy éppen megrendítő történet közül végül az egyik legerőteljesebbel zárunk: 1993-ban, a szerbek által körülzárt, lyukacsosra lőtt Szarajevóban – mintha mi sem lenne természetesebb – szépségversenyt tartottak. A szépség és a bátorság megindító összefonódásaként a résztvevő lányok „Don't let them kill us” feliratú molinóval vonultak fel a színpadon.

  A szabadság témájára a Sunday Bloody Sunday óta fogékony U2-t ez ihlette az így karácsonytájt elviselhetően érzelmes Miss Sarajevó-ra, amit Brian Enóval és Pavarottival adtak elő a polgárháború után, s amit egy 17. századi, szabadságot dicsőítő horvát óda, a Dubravka soraival egészítettek ki később. A szabadság vágya ugyanis kortalan – és minden nap újraszületik.

Miss Sarajevo

Is there a time for keeping your distance
A time to turn your eyes away
Is there a time for keeping your head down
For getting on with your day
Is there a time for kohl and lipstick
A time for curling hair
Is there a time for high street shopping
To find the right dress to wear

Here she comes
Heads turn around
Here she comes
To take her crown

Is there a time to run for cover
A time for kiss and tell
Is there a time for different colours
Different names you find it hard to spell
Is there a time for first communion
A time for East 17
Is there a time to turn to Mecca
Is there time to be a beauty queen

Here she comes
Beauty plays the clown
Here she comes
Surreal in her crown

Dici che il fiume
Trova la via al mare
E come il fiume
Giungerai a me
Oltre i confini
E le terre assetate
Dici che come il fiume
Come il fiume...
L'amore giungerà
L'amore...
E non so più pregare
E nell'amore non so più sperare
E quell'amore non so più aspettare

You say that the river
finds the way to the sea
and like the river
you will come to me
beyond the borders
and the dry lands
You say that like a river
like a river...
the love will come
the love...
And I don't know how to pray anymore
and in love I don't know how to hope anymore
and for that love I don't know how to wait anymore

Is there a time for tying ribbons
A time for Christmas trees
Is there a time for laying tables
And the night is set to freeze

O lijepa, o draga, o slatka slobodo,
dar u kom sva blaga višnji nam bog je do