Félelem és reszketés az Appalache-hegységben: ijesztő zajok és titokzatos eltűnések bolygatják fel egy eldugott iparvároska hétköznapjait 1979-ben. A nyomok egy katasztrofális vonatbalesethez vezetnek, amit véletlenül felvett egy Super 8-as kamerával amatőr zombifilmet forgató kamaszcsapat. A fiúk és a lányok rövidesen a dolgok sűrűjébe csöppennek, és onnantól nincs megállás: az év – de legalábbis a nyár – meglepetés-közönségfilmje lehet a Super 8.
A hetvenes években játszódó retró sci-fi rendezője J.J. Abrams, akit sokan az új Steven Spielbergnek tartanak. A '98-as Armageddon és a Lost sorozat több epizódjának forgatókönyvírójaként, a 2008-as Cloverfield producereként és a 2009-es Star Trek-film rendezőjeként már bebizonyította, hogy képes egyszerre bombasztikus és meglepő, mindig kasszasiker-gyanús filmek készítésére, csakúgy, mint mestere. A Spielberg-párhuzam ott is áll, hogy az ősz rendező a Super 8 producere, a film maga pedig egy nagy tisztelgés az E.T., a Harmadik típusú találkozás és számos más korszakalkotó sci-fi rendezője, a modern blockbuster egyik atyja előtt.
A Super 8 egyszerre családi dráma és tudományos-fantasztikus film; kamasz szerelmek nosztalgikus mozija és székbe kapaszkodós horror. Híven tükrözi az internet, sőt a számítógépek előtti hetvenes évek hétköznapjait, amikor még több rejtély volt (és lehetett) a világban, mint ma. Rubik-kockák, trapézfarmerek, apródfrizurák, hajó méretű amerikai kocsik, a korabeli élet apró jellegzetességei között bontakozik ki a történet. Abrams ügyesen fokozza a feszültséget, egyensúlyozva a meglepő fordulatok és a műfaj kötelező közhelyei között – jobb lett volna kevesebb az utóbbiakból. A karakterek többsége persze egydimenziós, de a hangulat viszi a hátán a filmet. Humor, borzalom és néhol dagályos érzelem – a Super 8-tel különleges sci-fi született, amit a látvány és a hatás érdekében érdemes moziban megnézni. És bent maradni a végefőcím alatt is! Nyár közepén, kólával és popcornnal, ahogy azt kell.