Hangjáték – Gondolatok az akusztikai térről
2011. június 05. írta: o.babarczy.veronika

Hangjáték – Gondolatok az akusztikai térről

  Mindennapjainkra számos környezeti tényező hat, amelyek befolyásolják kedélyállapotunkat, koncentrációs képességünket. Akár közösségi terekről, akár a saját otthonunkról legyen szó, érdemes mindazokat a szempontokat figyelembe venni, amelyek az életminőséget nagy mértékben javíthatják. Ellenben komoly pszichikai károkat is okozhatunk magunknak, ha elhanyagoljuk őket. Kozma András műfordító, színházi pedagógus, a Debreceni Csokonai Színház dramaturgja az akusztika lélektani hatásáról beszélt.

  Miért fontos az akusztikai tér?

  Személyes életem és a színházhoz kapcsolódó munkám több évtizedes tapasztalataiból kiindulva, a különféle zajok, hanghatások vagy éppen a csend, a zene sajátos lélektani, sőt, fiziológiai változásokat előidéző jelenségeinek megfigyelése ráébresztett az akusztikai tér, mint bennünket körülvevő, láthatatlan közeg rendkívüli fontosságára. A színházi alkotás egy rendkívül komplex műfaj, egyfajta teremtéskísérlet, amelynek során nem lehet pusztán a szöveget, a zenét, a mozgást vagy a vizualitást önmagában kezelni. Csakis az egymással való kölcsönhatásukban érvényesül a jó értelemben vett totális hatás, a teljesség érzete, a Gesamtkunstwerk. Egy igazi színházi rendező, de valójában bármely színházi ember tisztában van azzal, hogy egy előadás zenei-akusztikai megformálása döntően befolyásolja a nézői befogadást, felerősítheti, de tönkre is teheti a vizuálisan mégoly tökéletesre is csiszolt látványt. Ám egy konkrét előadás akusztikája nemcsak a zenei szerkesztéstől függ, hanem magának az előadás terének, az adott színpadnak, színháznak az akusztikai viszonyain is múlik. Egészen másképpen szólal meg a kimondott szó vagy akár a ruha csöndes suhogása a régi, templomi vagy más szakrális terek akusztikájára emlékeztető színházi közegben. Döbbenetes, de például az ókori Görögország leghíresebb színházában, a máig fennmaradt és antik darabok előadására használt epidauroszi amfiteátrumban gyakorlatilag nem használnak hangosítást, pedig 8000 (!) néző befogadására alkalmas.

  A mai színházi terek, és egyúttal a legtöbb közösségi tér egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy a vizuális-esztétikai, gazdaságossági és egyéb szempontok túlságosan háttérbe szorították az akusztikai tervezést, holott — talán némi túlzással — azt mondhatnám, hogy éppen abból kellene elindulni. Több olyan színházban is dolgoztam, ahol nagy hangsúlyt fektettek az akusztikai tér kialakítására. Például Anatolij Vasziljev, a világhírű orosz rendező, moszkvai színházának akusztikai tervezésére egy olyan akadémikus professzort, egy zseniális polihisztort kért fel, aki pszichológusként és fizikusként korábban — többek között — űrkutatással is foglalkozott, például azzal, hogy az emberek zárt térben megfigyelhető pszichikai állapota hogyan reagál a vizuális és akusztikai hatásokra. A zárt tér, a monotonitás csökkenti a koncentrációs képességet, a munkavégzés hatékonyságát, hosszú távon pedig depresszióhoz, pszichikai problémákhoz vezet, és ezen leginkább a vizuális és akusztikai ingerek változatossága segíthet. Elmondva, persze, mindez triviálisnak tűnik, mégis, valamilyen oknál fogva korunkban a hangsúly erősen eltolódott a vizuális, a „látható” hatásmechanizmusok felé.

  Az említett tudós, Arkagyij Popov, hosszasan vizsgálta a különböző szakrális tereket, templomokat, régi színházi tereket és azt figyelte meg, hogy – például – a középkori ortodox templomok falaiba cserépedényeket építettek be, hogy üregesek legyenek, így a falak önmagukban is akusztikus eszközzé, „rezonátorrá” váltak. (Én magam is láttam ennek példáit Kijevben, a XI. században épült Szófia Székesegyházban, amely a bizánci, így közvetve az antik görög építészet folytatása.) Popov az ősi tradíciók ismeretét összekötötte a saját és a modern tudományos kutatások eredményeivel, majd kidolgozott egy komplex módszert arra, hogyan lehet közösségi tereket vagy éppen a privát szférát akusztikailag harmonizálni. Elméletének és módszereinek ismertetése egy külön beszélgetés témája lehetne, most csak annyit mondanék el belőle, hogy az akusztikailag tervezetlen térben a rezonancia össze-vissza halad, a tér rezgései nincsenek összehangolva, és ez tudat alatt negatívan hat az ott tartózkodó hangulatára, pszichikai állapotára. Bárki megfigyelheti, hogy milyen hatást vált ki benne, ha huzamosabb időt tölt, mondjuk, egy rossz akusztikájú, visszhangos teremben, vagy éppenséggel egy finomra hangolt szakrális térben.

  Arkagyij Popov a Drámaművészet Iskolája színház padlója alá egy speciális algoritmus szerint több ezer kis cserépedényt helyezett el, különböző mennyiségű homokkal megtöltve, ezzel egy ősi (például japán) színházi technikát alkalmazott. Én nem vagyok fizikus, de tény, hogy ennek a szokványos alakú színházi térnek olyan az akusztikája, hogy a leghalkabb sóhajt is tisztán hallani a legtávolabbi sarokból.

  Milyen lélektani hatása lehet még az akusztikának?

  Ha az ember egy ún. süket szobában van, ahol a saját hangját sem hallja vissza, rosszabb a közérzete. Saját hangunk finom zengése a térben egyfajta visszajelzés a létünkre és helyzetünkre. A látás lehetőségétől megfosztott emberek érzékenysége ebből a szempontból hihetetlenül felerősödik, a világhoz való viszonyuk sokkal kifinomultabbá válik, és ilyen módon – mivel mai világunkban a vizuális manipuláció dominál – könnyebben észreveszik, ha valaki hazudik, vagy csak el akarja rejteni valódi állapotát. Egyébként a színházi munka is kiváló lehetőség arra, hogy megfigyelhessük a hangok, az akusztikai közeg emberre gyakorolt hatását.

  Hozzá kell tennem, hogy nem csak a tér akusztikájához, de a saját hangunkhoz is általában felszínesen viszonyulunk. Az ember, amíg természeti környezetben és tágas térben élte az életét, egészen más hangon, „nyitott” torokkal, akár nagy távolságokat is átkiabálva tudott beszélni. Ennek maradványai a népi éneklés különféle technikái, mint például a torokéneklés vagy a jódlizás is, valamint a szakrális éneklés ősibb formái, pl. a bizánci, óorosz vagy szerb ortodox énektechnika, de említhetném mondjuk a müezzinek imára hívó énekét is. Ez a fajta ének- és beszédtechnika nemcsak a hangszálakat és a hangképzésben közvetlenül résztvevő szerveket használja, hanem az egész emberi testet bekapcsolja a folyamatba, így rezonátorként, egyfajta belső akusztikai térként kezeli az egész testet. Nem csoda, hogy a régebbi korok szónokainak, prédikátorainak nem volt szüksége hangosításra, mégis tömegeket voltak képesek megszólítani. Olvastam olyan tudományos kutatásokról is, melyek az ilyenfajta „holisztikus” éneklésnek gyógyító hatást tulajdonítanak.

  Persze, ez a téma is igen messzire vezetne, ezért csak annyit még erről, hogy az egyre terjedő városi életformával párhuzamosan, az egyre szűkülő élettér következtében a beszédtechnikánk is megváltozott, természetellenes módon egyre fojtottabban, halkabban beszélünk, mert a privát szféra is egyre zsugorodik. Pedig, ha megfigyeljük, gyermekkorban még mindenki nyitott, erőteljes hangon beszél, de az otthoni, óvodai és iskolai nevelés következetesen belénk fojtja a nyílt hangképzést. Majd, miután sikerült elfojtani a természetes, nyitott hangot, elkezdődik az „énektanítás” különböző mesterséges technikákkal, de ez legtöbbször csak művi eredményekhez vezethet.

  Egy másik probléma az akusztikai környezet szennyezettsége, túlzsúfoltsága. Különböző jellegű közösségi terekben — hiába gyönyörűek, igényesek — szinte mindig ugyanazzal a hanghatással szembesülök: szól a kereskedelmi rádió, vagy valami gagyi zene, divat a hangosan beszélő televízió. Ez kiszorítja a csendet, a finom, közvetlen emberi kommunikáció lehetőségét. Olyan ez, mintha egy remek étteremben mindent ugyanazzal a ketchuppal öntenének le, akármilyen különleges ételkölteményt szolgáljanak is fel.

  Meggyőződésem, hogy érdemes lenne az akusztikus tervezést komolyan venni. Ahogyan a lakberendező meghatározza egy tér formai és színvilágát, éppen ennyire fontos annak akusztikája. Tulajdonképpen triviális dolgokról beszélek, mégsem foglalkozik ezzel senki, a tervezésénél szinte egyáltalán nem veszik figyelembe. Pedig egy irodai munkahelynél nem mindegy, hogy milyen hanghatások érvényesülnek, hiszen a munkatempót, a dolgozók közérzetét is jelentősen befolyásolja. Vagy egy kórház esetében, nem kerülne sok pénzbe, hogy — mondjuk — valamilyen halk, klasszikus zene szóljon, amely a betegekre és az orvosokra is egyaránt nyugtatóan hat. Érdekes módon tudományosan sokat vizsgálják, a hang és a zene mennyire meghatározó lélektanilag, a gyakorlatban mégsem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget.

  Említetted a privát tereket, ott hogyan érvényesülhetnek ezek a szempontok?

  Egy családot, egy kisközösséget nézve is nagyon fontos a fenti megközelítés.
Régebben a lakásokban mindig volt egy kitüntetett hely, a házi oltár, pl. egy ikonosztáz a sarokban. Az volt a családi élet szakrális központja. Minden kultúrában felfedezhető egy ilyen hely, ami összeköti a családot valamilyen nagyobb egységgel. Japánban ez egy falfülke, ami az üresség helyét jelenti és egyben metafizikus központ, a tokoro-no-ma, amely vonzza a tekintetet.

  A modern lakásban viszont a figyelem középpontja a televízió lett. Amikor mi új lakásba költöztünk és teljesen száműztük a tv-t, a gyerekeinknek eleinte elvonásai tünetei voltak, pedig korábban sem voltak nagy tévénézők.

  A médiumokon keresztül rengeteg szemét, köztük akusztikai is kerül az agyunkba. A fiatalok nagy részének komoly problémát jelent, hogy a csendet csupán ürességnek érzékeli, holott az gondolkodásra, az önmagukkal való szembesülésre adna lehetőséget. Talán azért élhetik meg negatívan, mert bennük, a „belső akusztikai térben” nincs csend. Az a személyiség, amelyik belül kaotikus, zaklatott, nem tud harmóniát találni a külső csenddel és az riasztó lesz a számára.

  Az igényesebb színházban ma ez egy komoly és fontos törekvés: a közönség felpörgetett belső időérzékét, „zajos magányát” le kell csendesíteni, hogy képes legyen önmagát másfajta állapotba hozni, hogy befogadóvá váljon a tartalmas csendre, amely által igazi, mélyebb üzenetet lehet közvetíteni.

*

  O. Babarczy Veronika a Nem Art Decor blog szerzője.

  Fotó: Vancsó Zoltán.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr162952777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2011.06.05. 13:12:28

Grafikai képekről nem lesz poszt?

tyto 2011.06.05. 15:39:34

akarod mondani csak egy darab hullámegyenlet írja le. nem rendszer. mi a műkörmösöknél tanultuk a diffrakciós formulát.

Alfőmérnök 2011.06.05. 16:01:09

@tyto: Eggyé váltál a szerepeddel? :)

Ha jól látom, ki lett moderálva egy komment.

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.06.05. 16:02:18

ezt most nem vágom. ez most egy babarczy /dzsíszusz!/ írás, vagy felidézi mit mondott kozma?

egyébként aranyos, rendben is van. csak azok az ordibálós vademberek ne lennének benne, mint kontrapunktosságok a ma elfojtott emberéhez odamérve. mert egyrészt:
"Az istállók pedig, a világ istállói, telve vannak ordítozó marhákkal. Ezek között síró kisdeddé sohasem lesz az új megváltás embriója. Mert a szarvasmarhák között bajos mást megtanulni, mint a bőgést... "
másrészt az őskisfiúk, és őskislányok is lefojtották ordítókájukat, ha a kardfogú tigrincs támadása közelgett. és a férfiak is inkább suttogtak ha vadásztak, mintsem, hogy ordítottak volna.

máma pedig az egyetlen akusztikai tér ami élhető, az a csend.

minőségi_troll 2011.06.05. 16:10:30

érdeklne mi volt a gond a kommentemmel

minőségi_troll 2011.06.05. 16:17:07

majd

ha a hőgyike ki tudja számolni egy tetszőleges beltérre

a hanghullám térbeli terjedését leíró parciális differenciálegyenlet-rendszert majd jelentkezzen

addig a BŐCSÉSZKEDŐ belepofázós okoskodhatnék

ÉRDEKTELEN!

minőségi_troll 2011.06.05. 16:19:32

@tyto:

ÁHHÁHÁ :D

ezért tűnt el a kommentem?

csak nem fizikusok szerkesztik a mandit? :D

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.06.05. 17:31:20

@Babilen Tatarszkij: Veronika, nem eszter. Semmi köze B. Eszterhez.
@minőségi_troll: te vagy tök érdektelen.:)

Babilen Tatarszkij 2011.06.05. 17:34:56

@dobray: Jóóóól van, tudom, csak élcelődtem :)

Babilen Tatarszkij 2011.06.05. 17:54:47

Egyébként most elolvastam, és tetszett a cikk.

"A fiatalok nagy részének komoly problémát jelent, hogy a csendet csupán ürességnek érzékeli, holott az gondolkodásra, az önmagukkal való szembesülésre adna lehetőséget."

Vagy talán nem akarnak önmagukkal "kettesben" maradni? Én is nagyon sokszor így vagyok vele.

Főorvos úr 2011.06.05. 18:02:50

"Hiába tekered a külső hangerőt,
sose nyomod el a belülről jövőt!"

www.youtube.com/watch?v=cl3LI5x8yP0

VI. Béla 2011.06.05. 18:09:20

Pintér Béla jó akusztikai teret szokott kreálni az előadásain.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.06.05. 22:31:12

@málnási:

"máma pedig az egyetlen akusztikai tér ami élhető, az a csend." --- írod.

Ezt akartam én is mondani:-)

Illetve, még azt, hogy aki a csendet nem ismeri, nem rendelkezik viszonyítási alappal. Vissza kellene állítani a csend "polgárjogát" (sőt, "etalon-voltát") és akkor lehetne miről beszélgetni.

ü
bbjnick

Kiss Dezső · http://szornyuseges.blogspot.com 2011.06.06. 05:44:42

Úgy látom, valaki itten rátenyerelt a bullshit-generátor indítógombjára...

minőségi_troll 2011.06.06. 07:30:07

@dobray:

ez a babarczy is csak egy tipikus BŐCSÉSZ RECIKLIKÁTOR

akinek mások eredeti kutatásait bedarálja SZELLEMI BÉLRENDSZERÉBE és kiköpi saját nyálával keverten

no ezt magam is meg tudom tenni magam számára,

ILYEN KÉRŐDZŐKRE NINCS SZÜKSÉGEM

gpt32 2011.06.06. 10:55:38

Olyat lehetne játszani, hogy a témához szóljanak hozzá a hozzászólók, és ne a szerzőt és egymást b@sztassák?
Naaa, léccilécciii!

ebtest 2011.06.06. 11:51:01

"az akusztikailag tervezetlen térben a rezonancia össze-vissza halad, a tér rezgései nincsenek összehangolva"

Ez a mondat az akusztika keretei közt teljesen értelmetlen.

A rezonátorok alkalmazása a keleti épitészetben lehet hogy ujdonság a zseniális orosz tudósnak, azonban másfelől közhely (Helmholtz óta mindenképp), mindenütt ahol akusztikát tanitanak a tananyag elején leadott érdekesség, de nekem például édesapám mesélt róla kiskoromban, pedig neki semmi köze az akusztikához, imigyen akár az alapmüveltség részének is tekinthetjük.

Nekem eszembe nem jutna Habermas szociológiai tárgyú irásairól értekezni, de ha mégsem tudnék enélkül élni, az első dolgom lenne értő szakmai lektorról gondoskodni. Ez most igazán nem lett volna nehéz,
csak a BME majd tucatnyi embert bocsát ki évente , aki alkalmas lenne a feladatra ezen a szinten...
(Mit ad isten az egyikük diplomamunkája anno rezonátorok egy adott térrészen speciális algoritmus szerint való pozicionálásával foglalkozott. )

@gpt32 , hidd el nincs bennem semmiféle immanens motiváció hogy ismeretleül ekézzem a szerzőt, vagy a bölcsészeket általában (az asszony szintén bölcsész), de ugy érzem itt eltekintve a könnyen kipécézhető fogalmi zavaroktól és tévedésektől, valahogy olyan szinten nem a helyén van tálalva, hogy teljesen elködösiti, vagy nem is tudom, korrumpálja az üzenetet.Pedig szerintem is érdekes és fontos a téma.

2011.06.06. 11:56:33

disznók közé gyöngyöt vetni - ez jut eszembe bármikor, mikor elmegyek az operába, vagy a színházba. ugyanis a sok KÖHÖGŐ élvezhetetlenné teszi a legtöbb előadást. nem bírják elviselni a csend keltette feszültséget, és ahogy itt föntebb írta valaki, félnek attól, hogy elgondolkodjanak és kettesben maradjanak önmagukkal; ez nem csak a fiatalok problémája.

úgyhogy a jövő színházainak akusztikai terén gondolkodás helyett a közönségnek előbb meg kellene tanulnia viselkedni. máris sokkal élvezhetőbb lenne az előadás =)

gpt32 2011.06.06. 13:23:04

@ebtest:
Maj minnyá jól kiszótárazlak!

o.babarczy.veronika 2011.06.06. 23:23:34

örültem, hogy 2 nap alatt értelmes hozzászólásokat is kaptam, köszönöm.
a lektorálás jogos, de a cikk célja nem BME szintű tudományos elemzés, hanem a lélektani oldal megismerése. de azért ez is átjött, úgy olvasom fentebb itt-ott :)

Téglagyári Megálló 2011.06.08. 11:56:07

@o.babarczy.veronika:

Ne tudja meg, mit jelent a valóságban a BME szint...

Nem Art Decor 2011.06.08. 12:03:53

@Téglagyári Megálló: ez bizony már kimarad, csak elmesélésekből hallottam borzalmakról, de sok jóról is. tapasztalata?
süti beállítások módosítása