Kerek egy éve érdeklődve látogattam el a néhai WestBalkánba szervezett, Budapest Fashion Week elnevezésű rendezvényre: vajh' hol tart a magyar divatszakma? Utána azt gondoltam, bár ne tettem volna – noha voltak árulkodó jelek, például hogy egy MySpace-oldal(!) az esemény honlapja. Röviden: sufnidíszletek között siralmasan fantáziátlan zenékre masírozó modellek, pocsék hangosítás és – többnyire – értékelhetetlen ruhák. Az amatőr kivitelezésű show-ra nem meglepő módon a sajtón és a tervezők szülein kívül senki sem volt kíváncsi. Olyannyira kínos volt az egész, hogy a cikk nem készült el, a kérdés viszont azóta piszkált: csak ennyit tudunk? Vasárnap este a Gombold újra! Divat a magyar csapatának hála, bebizonyosodott, hogy egy nagy frászt!

  A Szépművészeti Múzeumban egy látványos, vérprofi rendezvényt láthattunk – és felcsillanó reményt a magyar divattervezés áhított sikereire. 2011 februárjában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Design Terminál Nonprofit Kft. és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem meghirdette a Gombold újra! Divat a magyar elnevezésű pályázatot. Közel 400 koncepció érkezett, nemcsak a fiatal divattervezőktől, hanem hazai és határon túli tizenévesektől is, valamint akadt egy-két ismertebb márka, mint például az Artista, Anh Tuan és a Je Suis Belle. A látványruhák, hétköznapi viseletek és kiegészítők a kortárs divattal ötvözött hagyományos népviseletet idézték meg a múzeum reneszánsz termében felállított kifutón.

  A 35 tervezőt felvonultató divatbemutatón voltak busók, magyar népmesék, virágminták, pásztorok és menyecskék, huszárok, betyárok, matyóhímzés, nemez – persze mindez újragombolva. A tervezők szerencsésen elkerülték az ál-magyaros, erőltetett giccset, pedig könnyen bele lehetett volna csusszanni ebbe a skatulyába. Egyaránt voltak klasszikus, merész és egészen futurisztikus megoldások, viszonylag kevés kiegészítővel és feltűnően kevés férfiruhával. A teljes galériáért kattints!

  A bírák összetételén jól látszott a szakmai-médiabarát összefogás: Zoób Kati divattervező; Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója; Kopek Gábor, a MOME rektora; Novák Péter előadóművész; Maróy Krisztina, a Glamour főszerkesztője; Tolvai Renáta, a Megasztár 2010-es győztese; valamint a kezdeményező KIM részéről Papp-Váry Borbála, helyettes államtitkár foglalhattak helyet a zsűriben. Eljött a csodás Mihalik Enikő is, akit Navracsics Tibor a magyar divat nagykövetének nevezett ki.

  Végül Gyöngyösi Renáta Metallic-Folklór című alkotását ítélték a legjobbnak, mely a hagyomány és a punk-rock ötvözéséből jött létre. A második helyen Surányi Szilárd BAIWER1T elnevezésű munkája végzett, a harmadik pedig Náfrádi Márta Levendula című kollekciója lett. A WAMP különdjíát a The Beta Version (Rainer-Micinyei Zsófia, Varga Cecília) vihette haza Pixelfolk című kollekciójával, a Fashion Issue divatmagazin pedig Baranyai Ádám, Gálvölgyi Anett Evelin, Kormos Anna Zsófia és Miovácz Márton Zsolt Patyolat című pályamunkáját fogja bemutatni.

  „A hazai divattervezők startra készen állnak, hogy a magyar emberek számára elérhető áron, kreatív, szép, hordható magyar ruhákat tervezzenek. Ez nemcsak gazdaságilag jó, hanem, valljuk be jó érzés is lehet. Ez csak rajtunk fogyasztókon múlik” – fogalmazott korábban Nagy Anna kormányszóvivő. Így is van – de miből, hogyan, és ki fogja hordani ezeket a darabokat?

  A MOME-ről kikerülő diákok jelentős része vagy külföldön próbálkozik, ahol tán sikerül bedolgozniuk magukat a szakmába, vagy tanácstalanul keresik a lehetőségeket egy olyan országban, ahol csupán egy szűk rétegnek fontos a tárgykultúra, illetve vásárol tudatosan – például hazai termékeket. Aki pedig a sarki boltban spanyol paradicsomot vesz, ugyan miért érdekelné, hogy támogassa az egyre zsugorodó pocsolyában vergődő magyar könnyűipart? A döntés nem minden esetben pénzkérdés.