Magas labda, sportérték nincs, de ezt muszáj volt.

  Nyelvészetbuziknak javasoljuk, hogy nézzék meg a shoot szó jelentését bármely angol-angol szótárban: alapjelentésben nem Lukács György-i értelemben vett 'lelő'-t, 'agyonlő'-t jelent, csupán annyit: 'lő'. Ha tárgya van, akkor is. Bob Marley itt nem játszik. Amúgy ráadásul Morvai Krisztina kérdésében következetesen a shoot at összetétel megfelelő formáját használta, Heller válasza ebben a teljesen egyértelmű kontextusban értelmezendő. Vagyis a bölcsesség szeretője hazudott.

***

  Na de mit is csinált Heller Ágnes 2006 őszén, hogy olyan biztos a dolgában? Ott volt-e mondjuk október 23-án a Síp utcában vagy a Rádió udvarán? Nem, nem volt ott. Heller ugyanis az egész őszt - két nap kivételével - Ámerikában töltötte, legalábbis New York-nosztalgia című könyve (Pécs, Jelenkor, 2008) szerint. És persze tájékozódott az itthoni eseményekről. Telefonon és e-mailen. A barátaitól. Néhány részlet e magnum opusból:

Az egyetemi szobámban ülök 2006 szeptemberében. (...) Lassan azt mondhatnám, hogy utoljára. Még két hónap decemberig, amikor Pestre utazom. (9. o.)

 Szeptember 18-a történetesen hétfőre esett. (...) Ezen a napon, ahogy kinyitottam az újságot, azonnal Budapestet láttam. A szemem nem káprázott. Azonosíthatatlan alakok betörtek a televízió épületébe. A Times objektív értelmezésében Pesten elszabadult a pokol.

Nem is olvastam végig az újságot. Kikapcsoltam a rádiót, majd telefonálni kezdtem. (...) Meghallgattam a történteket. (...) Zsuzsa lányom megígérte, hogy e-mailen küld újságcikkeket. (60. o.) 

Az öszödi beszédről persze akkor már tudtam. Meg is írtam a barátaimnak, hogy nagy politikai hibának tartom, s mint ilyet, védhetetlennek.

Akkor, szeptember 18-án és 19-én azt gondoltam, hogy az öszödi beszéd váltotta ki az utcán egyre inkább eluralkodó erőszakot. Ma, több mint egy évvel később, ezt már nem így látom. Azt hiszem, hogy az öszödi beszédnek annyi köze volt az erőszak kirobbanásához, mint Sharon templomhegyi sétájának a második intifádához. Enélkül is kirobbantották volna - mindkét esetben - azok, akiknek érdekükben állt.

A hétfőt és a keddet a telefon és az e-mail mellett töltöttem.

Kollégáim és diákjaim izgatottan kérdeztek, hogy mi történik Magyarországon. Megpróbáltam válaszolni. Tudtam, hogy lényegében nem értenek belőle semmit. (61. o.)

 Szeptember 24-én (...) az operában Szelényi Ivánnal és feleségével találkoztam. Megemlítettük a magyar eseményeket is, de különös kommentárok nélkül. Utána elmentem Göncz Kinga fogadására (...) (62. o.)

Ekkor indultam haza. A repülőtérről egyenesen Debrecenbe.

Szeptember 28-30. Hegel-konferencia folyt az Arany Bikában, német nyelven. A hotel előtti téren nonstop tüntetés zajlott, a vezérszónokok váltották egymást, bőgött a zene, az emberek éljeneztek. A vendégek nem tudtak aludni.

Azt írtam a naplómba, hogy „tönkreteszik Magyarországot a gyűlölettel.”

De hétfőn, október másodikán már repültem is vissza. (62-63. o.)

Október első két hetében nálam, New Yorkban, normálisan folyik az élet. De jönnek a kétségbeesett e-mailek Pestről. Bacsó Béla, akivel mindig levelezem, nem fél, de undorodik. Aki azt hiszi, hogy 23-án Pesten ünnepelni fogunk, az naiv vagy ostoba. (64. o.)

Október 15-én rendezi a magyar követség saját ünnepi hangversenyét. Sólyom László beszédét hirdetik, de ő nem jelenik meg, és így nem is beszél. Sólyomnak Isten vagy a szerencse felkínálta az alkalmat, hogy állaférfi legyen, mondhatnám, hogy a sors Sólyom kezére játszott. Ő ezt fel nem fogta, észre sem vette. Kár. Mert Magyarországnak egy Mandelára lenne szüksége. (64. o.)

Október 23. (...) És most kezdődik az igazi megemlékezés, az ünnep. Nem Budapesten, hanem New York városában. (65. o.)

New York méltón ünnepelte a mi forradalmunk ötvenedik évfordulóját.

Budapest méltatlanul.

S én mégis, az egész idő alatt, Budapesten szerettem volna lenni. (68. o.)

 ***

  Végül pedig kérjük kedves olvasóinkat, tekintsék meg az alábbi, remek Semjén Zsolt-paródiát, amelyet egy hangutánzó komikus és egy digitális képmanipulációhoz nagyon értő vicces kedvű fiatal hozott össze, tudjuk, milyen szándékkal: