Néhány hete foglalkoztunk a bioetanol kérdésével, amely erősen megosztja a közvéleményt és a szakértőket is. A posztban igyekeztünk összefoglalni a pro és kontra érveket, hiszen minél több információra szükség van, hogy tisztábban láthassunk ebben a környezetet, mindennapi életünket, közlekedésünket és élelmiszer-ellátásunkat is érintő kérdésben. Most nézzük, a kormány mire törekszik bioetanol-ügyben.
Mint írtuk, az Országgyűlés novemberben fogadta el a bioüzemanyag-törvényt, mely szerint 2020-ig a közlekedés energiaigényének tíz százalékát kell megújuló energiából fedezni. A törvény célja többek között a bioüzemanyagok közlekedési célú felhasználásának előmozdítása. A parlament arról is döntött: legkevesebb 6 százaléknyi bioüzemanyag értékesítése kötelező lesz a hazai üzemanyag-forgalmazók számára. A törvény indoklása a Kiotói Jegyzőkönyvre is utal: az EU a 2008-tól 2012-ig terjedő idő szakra a Kiotói Jegyző könyvben vállalásokat tett az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére.
Az Új Széchenyi Tervben az áll: mivel a második generációs üzemanyag előállítására jelenleg csak részben állnak rendelkezésre kiforrott technológiák, ezért az óvatosság elvét követve Magyarország megfelelő mennyiségű és minőségű gabonát és olajos magot termel a hazai biztonságos élelmiszerellátás céljára. Mindezek mellett gabonából (kukoricából) megfelelő többlet termésmennyiség áll rendelkezésre, mely egyéb alternatív célt szolgálhat. A közlekedés és az energiafelhasználás kapcsán a Széchenyi Tervben leszögezik: alapvető cél a közlekedésből származó hasznok maximalizálása a társadalmi terhek minimalizálása mellett. A Széchenyi Terv tervezett intézkedései közt szerepel az energiafarm-rendszerek kialakítása, többek között a bioetanol termelésének elősegítésére. Az előző időszakban társadalmi egyeztetéseket folytattak annak érdekében, hogy vissza nem térítendő támogatások formájában elősegítsék a bioetanolt előállító nagy- és közepes kapacitású gyártóművek létesítését. A KEOP-ban egy mára lezárult pályázatot írtak ki a gyártóművekre, a 2009-10-es időszakban 5+3 milliárd forint értékben. Ezzel párhuzamosan az FVM saját pályázatot folytatott le bioetanol-kisüzemek létrehozására.
*
Ennél részletesebben a Magyarország megújulóenergia-hasznosítási cselekvési tervében olvashatunk a bioüzemanyag-termelés kormányzati szabályozásáról a 2010 és 2020 közötti időszakban. A szabályozás kulcskérdése az energetikai célú növénytermesztés és az élelmiszerellátás egyensúlyban tartása, valamint a természetvédelmi értékek megőrzése.
Magyarországon 2005 óta szabályozzák a bioüzemanyagok használatát. Az első, 2009-ig tartó időszakban a bioüzemanyagok használatát adókedvezménnyel ösztönözték, az üzemanyagokba bekevert bioetanol és biodízel után visszaigényelhető volt a jövedéki adó. 2009-től kezdődően a bioüzemanyagok adókedvezménye megszűnt, azt felváltotta a forgalomba hozatali kötelezettség (magas szankcióval fenyegetve a kötelezettség elmulasztását). A tavalyi törvény alapján, 2011-től kezdődően a kötelező bekeverési részarány kizárólag igazoltan fenntarthatóan előállított bioüzemanyaggal teljesíthető. A fenntarthatósági kritériumok feltételét képezik az adókedvezmény igénybevételének.
A cselekvési terv szerint a bioüzemanyagok terén – a kiváló mezőgazdasági adottságokra alapozva – a hazai előállítás lehetőségei jelentős potenciált jelentenek. Gyakorlatilag bármely termőhelyi típushoz megválasztható egy optimálisan termeszthető energianövény. Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézetének becslése alapján az első generációs bioüzemanyagokból – az élelmezési és takarmányozási célok biztosításával egyidejűleg – a 2020. évi becsült felhasználás több mint 10 százalékát meghaladó mennyiség is előállítható, a második generációs bioüzemanyagok megjelenése ezt tovább növelheti.
*
A bioüzemanyagok fokozottabb elterjesztéshez az azt felhasználni képes járművek elterjedése szükséges, ezt finanszírozási eszközökkel és közvetett intézkedésekkel elsősorban a tömegközlekedés területén ösztönöznék. A következő években fejlesztenék a zöld tömegközlekedést segítő infrastruktúrát, járműparkot és a gyártókapacitásokat. Mivel a tömegközlekedés járműparkja elöregedett, annak lecserélése szükségessé válik az elkövetkező tíz évben, és az a cél, hogy az új autóbusz-beszerzések mind nagyobb hányada legyen képes tiszta bioüzemanyagot felhasználni.
Magyarország és a külföld viszonylatában, a bioetanol esetében az elsődleges cél a hazai ellátás és bekeverés. A hazai igények kielégítésén túl a jövőben Magyarország abban az esetben bonyolíthat le bioüzemanyag-exportot, ha az ehhez szükséges fejlesztések megvalósulnak és a gazdasági környezet is kedvező feltételeket biztosít. A cselekvési terv szerint hazánknak egyértelmű érdeke, hogy a megújuló energiaforrások elterjesztése tekintetében teljes termékpályában gondolkodjon, azaz hazai technológiafejlesztés és gyártás mellett a hazai végfelhasználás és a hazai kvalifikált munkaerő alkalmazása is megvalósuljon.
A bioüzemanyag-előállítás és az élelmiszer-termelés konfliktusában Magyarországnak egyértelmű célja a biztonságos élelmiszerellátás. A következő 10 évben az a cél, hogy olyan alapanyagokat használjanak, amelyek nem jelentenek versenyt az élelmiszer-termelés számára.
A bioüzemanyag mellett fontosnak tartja a terv az alternatív üzemanyagok felhasználását; az elektromos, a hibrid és hidrogén alapú rendszerek, és annak gazdasági és infrastrukturális hátterének kiépítését. A következő évtizedben aktuálissá válhat az elektromos motorokra, autókra vonatkozó program elindítása. Ösztönöznék a biogáz felhasználását a tömegközlekedésben és a hulladékszállításban. A cselekvési terv szerint kiemelten fontos a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztési tevékenység, a második generációs bioüzemanyagok fejlesztésére irányuló erőfeszítések támogatása.