Politikai nézeteim egyre inkább az anarchia felé hajlanak - filozófiai értelemben véve, értve ezalatt az ellenőrzés eltörlését, nem pedig bombával felszerelt szakállas embereket -, vagy az alkotmány nélküli monarchia felé. Bárkit letartóztatnék, aki az Állam szót használja (bármely más értelemben, mint Anglia mozdulatlan, eszmei valóságát és lakóit, egy olyan dolgot, melynek se hatalma, se joga, se elméje nincs).
Ha ezt továbbra is tagadnák, kivégezném őket, ha makacskodnak. Egyébként nagyon jót tenne, ha visszatérhetnénk a személynevekhez. A kormány egy absztrakt főnév, mely a kormányzás művészetét és folyamatát jelenti, és sértőnek kellene lennie, ha nagy K-val írják, vagy ha emberekre vonatkoztatnák a jelentését.
Az ember megfelelő tanulmányozása minden, csak nem az ember; és a legalkalmatlanabb feladat bármely ember számára, még a szentek számára is (akik azt legkevésbé vonakodtak magukra vállalni), más emberek fölött hatalmaskodni.
Egymillió közül egy sincs, aki megfelelő lenne erre a feladatra, és legkevésbé azok, akik a lehetőséget keresik rá. Csupán az emberek egy kis csoportja alkalmas, akik tudják, ki az ő uruk. Nagyon is igazuk volt a középkoriaknak, amikor a nolo episcopari („Nem akarok püspök lenni”) kijelentés volt a legfőbb érv, amit egy ember adhatott másoknak, hogy püspököt csináljanak belőle.
Adj nekem egy olyan királyt, akinek fő érdeklődési köre az életben a bélyegek, a vasutak vagy a versenylovak; és aki annyi hatalommal rendelkezik, hogy kirúgja vezírét, ha nem tetszik neki a nadrágja szabása. És így szépen sorjában, lefelé.
De a végzetes gyengesége mindennek (mivel minden jó, természetes dolog végzetesen gyenge egy rossz, korrupt, természetellenes világban) az az, hogy ez működik. És csak akkor működött, amikor még az egész világ a régi, bevált, abszolút hatástalan, emberi módon működött.
(...)
Tulajdonképpen egy hobbit vagyok, a méretet leszámítva. Szeretem a kerteket, a fákat, és a nem gépesített farmokat; szeretek pipázni és nem fagyasztott, egyszerű ételeket enni, de utálom a francia konyhát. Szeretek - és ezekben a tompa időkben is merek - mintás mellényeket hordani. Bomlok a mezőn szedett gombákért; nagyon egyszerű humorom van (amit még pozitív kritikusaim is fárasztónak találnak); későn megyek ágyba és későn kelek (ha lehetséges). Nem utazok gyakran.
(...)
Nem vagyok demokrata, mivel az alázatosság és az egyenlőség spirituális alapelvek, amelyeket megront az a kísérlet, amivel mechanizálni és formalizálni akarják őket. Utóbbi azt eredményezi, hogy nem egyetemes kicsinység és alázatosság, hanem egyetemes nagyság és büszkeség születik, amíg valami ork nem szerzi meg a hatalom gyűrűjét - és akkor mind rabszolgaságba kerülünk.
(Részletek J.R.R. Tolkien leveleiből; fordító: Horváth Judit, RG)
