(Vasárnap este rendesen elhibáztuk e bejegyzés időzítését, így most rendhagyó módon újrapublikáljuk - a szerk.) Unalmas kampány, semmi feszültség, sótlan szövegelések, tök kamu botrányok, ohne szellemes gyűlölködés; egyedül Szeged és Miskolc picit izgi, de ezektől a helyektől történelmi és nemzetségi okokból rohadt messze vagyok, így az egyetlen elérhető, tanulmányozható küzdőpont Újbuda, Molnár Gyula fellegvára volt. Márpedig ha közelebbről megnézzük, a mostani önkormányzati választás előtt nem is lehetett fontosabb helyszín a terepszemle szempontjából, ugyanis Budapest aktuálisan létező legsúlyosabb, legundorítóbb sittes gennyhalmaza a XI. kerületben tanyázik: a Gomba.

  Ékesszólással lehetne mondani, hogy a Gomba a hosszú évtizedek alatt megtépázott bús düledék, tájnyelven viszont úgy festeném, hogy az egész budai oldal segge luka, Újbuda saját folytatásos tragikomédiája, kihelyezett Kelet-Timor a magyar főváros közepén. Így valójában az egész kerületi választás legfontosabb tétje, hogy kezdenek-e valamit az omlások és látszatintézkedések ikonjával, a Gombával. (Figyelem, exkluzív felvételek következnek a rom belsejéből.)

Látkép a József Attila Gimnázium harmadik emeletéről. (Cikkünk nem készülhetett volna el a portásbácsi nélkül.)

  Még mielőtt közelebb merészkednénk ehhez az igen veszélyes építményhez (ahol a helyi bölcsek suttogva terjesztett meséi szerint mára zombik, vérfarkasok és Velociraptorok telepei is kifejlődtek), mindenképpen villantsunk fel néhány epizódot annak közelmúltbeli történetéből. Hosszú évek agóniája után ugyanis tavasszal szokatlan karnevál közepette bejelentették: vége a szüttyögésnek, pályázat lesz a megújuló Gombáról, sőt, a tettek elkötelezett híveiként Molnár Gyuláék rögtön körbe is kerítették súlyos állványokkal, kerítéssel, hogy a hajléktalanok/zöldpardonba igyekvő szabad szellemű fiatalok ne itt héderezzenek már. Mi több, még a lakóság is meg volt kérdezve, hogy „milyen legyen az új Gomba?”, hogy érezze: valójában Ő dönt.

Molnár Gyula a gombának öltözött hostess lányokkal kampányol 2010 tavaszán.

Ilyen felirat volt, így. Nemsokára persze rejtélyes körülmények között eltűnt.

  Mindez márciusban volt. Az azóta eltelt 6 hónap eseményeinek summázata: ZÉRÓ. A hírverés elcsendesedett, megint nagy a kuss a Gomba körül. Így utólag a „neeeem az országygyűlési választások miatt nyomulunk a Gombával, neeeem” típusú hajdani érvelések csak jobban bicskanyitogatónak tűnnek. Az építmény körüli kerítésről pedig lehet tudni, hogy nem teljesen résmentes történet, aki erre jár naponta, tudja, hogy az esti adag Hörpintő-beöntés után reggel itt bútoló hajléktalan azért még bőven gyakori látvány.

  A kerületi vezetés két mentegető érvet szokott elsütni a Gomba helyzetére vonatkozó kínos kérdések előkerülésekor. Az egyik a tulajdon problémája. Újbuda sokáig nem nagyon tudott mit kezdeni az épülettel, mert az fővárosi tulajdonban volt – ez viszont már a tavaszi kampányok előtt rég megváltozott, a Gomba immár a kerületé. A másik érv, amiért elvileg nem lehet radikálisan hozzányúlni (pl. egy lendülettel elbontani), hogy a Gomba ipari műemlék. Noha ez tény, azért ne vegyük már annyira komolyan; egy rég funkcióvesztett, alapvetően ronda, továbbá egy teljes évtizede már csak pisildének és drogozdának használt roncs azért mondjuk nem egy Rajna–Rhône árokban fekvő Arc-et-Senans royal sólepárló, ami tényleg ipari műemlék.

  Most pedig a már ígért katasztrófaturizmus következik.

A Gomba körüli tér sincs valami jó állapotban. A télen melegítő kövekként működő izéket pedig összefirkálták.

A Goma körüli állvány legdurvább pontja ez a sarok. Az a halványbarna réteg a betonon szétkent emberszar.

A második világháború utáni romeltakarítás és helyreállítás kezdeti szakasza Budapest, 2010. október 1. (felhívom a figyelmet: „Ajto”)

A BKV-s pénztár melletti lyukon mentem be. Bár azt hittem, hogy pár perc múlva azért majd valami biztonsági őr odajön póverkedni, hogy húzzak ki a lezárt területről, fél órán át zavartalanul járkálhattam a Gombában.

Gomba Divatáru

Ahogy Szkeptikus fogalmazott, szerinte durvább védőoltások kellenek ide, mint Laoszba. Nagy igazság: a fal tövét a hajléktalanok végig telekulálták, amit nemrég homokkal szórt be valaki. Attól még a szarszag és bomló ammónia szaga elviselhetetlen.

Ide a csótányok is csak meghalni járnak. Ott bent pedig a BKV-s irodában emberek dolgoznak.

Miért világít?

Elektromos berendezés-tanulmányok I.

Elektromos berendezés-tanulmányok II.

A Gomba egyetlen művészi értékkel rendelkező része a közepén elhelyezkedő kút, mely a mitológiai szarvasvadászatot jeleníti meg. BASO-nak ez nem tetszett, ezért ráírta a nevét.

lovin

Ez itt egy galambszárny. A hozzá tartozó galambot nem találtam.

Újat. Világot. Építünk.

  Megoldási javaslat

  Nehogy valaki öncélú hőbörgéssel, távlattalan szájtépéssel vádoljon, elmondom most, szerintem mit érdemes tenni.

  A Purci és tsa. koalíciójában feltétlenül be kell szerezni egy ilyet:

  Ez itt egy Caterpillar D10 típusú lánctalpas bulldózer. Első variációit a hetvenes években építették, azóta az egyik legnagyobb bika ebben a kategóriában. A gép 770 lóerős (520 kW), ami pont elég ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen tűntetni vele egy Gomba-méretű építményt. (Hogy meglegyen a kontraszt, vezethetné mondjuk Jávor Benedek). Annyira nem értékközpontú megoldás, de hát ennyi méltatlan semmittevés után mi jusson az ember eszébe, ha nem egy bulldózer.