Bő két hónap telt el a szlovákiai választások óta, nagyjából három hete működik érdemben is Iveta Radičová (ejtsd: Radicsová) kormánya. Nehéz feladat áll a négypárti, jobboldali-liberális koalíció előtt: rendbe kell hozniuk a költségvetést, felélénkíteniük a gazdaságot, valamint meg kell szabadulniuk Robert Fico örökségétől – úgy, hogy gátat szabnak a klientelizmusnak és a korrupciónak. Megannyi probléma mellett a magyarkérdés a jelenlegi kormány számára csak egy újabb, sokadrendű kellemetlenség.
Júniusban, közvetlenül a választások után volt elég ok az optimizmusra és a pesszimizmusra is. A szociáldemokrata Smer ellenzékbe kényszerült, vele együtt pedig buktak szövetségesei is – a nacionalista SNS éppenhogy bejutott a parlamentbe, Vladimír Mečiart, a kilencvenes évek egykori zsebdiktátorát pedig végleg nyugdíjazták a szavazók. Velük szemben parlamentbe került, sőt, kormányt alakíthatott a liberális, fiatalos imidzsével hódító SaS, a kétszer már bizonyító jobboldali liberális SDKÚ, a kereszténydemokrata KDH, és Bugár Béla Hídja (a magyarok hagyományos pártja, az MKP pedig kipottyant a törvényhozásból, de a kudarc okainak elemzése külön bejegyzést érne).
A választások utáni eufória nem tartott sokáig, a három hetes egyeztetés után megalakult kormánynak ugyanis sikerült az a bravúr, hogy kis híján még a programja elfogadása előtt elveszítette parlamenti többségét. Igor Matovič, az SaS listáján parlamentbe kerülő négyfős Egyszerű Emberek társulás vezetője lebegtette meg, hogy amennyiben követeléseiket nem veszik figyelembe a kormányprogram megalkotásánál, csak bizonyos kérdésekben hajlandóak támogatni a kormányt.
A konfliktust végül sikerült elsimítani, de Matovič botránya mintapéldája annak, mire lehet számítani a szlovák kormánytól a következő négy évben. Mivel Radičováék parlamenti többsége négy képviselőn múlik, minden törvényjavaslatot fokozott óvatossággal, az összes érdekcsoport véleményét figyelembe véve kell előkészíteni. Magyarán: lassú, hosszadalmas törvényalkotási folyamatra és jellegtelen intézkedések sorára lehet számítani. Mélyreható reformokat aligha hajt majd végre az új kormány. Vannak persze olyan témák, amelyben mind a négy párt egyetért. Például átláthatóbbá válhat az állam gazdálkodása. Ivan Mikloš pénzügyminiszter reformkísérleteit és Jozef Mihál szociális miniszter próbálkozását a járulékrendszer kiskapuinak eltörlésére már jóval kevesebb szimpátia övezi a koalíciós partnerek (elsősorban a KDH és a Híd) oldaláról, az eredeti javaslatok valószínűleg meg fognak még változni, számos kompromisszum születik majd a kormányzó pártok között.
Ami a szlovákiai magyarok számára rossz hír, hogy a magyar témák nem tartoznak abba a kategóriába, melyek terén általános egyetértés uralkodik a koalícióban. A Híd kettő és fél posztot kapott a kormányban – a mezőgazdasági és az újraformálódó környezetvédelmi tárcát, valamint megszerezte a kisebbségekért felelős kormányhelyettesi funkciót. Itt ér véget a sikertörténet, ugyanis nem tudni, hogy a Fico-kormány által hátrahagyott nemzetiségi aknákat miként semlegesíti Radičová kabinetje. Az egykor nagy felzúdulást kiváltó nyelvtörvény ügyében a legfrissebb fejlemények szerint mindössze a szankciókat törlik el. Az iskolaügyi minisztérium nem foglalkozik a hazafias törvénnyel – az iskolákban ki kell rakni a szlovák zászlót és az alkotmány bevezető szövegét, hét elején visszatérő sláger lesz az iskolarádiókban a himnusz. Ugyanúgy, nem tudni arról, hogy érdemben megváltozna a kettős állampolgárságot megtiltó, kampányidőszakban hamarjában elfogadott intézkedés. Január elsejétől tehát a felvidéki magyarok automatikusan elveszítik a szlovák állampolgárságukat, ha felveszik a magyart.
A Híd ugyanakkor megpróbálkozott a kisebbségekért felelős kormányhelyettesi funkció hatásköreinek kibővítésével. A párt elképzelése alapján a kisebbségeket érintő oktatásügyi és kulturális kérdések a hivatal hatáskörébe tartoznak majd, csakúgy, mint az intézmények finanszírozása. A változások novemberben léphetnek érvénybe. Ami nyugtalanítóbb: az eddigi gyakorlatból kiindulva akár jelentős változtatásokkal…
Arcképcsarnok, avagy sokat hallunk még róluk:
Rudolf Chmel
Idős, jóságos, joviális bácsi, aki szlovák létére lett Híd-jelöltként kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes. Rajta áll vagy bukik a Híd kisebbségi programja. Tud magyarul, budapesti nagykövetként is ténykedett korábban. Kritikusai gyengekezűnek tartják, dicsérői szerint viszont a jelenlegi helyzetben pont az ő diplomáciai érzékére és tapasztalatára van szükség.
Mikuláš Dzurinda
Nyolc évig, 1998-tól 2006-ig volt Szlovákia miniszterelnöke, most pedig a külügyi tárcát vezeti. Ebben a minőségében Martonyi János kollégája. Ravasz és számító politikus hírében áll, aki remek stratéga. Miniszterelnökként nem volt felhőtlen kapcsolata Orbán Viktorral, más szemszögből nézve viszont sokkal jobb volt a szlovák-magyar viszony, mint a két SDKÚ-kormány előtt, vagy után. A kettős állampolgárságot ellenzi.
Igor Matovič
A magánvállalkozóból lett politikus a liberális SaS listáján jutott be a parlamentbe a négyfős Egyszerű Emberek társulás vezetőjeként. Blogger. Két hónap alatt annyit írtak róla, mint más képviselőről négy év alatt: kijelentette, hogy le akarták fizetni, majd visszavonta állításait, meg akarta vonni a bizalmat a kormánytól, később az SNS-es Anna Belousovová felpofozta a parlamentben. Állandó hír- és bajforrás – és nem mellesleg csoportján áll vagy bukik a kormánytöbbség.
Iveta Radičová
Szlovákia új miniszterelnöke, egykori egyetemi tanár és Európa-szerte elismert szociális szakértő. Szakemberként terepen járta meg Kelet-Szlovákia legsötétebb cigánytelepeit, szociális miniszterként sem vallott kudarcot. Politikusnak viszont ellentmondásos - gyengekezű és kerüli a konfliktusokat, másrészt mindig hajlandó a kompromisszumra, és képes meghallgatni, valamint figyelembe venni a kritikát.
Richard Sulík
Magánvállalkozóból lett politikus, az liberális Szabadság és Szolidaritás szellemi atyja, vezetője. A második legerősebb koalíciós párt elnöke. Tapasztalatlan politikusként, egyben a parlament alelnökeként kell döntenie a pozsonyi vár elé hamarjában felállított Szvatopluk-szobor ügyében, miközben pártját és Matovičot is kordában kell tartania. Mindezt úgy, hogy a sajtó fényűző életmódja és a protokollra fittyet hányó viselkedése miatt támadja.
Ľubomír Galko
A változatosság kedvéért szintén az SaS tagja, védelmi miniszter, és ugyanúgy a bulvárrovatban bukkanhat fel nagy eséllyel. Hipermarketekben szerzett tapasztalataival került a tárca élére, ahol hamar kipécézte magának a sajtó sajátos modora és szakmai hiányosságai miatt (nem beszél például semmilyen világnyelven). Másrészt Galko azzal indította ténykedését, hogy személyesen ellenőrzi a minisztérium szerződéseit, azonnal rá is talált több túlárazott, csak formálisan nyilvános pályázatra.
Simon Zsolt
Ha fogadni kellene arra, ki lesz Bugár Béla utódja, ha a politikus beváltja évtizedes fenyegetését, s végleg visszavonul, Simon kapná a legalacsonyabb szorzókat. Mezőgazdasági miniszterként ténykedik, lassan, de biztosan a Híd második emberévé válik. Legutóbb Sólyom László oldalán láthattuk Komáromban. Ez arra utal, ha Bugárnak kényelmetlen marad az Orbán Viktorral való kommunikáció, Simon lehet a Híd beugrója, egyben nyilvános összekötője.