Hat hónapig készült ez az álomszerű, elvarázsolt fotó, a leghosszabb exponálással a fotózás történetében. Nem gigapixeleket összerakó csodagéppel lőtték - éppen ellenkezőleg: lyukkamerával, egyfajta camera obscurával készítették a felvételt. Egy, a digitális masinák és Monsieur Daguerre előtti, ősi technikát alkalmaztak.

  Justin Quinnel fotográfus üres italdobozból és egy darab fotópapírból álló camerát készített, amit felszerelt egy telefonpóznára. A fotó a bristoli Clifton függőhidat ábrázolja 2007 december 19-e és 2008 június 21-e, vagyis a téli és nyári napforduló közötti időben.

  A Solargraph fél év napútjait ábrázolja a függőhíd felett. A legalsó fényvonal a téli napfordulón, a legmagasabb a nyári fordulat napján megtett utat égette bele a fotópapírba. A foltos fényvonalak azt jelzik: felhős idő volt aznap.

  Quinnel édesapja 2008 április 13-án, a fotózási időszak közben hunyt el. A művész elmondta: a képen meg tudja találni azt a pontot, ahol a Nap állt édesapja halála pillanatában.