Olvasónk, Zoli29 írása a Mandiner NER-vitájához:
Az áprilisi választások előtt a Fidesz szavazói közül sokan élhettek abban a hitben (hogy pontosan hányan, azt nem tudom), hogy Orbán Viktor színrelépésével nagyon rövid időn belül érezhető javulás fog beállni a személyes életükben, elsősorban is az ő és családjuk anyagi helyzetében. E helyzet kialakulásához a Fidesz vezető politikusai is nagyban hozzájárultak azzal, hogy ezeket az irreális elvárásokat csak a választásokat megelőző utolsó 3-4 hónapban igyekeztek hűteni, az ellenzékben eltöltött hosszú évek során viszont egyáltalán nem törekedtek arra, hogy választóik felkészülhessenek az ország majdani rendbetételének nehézségeire, az elkerülhetetlen áldozatokra. (Ezzel együtt azt gondolom, hogy a 2,7 milliós Fidesz-táborban nagy többségben vannak azok, akik a megszorítások feleslegességét hangsúlyozó ellenzéki kommunikáció ellenére is tisztában voltak vele, hogy – ahogy mondani szokták – nem lesz kolbászból a kerítés 2010 áprilisa után sem.)
Annak, hogy Orbán a választások megnyerése óta folyamatosan egy új rendszer (a NER) felépítéséről beszél, a legfőbb oka nem más, mint az, hogy amikor az önkormányzati választásokat követően az emberek szépen lassan (vagy talán nem is annyira lassan) elkezdenek majd szembesülni a kormányzati elképzelések rájuk nézve hátrányos elemeivel (elbocsátások a közszférában, minimálbér megadóztatása, intézménybezárások, összevonások, stb.), akkor a miniszterelnök újra és újra el tudja majd mondani, hogy mindennek igenis van értelme, van egy magasztosabb cél, amiért ezekre az áldozatokra szükség van, hogy végül mindenki (de legalábbis a nagy többség) jól járjon.
Nagy kérdés, hogy erre vevők lesznek-e az emberek, illetve hogy mekkora lesz az a sokaság, amelyik – ha talán nem is szívrepesve – hajlandó lesz Orbán szemüvegével látni a dolgokat; és ha hajlandó is lesz, vajon meddig fog tartani ez a hajlandóság, meddig fog tartani a türelem.
Egy dolog szinte biztos: a NENYI kormányzati és közintézményekben történő kifüggesztéséről szóló kormánydöntés sem a közszféra dolgozóit, sem általában a magyar társadalmat nem fogja meggyőzni arról, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése mindannyiunk érdeke. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy az intézkedés esetleg olyanokban is megrengeti a kormány iránti bizalmat, akik mindezidáig jóindulattal és megértéssel viseltettek az újonnan felállt kabinethez.
Annak érdekében, hogy ez mégse így történjen, a miniszterelnök és kormánya teheti a legtöbbet. Kérdés, az elmúlt egy hét bal- és jobboldalról egyaránt érkező kritikái után Orbánnak célja-e, hogy a „kifüggesztősdi” a következő évek kormányzati politikájának ne szimbóluma, csupán annak kellemetlen, de egyre inkább feledésbe merülő közjátéka legyen.
Az LMP-s találkozó után tett kormányfői ígéret (miszerint tavasszal a NENYI lekerül a falakról) talán erre enged következtetni…
***
A NER-ről a Mandineren eddig megjelent vitaposztok:
NENYI (Kínai Kálmán & Trágár Tóni)
NER-nyilatkozat: Fidesz-esély az MSZP-nek? (TuRuL_2k2)
A Nyilatkozat kritikájának bírálata (Elpet)
Hozzászólás a NER-konzultációhoz (tanársegéd úr)
