Nem történt volna semmi, ha - ahogy azt magunk is helyénvalónak tartottuk volna - az országgyűlés legfiatalabb tagja, a jobbikos Dúró Dóra olvassa a képviselői eskü szövegét. 1998-ban például Zuschlag János olvasta, de ki emlékszik már erre? A jobbikos korjegyzők amúgy is ott ültek a pulpituson, a korelnök mellett ők szerepeltek a legtöbbet. Hogy az eskü szövegét ki olvassa fel, az ehhez képest már igazán nem osztott, nem szorzott.

  Az országgyűlés megalakulása során az ellenzékkel (így a Jobbikkal is) amúgy elegánsan és méltányosan bánó Fidesz ráadásul nem is vállalta fel az esküszöveg olvasásáról szóló döntést, a párt frakcióvezetőjének nyilatkozata szerint azt a korelnökre bízták. Nehezen tudjuk azonban elképzelni, hogy a tiszteletreméltó, 89 éves Horváth Jánosnak lett volna kifogása az országgyűlés legfiatalabb tagja ellen. A Fidesz ezzel egy olyan szimbolikus konfliktust húzott magára a Jobbikkal szemben, amiben egyszerűen nincs igaza. Nem értjük, mi szükség volt erre: a radikális párt ezernyi dologban támadható jogosan és okkal.

  Ez a felesleges kicsinyesség sem jelenti azonban, hogy a Jobbik interpretációja teljesen helytálló lenne. Dúró Dóra írja:

A szokásjog példátlan felrúgását az egész magyar ifjúságnak szóló, borús üzenetnek tekintjük. A minisztériumok szerkezete és az ifjúsági bizottsági elnöklet ellenzéknek odadobásából már láthattuk, hogy az új kormány mostohagyermekként fog kezelni minket, fiatalokat, s a területen megszorítások várhatóak.

  Ez a pátoszba csomagolt, túldramatizált hadat-üzentek-a-fiataloknak értelmezés egyszerűen nem igaz. Ez az egész nem a fiatalokról, hanem a Fidesz és a Jobbik viszonyáról szólt.