Az, hogy a pártok listákat gyártanak a választópolgárokról, egyáltalán nem újdonság, bizonyos keretek között még csak nem is illegális. Ráadásul a fideszesek nem is igen büszkélkedtek mással az elmúlt nyolc évvel kapcsolatban, minthogy végre sikerült egy olyan aktivistahálózatot és névjegyzéket összehozniuk, amelynek segítségével kritikus pillanatokban sikeresen mozgósíthatnak. Teljesen nyíltan gyűjtötték az adatokat a mindenféle hülye aláíróíveken, az aprós betűs részben pedig jelezték is, hogy eszük ágában sincs az információkat nem megőrizni. Az is nyilvánvaló, hogy a többi pártnak is vannak listái: minket például Bokros Lajos személyesen hívott fel, hogy adjuk meg neki az adatainkat; Gyurcsány Ferenc és (részben) Mesterházy Attila pedig úgy haknizta körbe titokban Magyarországot, hogy a rendezvényeire csak a megfelelő listán szereplő lakosok mehettek be. Mi például nem voltunk rajta az MSZP-s listákon, így a marcona kapuőrök nem is engedtek be minket egy Gyurcsány-, illetve egy Mesterházy-fórumra. Valószínűleg a Fidesz-listáról is hiányzunk, mert több kerületi ismerősünkkel szemben mi nem kaptunk Krumplikutya-posztert - mégiscsak alá kellett volna írnunk valami faszságot. De hát ilyen ez a popszakma.
A Kubatov-ügynek azonban mégis van néhány szomorú tanulsága. Vegyük sorra ezeket!
1) Kubatov Gábor nagyon bénán csajozik. 2009 szeptemberében valószínűleg egyetlen pártaktivistát sem lehet megdugni a „bibibí, nekem van on-line adatbázisom!” szöveggel. Legalábbis nekünk nem sikerült, pedig mi még egy csomó hárombetűs rövidítéssel is szoktunk dobálózni a hasonló helyzetekben.
2) 2009-re sikerült eljutni oda a Fidesznek, hogy immár nem floppy discen vagy sajtcédulán tárolják az adatokat, hanem szereztek egy igazi nagy komputert, méghozzá egy olyat, amely mellett nem kell konkrétan ott ülni, ha az ember meg akar nézni valamit, hanem a számítógépes világhálón keresztül is el lehet érni. Sőt egy olyan menő számítógépes programot is telepítettek rá, amely rögzíti, hogy ki mikor mit csinál a rendszerben. És az a durva, hogy ezt a zseniális ötletet kurva nehéz volt átverni az elnökségen. Így viszont technikai szintben sikerült utolérniük a Podmaniczky utcai vegyesboltot, ahol már négy éve működik az elektronikus készletnyilvántartó és számlázási rendszer; a szükséges szovtvert, ha jól tudjuk, negyvenezer forintért vették (de lehet, hogy valami ingyenes verziót alkalmaznak).
3) Nem akarjuk azonban elbagatellizálni az ügyet: az, hogy Kubatov szerint a komcsikat is nyilvántartják, nagyon durván antidemokratikus, alkotmányellenes és törvénysértő dolog. Persze Pécsett ez eléggé magától adódott: mivel két jelölt volt, és a saját szavazóikat ismerték, egyértelmű volt, hogy a nem saját szavazók komcsik - ha viszont ők tényleg bekerültek egy adatbázisba, akkor a Fidesz elmehet a picsába. Főleg ha Kubatov hősködésének megfelelően a rendszert országossá akarták/akarják tenni.
Rettegni azért nem fogunk, már csak azért sem, mert nem nézzük ki a Fideszből, hogy képes lenne két adatbázist - a választóit meg mondjuk egy pályázati rendszerét - összekapcsolni. Meg az is kérdés, milyen hatékony lehet az a Kubatov-féle állítólagos lista, ha a pártnak azt sem sikerült kiszűrnie, hogy a fejtágítón részt vevő pár tucat vagy néhány száz aktivistája között ne legyen szoci vagy jobbikos besúgó.
Maga az ötlet azonban, hogy a szoccereket nyilvántartsák (akár létezik ilyen lista, akár csak Kubatov vetített róla), mélyen elítélendő, s a Fidesznek egyértelművé kell tennie, hogy nem állt és nem áll szándékában visszatérni a B-listázás régi hagyományához. Ha meg igen, akkor ne rendezkedjék be túlságosan hosszú időre, mert hamar el lesz zavarva a halál faszára.
Amúgy megjegyeznénk: lakossági fórumok tömegén szerzett tapasztalataink szerint, amelyeket Cesare Lombroso elmélete is megerősít, a komcsikat messziről - fejforma, arckifejezés, testtartás és egyéb fizikai jellemzők - alapján fel lehet ismerni, semmi szükség online adatbázisra.