Az álmoskönyv szerint nem jelent sok jót, ha egyszerre tartózkodik egy néhány száz méter sugarú körön belül egy csomó lelkes fideszes, jobbikos, szocialista, illetve rohamrendőr. Ezért aztán nemzeti ünnepeink kezelése meglehetős mennyiségű érzékenységet és józan észt követel meg. Első nekifutásra pártjainknak nem is sikerült ezt a rendkívül bonyolult ügyet megoldani - vagyis azt, hogy ne ugyanoda, ugyanakkorra szervezzék ünnepi megemlékezéseiket, magyarul kampánygyűléseiket március 15-ére. (A Jobbik az Erzsébet tér mellé, a Fidesz az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez, az MSZP pedig a Pilvaxhoz hirdette meg ünnepi team buildingjét, mindannyian délután 3-ra.)

  Aztán a Fidesz magához képest rendkívül bölcs döntést hozott, és saját március 15-éjét áthelyezte Budára. Ezzel azonban a probléma nem oldódott meg, hiszen az igazi veszélyt ilyenkor a Jobbik Utcabútorbontó Tagozata jelenti, amely számára október 23-a mellett egyértelműen március 15-e a legfontosabb ünnep. Róluk sok minden rosszat el lehet mondani, de azt le kell szögezni, hogy ők legalább őszinték: napokkal a nagy esemény előtt elkezdenek szervezkedni, és fórumaikon nem rejtik véka alá, hogy fütyülni, dobálni és ütni fognak. Megjegyzendő, hogy a Jobbik évek óta mindig ugyanott tartja fővárosi központi ünnepségeit, így idei választásukkal semmiféle meglepetést nem okoztak.

  Ami elgondolkodtató, az az MSZP magatartása. Mint ismeretes, a szocialisták hosszú évek óta nem tartottak március 15-én megemlékezést, pedig mi még emlékszünk rá, hogy Forradalmi Ifjúsági Napok néven a pártnak nagy március-áprilisi hagyományai vannak. Emellett retorikájukban a két nagy progresszív osztályharcos, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos sokáig fontos szerepet játszott. Manapság azonban a szoccerek nemigen merészkednek ki az utcára, legfeljebb álruhában, titkosrendőrnek meg provokátornak öltözve.

  Ám idén kampány van, úgyhogy a kormánypárt is utcára viszi a politikát. És nem bíznak semmit a véletlenre.

  Először is, helyszínként Pest belvárosát választották, ami ilyenkor évente az ilyen-olyan oldali tüntetők, ellentüntetők, dobálók és dobáltak találkozóhelye. Március 15-én a kiskörúton belül nagy élet van, ezt mindenki tudja.

  Az eredeti időpont egybeesett a jobbikos rendezvényével, ami első ránézésre kockázatos volt, ugyanakkor sok szempontból a legbiztonságosabb megoldás lett volna. A Jobbik híveinek izgága része ugyanis nemcsak az ellenfél szimpatizánsainak köpdösését tekinti hazafias kötelességének, hanem azt is, hogy Vonáék rendezvényein saját jelenlétével is növelje a tömeget, amit aztán a Kuruc meg a Barikád a valóságos másfél-kétszeresének hazudhat. Vagyis amíg egy jobbikos rendezvény tart, addig balhéról szó sem lehet, mindenki fegyelmezetten hallgatja a vezetők szolid zsidózását-cigányozását. Előtte-utána azonban szabad a pálya.

  Nos, az MSZP egy rendkívül cinikus húzással éppen ezt használta ki. A Pilvax közi szoccer ünnepséget ugyanis áttették 12:30-ra, állítólag azért, hogy a széljobbos provokációnak elejét vegyék. Híveiket még arról is biztosították, hogy a rendezvény 2-ig véget ér (vagyis nem üti a radikálisok ünnepségét). Hogy biztosra menjenek, közleményükben azt is jelezték, hogy a Pilvax köz a Deák tér felől közelíthető meg - vagyis az idős szocialista hölgyek és urak arrafelé fognak hazamenni 2-kor, amerre a fiatal jobbikosok éppen gyülekeznek. Ám ez még a kisebbik gond.

  A szocialisták hely- és időpontválasztása azért különösen cinikus és felelőtlen, mert gyakorlatilag garantálja a kamerák kereszttüzében kirobbanó látványos balhét.

  2007 óta a március 15-éknek a radikálisok legradikálisabbjainak körében kialakult egy tiszteletre méltó, kiszámítható rítusrendszere, amely az egész napot átfogja. A keménymag ugyanis nemcsak pártja rendezvényén vesz részt - sőt az csak afféle pihenőt és lelki töltekezést jelent számára -, hanem már reggeltől az utcán van. A hagyomány szerint a bekiabálás, rendzavarás, anyázás már reggel, a Kossuth téri zászlófelvonás alatt megkezdődik (ekkor még csak a rossz alvók vannak jelen, de ők is elég hangosak tudnak lenni) - gondoljunk csak a harmadik köztársaság történetének legvidámabb epizódjára, a legendás Sün!-jelenetre. Aztán a délelőtt folyamán istentisztelet van ifjabb Hegedüs Loránd templomában, s akinek ehhez nincs kedve, az ezzel egy időben a Nemzeti Múzeum lépcsőin megrendezett hivatalos állami ünnepségen csinálhatja a fesztivált. A belvárosba érkező külvárosi és vidéki balhébrigád találkozóhelye 2007 óta a dél felé megrendezett fővárosi ünnepség a Petőfi-szobornál. Itt az erre a napra a modern biotechnika vívmányainak segítségével némileg összekapart Demszky Gábor egy ketrecben felolvassa szokásos beszédét, amelyben a radikálisokat gyalázza, cserébe pedig tojásokat, válogatott szidalmakat és egyebeket kap. Általában itt kerül sor először tettlegességre, a rendőrség pár rendzavarót kiemel, fokozva a jó hangulatot. Ezután szokott mindenki átvonulni a kora délutáni jobbikos rendezvényre megpihenni. A pártgyűlést követően a közelben eddig mindig volt Budaházy-Toroczkai-féle szeánsz is, amely jól kiszámíthatóan kukaborogatással és értelmetlen vonulgatással ért véget - ez a műsorszám az idén valószínűleg elmarad.

  Idén némileg módosul a táncrend. Demszky délután 1-kor idén is beszédet mond, de a szétesett, bukott alak már valószínűleg kevés embert érdekel - idén először a köztévé sem közvetíti a szerencsétlenkedést -, így a mostani odabaszós találkozóhely nyilvánvalóan a pár méterrel arrébb található Pilvax köz lesz. Itt a 12:30-kor kezdődő ünnepségen az a szerencsétlen szocialista miniszterelnök-jelölt mond beszédet, akinek a neve most nem jut az eszünkbe. Az eseményre a szervezők az ország minden demokratáját várják, ez szocialista szóhasználatban a pár száz, buszos felutaztatás esetén pár ezer nyugdíjas keménymagot jelenti. És ők fognak ezúttal a nyílt utcán találkozni az utcai harcosokkal. Az összecsapás garantált.

  A jobbikos keménymag - ez természetesen nem a Jobbik összes támogatóját jelenti, hanem azt a pár száz frusztrált embert, aki már a Jobbik feltörése előtt is ott volt a Hídon, a Téren meg az Utcán - a forradalmi mozgalomhoz való fontos hozzájárulásnak gondolja, ha leanyáz pár szoci nyugdíjast és politikust. Ők szinte mindenhol ott vannak, ahol az MSZP nyilvános rendezvényt tart. Csak az utóbbi egy-két héten láthattuk őket az Aranytízben, Várpalotán,  Recsken, Sopronban stb.

  Velük szemben ott állnak a demokratikus oldal jórészt nyugdíjas korú hívei. Nos, náluk frusztráltabb és agresszívebb erő ma nem létezik Magyarországon. Ők mára már tényleg csak azt a szűk élcsapatot jelentik, akik az ötvenes években körömletépésen szocializálódtak, '56-ban a pártház ablakából géppuskáztak kifelé, azután pedig dobtárassal védték évtizedekig a munkás-paraszt hatalmat. (Az igazság kedvéért megjegyzendő, hogy a törzsgárdát nem is ezek az alakok jelentik, hanem az ő különösen militáns özvegyeik.) Ők tényleg komolyan azt gondolják, hogy jobboldali győzelem esetén veszélyben lesz az életük, ezért valóban rettegnek, és amennyire fizikai erejük engedi, bármire készek. Ha provokálják őket, akkor egy pillanat alatt előkerül a szívgyógyszerspray vagy a retikül, de ennél akár durvább dolgok is.

  Szóval ez a két csoport áll majd egymással szemben a Pilvaxnál, több tucat kamera kereszttüzében. Két ilyen tömeget biztonságosan szétválasztani lehetetlen. Jó esetben hangos kurvaanyázására és némi lökdösődésre, rossz esetben nagyobb verekedésre is számítani lehet. A helyzetet fokozza, hogy akik amúgy nem innának - ha vannak is ilyenek valamelyik oldalon -, a hideg miatt azokban is lesz pár deci kommersz vagy hubi.

  Mindezt nyilván az MSZP kampányának irányítói is tudják. De hát mi sem hiányzik jobban a szocialistáknak, mint egy vérző orrú néni vagy egy felsértett arcú miniszterelnök-jelölt képe a híradókban. A szociknak egyetlen reményük van legalább a tisztes vereségre: egy olyan váratlan, nagy figyelmet kiváltó esemény, amely alapjaiban változtathatja meg a kampány eddigi menetét. Szóval ne lepődjünk meg, ha hétfő este bekapcsoljuk a Tényeket.

  Aggodalmunkat fokozza, hogy az utóbbi napokban Gyurcsány Ferenc is látványosan beszállt a kampányba, s egyáltalán nem biztos, hogy ezt teljesen a szoci kampánystáb akarata ellenére tette. Tőle pedig láttunk már pár mutatványt: puskás faszik a Nemzeti Múzeum timpanonján, tömegrendezvényeken robbantgató szlovák terroristák, elveszett kislány megtalálása, elájult kormányszóvivő ölbe kapása, zokogóroham egy vasúti szerencsétlenség bejelentésekor és így tovább, és így tovább. Nagy macher a csávó, különösebb gátlásokkal nem küszködik, az biztos, s hozzáállását jól illusztrálják legutóbbi róla készült videónk utolsó másodpercei, amelyekben - miközben testőrei próbálják betuszkolni a páncélozott autóba - még egy fél percig az utcán marad, és gúnyos arccal, tudatosan hergeli az ellentüntetőket. Eközben hívei beijedve és védtelenül szállingóznak el a kultúrházból a feldühödött radikálisok szidalmai közepette.

  Szóval készüljünk a legrosszabbra.

  De ha mégis az utcán járunk, és látunk egy globális felmelegedéssel riogató Greenpeace-aktivistát, azt jól verjük pofán.