A Beleznay Endre által életre hívott konkrétság súlyos karéjokat hasít az MSZP-bolondoszféra címkefelhőjéből, kampánybuszok közönsége követeli a Fidesz programjának benyújtását az eltolható ablakon, és ziháló médialányok lehelik világgá a kérdés(ben megfogalmazott választ), hogy miért kellene színt vallania a bujkáló ellenzéknek.
Riporterek és politikai elemzők kopásálló, kedvenc szava a konkrét volt a hétvégén. Nem baj ez, legalább tudni lehetett, mikor kell áttekerni egy következő csatornára. A jobb-rosszabb háttérműsorok cibálták-rágták a gittet, Orbán Viktor évértékelő kampánynyitó beszédét. És szerencsére a médiafogyasztók egyre nagyobb hányada kezdi már-már érteni, miért is volt mindez átvágás, szemfényvesztés. Miért is? Merthogy semmi konkrétum nem hangzott el benne, ugyebár. Mesterházy Attila most a facebookon szólítja fel híveit, hogy küldjék el neki azt, amit nem említett a Zellenzékvezére. Természetesen miniszterelnök-jelölti vitán akar konkretizálni. Gréczy Zsolt is elvégezte házi feladatát, és megírta, mit nem érintett a szösszenet. Megsúgnánk neki, hogy lazítson már, meztelen táncoslányokról pl. nem szólt a beszéd. Mert ugye van a világ lehetséges összes gondolatának végtelen halmaza, és abból OV csupán mikronnyi adagot tolt a mikrofonba, lehet tehát keresgélni, mit nem említett, országos kimittud.
A konkrétkeresés kötelékében egyetlen kivétel Bokros Lajos, aki kataton pedantériával túrta föl Orbán beszédének gazdaságpolitikára vonatkozó mondatait. Mondjuk ezzel csak ő járt jól, mert második olvasásra talán meg is értette az elmondottakat, viszont hallgatóközönségét szanaszéjjel szivatta összetett illetőleg külföldi szavakkal.
Véleményünk szerint, és minden ellenkező híreszteléssel ellentétben egy pedáns programadó-évértékelő nem is állhat másból, minthogy a Fidesz elnöksége a keze ügyében lévő iPad-en, a tagság és meghívottak óriáskivetítőkön egyszerre szemlézhetik a párt honlapjáról letölthető pdf-et, az Erős Magyarország címet viselő programadó írást. És OV belekezd az olvasásba. A kétezer ember a Millenárison szinkronban követi a mester hangját, egészen a kilencvenhat oldalas doksi végéig. Fejüket csak néhány közbevetett székelyvicc erejéig emelik fel. A HírTV és az ATV élőben közvetít. Az izgalmasabb oldalaknál kommentátor segíti a megértést. Ezen a szinten már szügyig gázolunk a konkrétságban, vagyis definiáltunk mindent, ami a széles világ szövevényében egyáltalán leírható, ÁFA-kulcsokkal és közbeszerzési értékhatárokkal besűrítve. A kultúrát érintő fejezetnél Pataki Attila szektora reagál combveregetve, a család fontosságát hangsúlyozó oldalaknál Kudlik Juli és ötméteres körzete bólogat hümgetve.
A logika regressus ad infinitum néven illeti azt a retorikai képtelenséget, amely leginkább azzal a példával ecsetelhető, amikor a kisgyerek véget nem érő miért-sorral kérdez vissza az apuka mégoly türelmes és érzékletesen előadott válaszaira. Pillanatnyilag ebben a nagyon gyermekded retorikai zsákutcában labdázgatnak a beszéddel. Mert ugye annak minden mondata után elvileg jól bekérdezhetünk a Vityának, hogy aszondi: „Saját lábára állítjuk a magyar gazdaságot.” „Konkrétan?” És az elnök erre adott válasza után is jöhet, nem unja még senki, nyomjad bártan: „Konkrétan? Konkrétabban?”
Az igazi riporter manapság nem készül fondorlatos kérdéssel, benyögi a „nem hiányolja a konkrétumot?” c. vérpezsdítőt, a halálprofi publicista meg csuklóból virgázza, mi nem volt a beszédben.
Rettentő jó hétvége volt, konkrét csávóink alaposan dolgoztak, már csak nagyon-nagyon kevés létező fogalom van széles e problémavilágban, amit nem hiányoltak péntek óta, tapasztalt talpaik a szógalaxist majdnemhogy bejárták.
Végezetül. A kampány élesedését mi sem jelzi legjobban, hogy a bezárt vasúti szárnyvonalak mentén élő nógrádi taggelők is lereagálták a konkréthiányt.
