Már hónapok (évek) óta lanyhul a lelkesedés, és egyre kétségbeesettebbek az anno elégedett, büszke kis kommunista nénik és bácsik, akiknek Bolgár György volt a legjobb barátjuk, Gyurcsány az istenük és az MSZP az élet sója.

  Hétfőn azonban tényleg átszakadt valami gát. Bolgár műsorában a helyettes riporter próbálta értelmezni a pécsi buktát, a gazdasági válságot és persze a rasszizmust. Például a Baranya megyei MSZP elnökkel így fejezte be a beszélgetést: „Ha Ön azt mondja, hogy újra kell alakítani a baloldalt, az azt jelenti, hogy a baloldal teljesen tönkrement. Hiszen csak azt lehet újraalakítani, ami egyszer tönkrement.” Erre nem válaszolt az elnök, nyilván egyetértett vele. Egyetértett, hiszen ő is ilyenekről beszélt, csak finomabban.

  A legviccesebb azonban egy betelefonáló néni volt. Elmondta, hogy ő mindig baloldali volt, és azért ment tönkre az MSZP, mert nem álltak ki Gyurcsány mellett. A riporter mondta, hogy nono, kiálltak ők, mindent megszavaztak, amit Gyurcsány akart. A néni szerint csak akkor álltak ki, ha már tüzet kellett oltani, nem harsogták reggeltől estig, hogy Gyurcsány mennyire zseniális, mennyi jót tesz, milyen csodálatos. Ezen filóztak még a riporterrel, de ekkor jött a slusszpoén. A riporter épp azt magyarázta, hogy Szili Kati titkolta a kampányban, hogy MSZP-s, azt domborította ki, hogy mindig kritikus volt, önálló személyiség. Amire a betelefonáló visszakérdezett: „Az eszem megáll, ezek szerint úgy kell az MSZP-nek kampányolni, hogy el kell titkolni, hogy ők a párt?” A riporter is vihogott kínjában, őő-zött is, aztán rövidre zárta a beszélgetést. A nő még annyit mondott zárszóként, hogy a szocialisták addig oltogatták a tüzet, amíg leégett a ház. Höhö.

  Tényleg elég bonyolult helyzete lehet most az MSZP kommunikációs zsenijeinek. Segítsünk nekik! Hogyan titkoljuk el annak a pártnak a nevét színét, múltját, politikusait, de még a szagát is, amelyiknek kampányolunk?

  Lehet például álarcokat vásárolni (bár Bokros Lajosnak öltözni, nem biztos, hogy nyerő, de Micky Mouse és Pókember tuti tipp):

 A legegyszerűbb azonban, ha mindenki beöltözik sünnek:

  Ha az álarc nem hatásos, mert valami akcióhős lekapja a fejükről, és egyszercsak előtűnik egy Kiss Péter, vagy még rosszabb: Draskovics Tibor, Lendvai Ildikó és sikítozva menekül a nép, akkor lehet, hogy el kell dugni a politikusokat.

  Csak plakátot tegyünk ki, amin virágok vagy szép tájak vannak. Arra azonban vigyázni kell, hogy nem lehet ráírni a párt nevét, mert az már bukta, a képen pedig nem lehet semmi se piros, mert a választók rögtön rájönnek a turpisságra: 

  De mi van, ha a táj lakói felháborodnak, hogy az undorító MSZP beszennyezi a méltán híres vidéküket? Akkor ez a kampány többet árt, mint használ.

  Megoldás lehet, ha egy nagyon távoli tájat választunk, például egy sivatagot. A sivatagban kevesen élnek, és még nem hallottak az MSZP-ről, úgyhogy nagyon nagy pech kell ahhoz, hogy tiltakozzanak. Itt is van a tökéletes plakát:

  A probléma csak az, hogy az emberek a plakát alapján nem fogják tudni, hogy kire kell szavazni. Akkor nevet is kell változtatni, mondjuk legyen a párt neve: A Titokzatos. A titokzatos pártnak nem kell megjelenni, mert benne van a nevében. Név nélkül nyilatkozó politikusai pedig csodálatos programterveket, ígéreteket mondhatnak. Ez azért is praktikus, mert, ha újra mindent elcsesznek, akkor a Titokzatos egyszercsak eltűnhet. Ez egyébként lehet egy ígéretük: „Ha mindent elcseszünk, ígérjük, eltűnünk!” Akkor a nép nem gondol az MSZP-re, hiszen ők minél több bajt csináltak, annál inkább maradnak.

  Van még egy B tervem is, ha ez a kampány mégse jönne össze: kezdjenek el kampányolni a Fidesznek. Egyrészt ez sok szavazót elijeszt a Fidesztől, másrészt, ha a Fidesz nyer, akkor lehet azt mondani, hogy nyertünk!