Régen tüntettem már egy jót, és akármennyire is úgy gondolom, hatása nem lesz, mégis abban a szellemben érkeztem meg a Hősök terére vasárnap délután, ahogyan KKTT is. Azaz: félre a finnyáskodást, adjunk hangot az előrehozott választások iránti kívánalmunknak. A rendezvényre települő radikálisok egyszerűen nem érdekelnek, és azon is túlléptem, hogy a csatlakozó szervezetek közt föltűnt jópár kétes hangzású név is, például a Hun Fokos Szövetség, vagy a Kárpát-Haza Nemzetőrség és a Bogár László féle Magyar Nemzetstratégia Szövetség. Valamint Magyar Hírlap és Echo tévé. Sőt, még az Árpád-sávos zászlók sem zavartak.
Úgy készültem, amolyan klasszikus, régi fideszes jellegű rendezvény lesz: egy kis Rákay Filippel, Székely himnusszal, meg pár patetikus dallal. Eddig be is jött. Volt Varga Miki és katonanóták, bár a Nemzeti Fórum alelnökénél Filip sokkal elviselhetőbb konferanszié volt. Odafelé mindenki derűsen vonult a zászlói alatt (sosem értettem, miért kell egy rúdra három zászlót húzni).
Nem értem viszont, miért kellett leragadni a régi tüntetések paráinál. A rendőrséggel nem volt baj, így az csak egy szónoklatban került elő. De itt volt például a klasszikus para: mennyien vagyunk, és ezt mennyire nem vallja be a balliberális média. Először bejelentették, hogy megérkezett az ötvenezer plusz egyedik tüntető, úgy negyed három körül. Később közölték, lepipáltuk az SZDSZ-t, megjött a kétszázezer plusz kettedik is. Később, Jókai Anna beszéde környékén a hatalmas tömegtől meghatva már félmilliós létszámot vizionált a konferanszié, pedig az eltelt húsz percben semmivel sem lettünk többen. A vége felé pedig szidott valami médiát, ami ötvenezerre tette a demonstrálók létszámát, holott szerinte a Hősök terét úgy megtömtük, hogy egy tűt sem lehetett leejteni. Szerintem ez csak az első tizenöt sorra lehetett igaz, utána kifejezetten szellősen ácsorogtak az érdeklődők.
A fő baj azonban a felszólalások mennyiségével és minőségével volt. Hála Istennek, Makovecz Imre fogadalomtételéről lemaradtam. De kérdem én, itt most mindenki beszédet akart mondani, aki még életében nem tartott előadást öt embernél többnek? Mindenki kiélte a szereplési vágyát? Klasszikus rendezési hiba a program túlzsúfolása. És az is, hogy senki nem hajlandó visszafogni a mondókájából, inkább még hozzá is tesz pár percet. Így a tűrhető két órából négy órás, vagy még hosszabb demonstráció lesz, amit mehezen bír az ember - és vasárnap este még pihenne is egy kicsit otthon. Így nem csoda, hogy ahogy telt az idő, egyre többen indultak el hazafelé. Minderre még rátett egy lapáttal, hogy a felszólalások többsége ugyanarról szólt.
És nálam ez ütötte ki leginkább a biztosítékot, és vezetett arra az elhatározásra, hogy tojok én Fritz Tamásékra, és nem megyek ki április 14-én a folyt. köv.-re. Dagályos, patetikus hazaszeretet-feltuningolásra ugyanis nincs szükségem. Arról volt szó, hogy az előrehozott választásokért tüntetünk. Így jókedélyű, témaorientált, pragmatikus szónoklatokat vártam. Erre olyanokat hallgatok, hogy Magyarország be van tiltva, hogy 89 éve keresztre feszítették, hogy mi az, hogy kerékbilincset használnak a rendőrök, meg lehessen már tojással dobálózni. Meg hogy örökre el kell törölni a kommunista utódpártot, Bajnai köztörvényes bűnöző (plusz a várható viccek: Gordonka, Bajnai Kordon), és hogy valakinek meg kell fizetnie a hétmillió abortuszért (bármennyire abortuszellenes is vagyok).
Szóba kerültek még a táltosok, a történelmi alkotmány, Mária országa (ez a kettő még nem is lenne akkora baj, de mi köze az előrehozott választásokhoz?), és hogy szupertrianonizálják az országot. A csúcs ez a mondat volt: házról házra házalva hozzuk haza a hazát. Szidták az IMF-et, a gazdagokat, akiknek szolidaritani kellene a nemzettel, a multikat, le akarták csukni a kormányt, és Simon Perez is előrekerült, akinek az MSZP-SZDSZ a magyar helytartója (ha jól értettem - kicsit zavaros volt).
A gój motorosok is fontosnak érezhették magukat, elmotoroztak egy kiáltvánnyal a szocikhoz, meg Sólyom Lászlóhoz. Követeltünk kétkamarás parlamentet, közvetlen részvételi demokráciát, alkotmányozó nemzetgyűlést, és végül ki lett jelentve, hogy a nép itt és most megvonta a bizalmat a parlamenttől, meg hogy itt a tömegből nép lett. Azaz a Hősök tere látogatói alkotják a népet, ők a népszuverenitás letéteményesei. Az otthon maradók tömegeiről nem esett szó. Azt hiszem, tüntetési tünetegyüttesnek lehettünk a tanúi: Hogyan csináljunk érzelmi lufit egy pragmatikus kérdésből. Hogyan riasszunk el sokakat magunktól dörgedelmes, mikorofonba üvöltő, fülsértő beszédekkel. Remélem, egy esetleges Fidesz-kormányban nem jutnak pozícióhoz, és nem Fritz lesz a kancelláriaminiszter. A civil mozgalmak meg jó lenne, ha ködevés helyett értelmes munkára fognák a tagságukat. Én csak azért mentem tüntetni, hogy egy dolgot követeljek: ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁSOKAT!
