"I remove the cause, but not the symptom!"

Dr. Frank'n'furter

 A minap Budapesten, a Jókai utcában járva megláttam egy nagy világító feliratot: MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT. Szegfű nélkül. A betűtípus meg az épület a nyolcvanas éveket idézte. De ez valószínűleg sokaknak nem szúr szemet. Kik is ők? Talán hívhatjuk úgy, hogy a szocializmus gyermekei. Ők azok, akik voltak kisdobosok és úttörők, netán KISZ-titkárok és párttagok, és ebben utólag sem találnak semmi kivetnivalót.

 A szocializmus gyermeke (SzGy) persze vegytiszta formában nem fordul elő a természetben, sokkal inkább a Dilbert képregény egyik főszereplőjéhez, a csúcshajú főnökhöz hasonlítható, aki az összes főnöki hiba megtestesítője, vagy hazai pályáról eszünkbe juthat még a Modoros Nő.

 Szoktál találkozni a szocializmus gyermekeivel? Akik, ha megtudják, hogy vallásos vagy, nem az a reakciójuk, hogy ők nem azok, nem is az, hogy te rosszul gondolkozol, hanem az, hogy te nem gondolkozol, és ezek után úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és elvárják, hogy folytasd a bájcsevelyt.

 Arról is meg lehet még ismerni őket, hogy a surmóságukat magyar sajátosságnak és leleménynek állítják be. Leggyengébb példája ennek a vörösboros kóla propagálása külföldieknek, miközben nem veszik észre a vendégek ironikus megjegyzéseit: „ilyen rossz itt a bor?”. Ahogy azt sem veszik észre, hogy máshol nem akkora májerség pitiáner módon csalni, hazudni és lopni, és mindezzel dicsekedni. Ezek bizony az ominózus negyven évben gyökereznek, bármennyire is nem voltunk ártatlanok előtte. A SzGy és egy Külföldi Vendég jelenlétében nem győzöl szégyenkezni, hogy hát izé, nem is biztos, hogy ez a mi nemzetkarakterünk lenne, aztán magadban meg bólogatsz, hogy sajnos már igen...

 Tóta W. Árpádot se hagyjuk ki, ő klasszikus a témában, aki szerint ha valaki tényleg vallásos, az rögtön bigott, és keresztény kurzust akar. Árpádunk sok más honfitársunkkal egyetemben egy vallás nélküli közbeszédben nőtt fel, és most nem tud mit kezdeni vele, hogy emberek, sőt, poltikusok a vallás nyelvét használják.

 A szocializmus gyermeke amúgy nem tud mit kezdeni a Mikulással sem, mert Szent Miklós „egy halott ember”. A legjobb friss élményem pedig egy újabban természetgyógyászattal foglalkozó ismerős felkiáltása volt, aki, midőn megtudta, hogy katolikus vagyok, meglepődését és felháborodását a következő szavakkal fejezte ki: „Jézus Mária!”.

 Fontos etológiai jellemzője még a Társadalomra való hivatkozás: nincs már olyan, hogy valaki felelős valamiért, a Társadalom felelős mindenért. WTF Társadalom, kérdezhetné a posztmodern szemlélő. SzGy ha már felnőtt, a Társadalomtól, egész pontosan a pedagógusoktól várja, hogy gyermekét megnevelje, ruháztassa és karrierrel lássa el. Hüledezve olvastam egyszer SzGy egy érvelését, miszerint egy nagy biztosítónál annyi vezetői szint van, hogy ha pórul jár egy ügyfél, akkor már nincs is felelős az ügyben! A Társadalomban az is jó, hogy azért nem kell semmit se tenni, hogy a Társadalom részei legyünk, ellenben sokmindent elvárhatunk tőle.

 SzGy felismeri, hogy nehéz elviselni az életet Magyarországon, de nem jön rá, hogy ez azért van, mert a Szocializmus Gyermekei lakják. Előszeretettel beszél nyugati és távol-keleti élményeiről, hogy ott milyen jó élni, de nem jön rá, hogy mit kellene tegyen ahhoz, hogy ez itthon is megvalósuljon. Megtérés? Ugyan már, nem szektás ő.

 Néhányan kommentelőink közül is pedzegetik SzGY tulajdonságait, például Elpet:

Ezek a hírek nem terjednek széles körben, illetve ezen hírek valós jelentését kevesen értik meg, a legnagyobb körben terítő médiumok pedig nem igyekeznek megmagyarázni. Az MSZP szavazói a mai napig úgy gondolják, hogy a válság tehet mindenről, és az összes Közép-Kelet-Európai ország ugyanolyan bajban van, mint mi. Annyira lezárt gondolati világban élnek, hogy képtelenség a valósággal szembesíteni őket.

 Vagy érdeklődő:

Szerintem is rengeteg pszeudo-maszopos van, pl. anyám is gyűlöli gyurcsányt, de sosem szavazna orbánra, azt mondja, akkor inkább nem megy el szavazni, vagy mégis az mszp-re szavaz.

 Gyurcsány lemondását hallva SzGy az összefogást hiányolja, láthatóan nem értve a parlamenti váltógazdálkodás lényegét.

 A szocializmus gyermekének fő jellegzetessége a politikai nézetei és hogy ezeknek hatására illetve ellenére hogyan ikszel a választás napján. Mert hallhatunk tőle sirámokat a kormány teljesítményéről, elég hosszan, de a választófülke mélyén működésbe lép a számítástechnikából jól ismert default, azaz alapértelmezett érték: [mszp]. Csak az entert kell megnyomni.