Jó reggelt, jó szurkálást minden kedves árokásónak és -betemetőnek. Az őszi polszezon megérkezése előtt nézzünk körbe a magyar ugaron, mi is a nagy bides helyzet a haveri kutyák országában.
Ez a kormányzat vergődik. Az illetékesek megegyeztek abban, hogy talán, jövőre beszélgetnek egy hozzávetőleges euró-céldátumról, de azért hozzátették: ez nem is lényeges. Az illetékesek nem szólalnak meg az Európát komolyan érintő súlyos grúz konfliktusról és lehetséges következményeiről, ha pedig megszólalnak, hülyeséget beszélnek. Az illetékesek egy másik illetékes elvtársat tesznek az elvérzett előző illetékes elvtárs helyébe. Ezzel ki is merül az államigazgatás felsővezetőinek tevékenysége. Alattuk dolgozó ismerőseim pedig március óta csökkentett üzemmódban, bármikor-vége-lehet-az-egésznek hangulatban pakolgatják az aktákat ide-oda.
A kormány feje, Gyurcsány Ferenc vergődik. Ízlelgessük a tényt: két kerek évvel beszédének kiszivárgása után még mindig ő a miniszterelnök. Mert meguntuk és hazamentünk. Mert a trükkök százait azóta is be lehetett vetni a kormányzati hatalom fenntartására. De hiába a hatalom, ha a legitimitás egyszer s mindenkorra elillant azon a forró őszön. Az ország két éve a kormányfő egyre kétségbeesettebb túlélési játszmáját nyögi. Monumentálisnak tűnő, de egyre rövidebb szavatosságú programjai súlytalanul lebegnek a közélet légkörében.
A balliberális értelmiség vergődik. Egyesek két kedvenc pártjuk valamelyike mögé állnak be, mások függetleníteni akarják magukat a napi politikától. Vannak, akik békülnének, vannak, akik egykedvűen ássák tovább az árkot - most már az egykori koalíciós társ ellen. A ballib értelmiség legnagyobbjai a rendszerváltozás utáni magyar történelem egyik legsötétebb pillanatában feloldozták bűnei alól a hazugságaival lebukó kormányfőt. Furcsa, de megmagyarázható fejlemény, hogy az aktuális hűség- és akolnyilatkozat aláírói között hiába keressük őket. Lehet, hogy ezzel próbálják eltávolítani magukat attól a politikai percembertől, akihez hozzákötötték művészi hitelüket, személyiségüket. A mostani aláírók terjedelmes névsora azonban elgondolkodtató: ha vergődnek is az elvhűség, a párthűség és a személyes lelkiismeret közötti csapdában, legtöbbjük most is odaírta a nevét az eléje tartott lapra. Fájó a fiatal művészek, irodalmárok, filmesek jelenléte - de el tudom képzelni, hogy ki az feltörekvő a költő, akit mondjuk Parti Nagy Lajos, és ki az a filmes, akit pl. Szabó István kér meg az aláírásra - és nemet mer mondani nekik. De reménykedjünk, hogy voltak ilyenek.
És a látszat ellenére vergődik a jobboldal is. Az MDF-ről nincs mit mondani. A Fidesz népszerűsége toronymagasan áll - úgy, hogy a tavaszi népszavazás sikere óta tulajdonképpen nem csinált semmit. Darál a Szijjártó-féle kommunikációs gépezet, robotszerűen nyomják mantrájukat a politikusok. Az egyre életidegenebb fideszes drill mellett elszomorító jelenség a jobboldali intellektuális tér átrendeződése is: kiszorulnak a nyilvánosságból, elnémulnak a polgári kormányzás idejének mértékadó jobboldali közszereplői, értelmiségijei - helyettük egyre több zavaros hátterű és ideológiájú, provinciális nézőpontú jobber árokásó foglalja el a rendelkezésre álló médiateret. Kérdéses, egy kormányváltás után kik fogják alkotni a jobboldali kormány intellektuális háttérországát: a külföldre ment / versenyszférába igazolt / visszavonult A-csapat, vagy a felszabadult helyekre rácuppanó B-csapat?
Nem beszélve arról, hogy a legdurvább jobbszél hangvétele minden internetes fórumon visszaköszön, honlapjaik alakítani tudják a közbeszédet, miközben maguknak vindikálják a jogot, hogy eldöntsék, ki a jó jobboldali és ki nem. Számomra úgy tűnt, hogy az elmúlt hónapokban a magyar politika a gyurcsányi és a szélsőjobboldali nézetek mentén kristályosodott ki, egymásra reflektálva, egymásra hivatkozva alakították a közbeszédet. A ritkán megszólaló Orbán Viktor és a fideszes papagájkommandó nem tudja érdemben hatástalanítani ezt az egyre rosszabb hangvételű közéleti adok-kapokat. QCui prodest, ugyebár.
A magyar közélet vergődéséhez képest sovány vigasz, hogy az internet némely szegletében értelmes, vitaképes, friss hangvételű jobboldali, konzervatív fórumok alakultak ki. A Reakciónak (előtte az UFinak) is megvolt a maga vergődő időszaka, nem egyszer az elmúlt kilenc évben, nem kell ezt részleteznem. Polgári underground ez a javából, nem mainstream.
Annyi bizonyos: az össznépi vergődés mindaddig folytatódni fog, amíg ez a kormányfő és kemény csapata csetlik-botlik az ország élén. A lehetséges új választások azonban nem a helyes politikát, legfeljebb annak ígéretét hozhatják el az egyre kevesebb józan gondolkodású homo politicusnak. Az értelmes jobboldali-konzervatív politikáért való küzdelem csak azután fog elkezdődni.
