Rónay László (1937) : Fradi-szívvel hegyen, völgyben
Kairosz, 2008
[egy irodalmár visszaemlékezései]

 Irodalomtörténész szerzőnket apja, a költő-műfordító Rónay György vitte ki kamaszkorában a Fradi-pályára - és kezdetét vette élete első és leghosszabb ideig tartó szerelme. De persze anekdotázik saját, irodalomtörténészi szakmájából is. Meg arról, hogyan lett „fasiszta” a Fradi és volt-e ügynök még a Vigilia szerkesztőségében is, milyen diákat vetített esténként unokáinak a költő Rónay György, és hogyan készült a "spenót": a nagy szocialista irodalmi kánon... Zöld-fehér kaleidoszkóp ez az ánti időkből: Lenin- és Sztálin-arcképek az egyik hazai irodalmi pápa karácsonyfáján. A fradis Kovács Zoltánt egy irodalmi szaklapban fedezték fel? Ki beszélt így: „Faszikám, te leszel a latintanárom!”? Mit jelent az, hogy „azért nincs borjúhús, mert abból lesz a marha!”? Rejtélyes WC-papír gurigák egy magyar író hagyatékában.

 A Fradi a szíve csücske Rónay prof bácsinak (aki tüneményes, nagypapás jelenség a kadetrán), s akárcsak édesapja, munkái sokasodásával egyre kevesebb meccsre tud kijárni, sőt, első arája elől úgy kell elszökdösnie, ha a zöldfehéreket akarja látni. Márpedig a Rákosi-érában szent ügy volt a foci. Megtudjuk, miért lettek a fradisták lefasisztázva (Hegyi Gyula, Rákosi-bizalmas szorgos munkájának „hála”) - majd hogyan lett szétverve a csapat, hogy a neve mellett még a színeit is elvették tőle, sőt aki a régi módon, hangosan hajráfradizott, azt megbüntették.

 Tarka planetáriuma a kötet a közelmúltnak: olvasunk pl. Szűcs Sándor rendőrtisztről, az Újpest centerhalfjáról, akit disszidálás kísérlete miatt kivégeztek, és erről az ország csak évtizedek múltán értesült... A Vasasról, amely annyira közutálatnak örvendett, hogy megtörtént, inkább kikapott a Fradi, mintsem a meccs döntetlen eredményével ők nyerjék a bajnokságot: 3-3-nál Henni inkább kitette a labdát a Csepel csatára elé: 3-4, a bajnok a Csepel lett. És a Fradi kapusát senki nem bántotta, vagy szidta... „Csak Hegyi et. dühöngott.”

 És íme a kor egyik nagy, mindenre csereszabatos mondása: „Azért nincs borjúhús, mert abból lesz a marha.” („Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács” - ez volt kor a másik nagy bölcselete...) Ez az okosság persze nem csak a hentesboltok gyakran üres polcira vonatkozott, hanem mindenre,  akár az egész hiánygazdaság hivatalos jelszava is lehetett volna. Sztorizhatnék még, de ígértem az írói hagyaték wc-papír tekercseit: nos, Füst Milán igen drágán megvásárolt hagyatékában volt egy ládával ebből - és csak hosszas, tudományos jelleggel kezdődő tanácskozás után döntött úgy a PIM kutatógárdája, hogy rendeltetésszerűen fogja fel/elhasználni a már majdnem leltárba vett dokumentumokat...

Még bővebben a kötetről a posztíró blogjában olvashatsz.