Kapom az emilt, SAS (Sürgős, azonnal siess), indul az aláírásgyűjtés. Csatlakozzak, hogy 48 óra alatt meglegyen. Hát nem, akartam válaszolni, nemhogy nem fogok a Gyöngyösi utcai metrómegállóban álldogállni órákon át, de alá se írom. Akárhogy is nézem, a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj rendben van. Fletó először a szemünkbe hazudott, aztán ostobán, arrogánsan, előkészítetlenül vezették be (a főleg a szoci szavazókat sokkoló) kis ajándékcsomagot, de az elv az jó. A társadalmi szolidaritásnak érvényesülnie kell, de nem árt, ha az emberek érzik, ezek a dolgok nincsenek ingyen.  Ne legyen Amerika, ahol ha nincs biztosításod, akkor könnyen anyagi csőd egy betegség, de ne is folytatódjon az Állam Bácsi a Vöröskereszt komédia. Magyarország nem egy humanitárius ügynökség, így vagy úgy, de mindenképpen fizetünk. Most főleg a bérből és fizetésből élők, akik nem tudják kikerülni az adókat.

Orbán Viktor megint a könnyűnek látszó utat választotta, de ahogy az 2006-ban bebizonyosodott, ez már nemigen működik. A szocik kezdték "hülyéneknézemanépet" populizmust ebben az országban, emlékezzünk a nyugdíjas MALÉV ingyenjegyre (Horn Gy.), Megyó és Gyurcsány szézböszmézte az országot, de minek ezt folytatni? Az Index nem reprezentatív szavazásán bukott a  projekt, de bukni fog a valóságban is. Még akkor is, ha nyernek a kérdések, mert jó irányból fordulna vissza az ország.

És ahogy Orbán 2001 óta egyre romló politikusi teljesítményét nézem, attól tartok, hogy lesz folytatás. Megint 48 óra. Az X. kampány. És akkor elfelejthetjük 2010-et.