Benderik írása

Itt a politikai hamburgerkorszak vége?

Divat szidni manapság a hamburgert. Így én most nem is szidom, csak egy olyan hasonlatba teszem, ahol ő a klasszikus szemét kaja megtestesítője. Ettől én még persze szeretem, mert szerethető, de azért tudjuk, hogy táplálkozástanilag a dolog alapjában véve igaz. Egy szerethető szemét. 

De a lényegre: 

Sok cikk elemzi most ezt a nolimpiás 266 ezres cuccot, és többükben felbukkan két olyan jelenség, ami nagyon jól mutatja, mennyire szemét kaján élünk a „politikai stratégia” művészetében. 

Az alap, amin sokan fennakadtak, hogy a Momentum vezetője (vagy csak fő nyilatkozója?) azt mondta, hogy ők ugyan örülnének annak, ha nem lenne olimpia; ám mégis ragaszkodnak a népszavazáshoz, és a kormány/városvezetés részéről szavazóik elárulása lenne, ha enélkül visszavonnák a pályázatot. 

Majd erre szinte minden elemző kihozta, hogy hát igen – a Momentumnak most az az érdeke, hogy a népszavazás ügye minél tovább terítéken legyen, mert akkor az ő sikerük határozza meg a közbeszédet; a kormányoldal meg pont emiatt esélyes, hogy népszavazás nélkül gyorsan ejti az olimpiát. 

Nos, állításom: az értetlenkedés és a következtetés nagyon szép eredménye annak, hogy annyira alja kajához szoktunk mi politikai stratégia tárgyában, hogy az alább vázolt másik – egészséges szemléletű – logika igazából eszünkbe se jut. 

*

Mert igazából annyi történt, hogy

• volt egy (kormány/városvezetés eredeti tudomása szerint) közmegegyezés arról, hogy mindenki szeretne olimpiát,

• majd az érintett választópolgárok kb. 20 százaléka kinyilvánította, hogy mégse legyen,

• mi több! – elvileg az aláírók közt lehetnek olyanok is, akik szeretnék, csak tiszteletben tartják a többségi akarat elvét, tehát nem az olimpiát ellenzik, csak népszavazáson szeretnének igent mondani – bár tudom, hamburgerkaján nőtt politikai agyunk ezt ésszel fel sem fogja, így magam is azt mondom, ez inkább elvi lehetőség,

• viszont a 20 százalék így is, úgy is alulról van meg (s vannak ugye még az érvénytelen szavazatok is).

A lényeg, hogy az érintett népesség, a budapestiek 80 százalékának véleménye ezen gyűjtés után sem ismert, így lehet okunk feltételezni, hogy egy népszavazáson esetleg mégis az olimpiát vágyók győznének.

És ők – valljuk be – tényleg becsapva érezhetik magukat, ha uraik úgy lépnek vissza, hogy őket meg se kérdezték. 

Mintha egy osztályban pár szülő délelőtti órák helyet délutánit szeretne, köröztetnének egy ívet, hogy írja alá, aki egyetért, a 20 százalék aláírná, 80 nem, mert szerintük hülyeség, majd az iskola az ő további megkérdezésük nélkül bevezetné – mondván, ez a népakarat. 

*

Állításom, hogy jelenlegi politikai erőink mindegyike azt mondta volna e helyzetben, örül, ha a polgármester a pályázatot visszavonja. Ezért már felfogni is lassan (vagy egyáltalán nem) tudjuk, ha valaki a fenti egyszerű logika alapján azt mondja, hogy ugyan ő annak örülne, ha ez lenne a végeredménye, de csak miután a dolgot tisztán –mindenkinek lehetőséget adva – végigcsinálták. 

S persze, van abban egy ügyes kis gyomros is, hogy nem engedik csendben távozni az ellenfelet, hanem nehéz helyzetbe hozzák. Nyilván tudják ők is, hogy az ellenfél logikája a gyors csendes visszavonulást hozná; s ha így lesz, a mostani felvetés szembesíti kicsit a kormányoldal szavazóbázisát, hogy választottaik épp' elárulják őket. 

De ettől még ez a kinyilatkoztatás az, ami a demokrácia normál logikája, és furcsa látni, mennyire nehezen vesszük ezt észre. Mert elszoktattak tőle. 

*

Fentire egy idő után azért rájött pár elemző. 

Abban viszont máig egyetértés van, hogy a Momentum ezt azért tette, mert a közbeszéd uralása céljából most arra fog törekedni, hogy minél tovább az olimpiás népszavazás legyen a téma. 

Mert ha ez nem sikerül, akkor könnyen feledésbe merülnek. 

*

Nos, én úgy érzem, ez az állítás egy olyan logika eredménye, ami nagyon nem érti a Momentum mondanivalóját. (Vagy én nem értem, persze.)

• Egyrészt mert ők maguk elmondták, leírták, hogy most következő dolguk – szinte már hétfőtől – az indák és gyökerek vidékbe mélyesztése – ami így rosszízű hasonlat; de ők nem is így mondták, csak hogy szeretnének vidéken is kiépülni, terjeszkedni, azaz megismertetni magukat és (figyelem!) feltérképezni az ottani problémákat. Már önmagában ez szokatlan, hogy egy párt nem szimplán terjeszkedni megy valahová, hanem érdekli is, hogy arrafelé mi van. Ez még akkor is merőben új gondolat, ha netán csak szép igének szánták. Már az agy, amiben megfogant, friss hajtásnak tűnik a mi kis trágyadombunkon. Még ha kamunak szánta is, hogy egyáltalán eszébe jutott...

• Másrészt azt mondják, programjuk is van. Még nem kész, mert többek között a fenti vidéki tapasztalatgyűjtés is finomítja majd, meg amúgyis még reszelgetik, de azt mondták – én legalábbis úgy értettem –, fő témakörök (folyamatosan épülő kidolgozottsággal) megvannak, és a továbbiakban időközönként közzéteszik egy-egy újabb témában.

A figyelmes szemlélőnek ez utóbbiban már fel is tűnhet: ők maguk is gondoltak rá, hogy az érdeklődést a továbbiakban is fenn kéne tartani, és Szergej Bubka óta tudjuk, hogy ennek egyik legjobb módszere az apránkénti adagolás. 

Az apránkénti fogyasztás egyrészt segíti a befogadó oldaláról az emésztést (ami arra utal, hogy tényleg lehet emésztenivalója); másrészt ez lehet a kitervelt mód, amitől a közbeszédben maradnak. 

Persze ehhez az is kell, hogy tényleg legyen program; és olyan, ami van annyira tartalmas, hogy a népnek legyen mit rágni rajta. 

Egy Szulejmánnal, Való Világgal, Jóbarátokkal vagy brókerbotránnyal nehéz persze egy politikai program fejezeteit bedobva versenyre kelni. 

Így ha valaki bevállalja, hogy igényes tartalommal megpróbálja a népet érdeklődővé és érdekeltté tenni a politika világában – az a Holdról jött és elég nagyot álmodik. 

Ugyanakkor ők kezdettől valami olyasmire játszanak, amire eddig senki – ideológiákkal nem terhelt teljesítményelvűség – így egyrészt eleve a bizonytalanba ugrottak, vajon találnak-e vevőt erre,; másrészt látszik, hogy magukkal szemben is maximalisták, és leginkább a tettekben hisznek. Amit hihetővé tesz, hogy sokuknak van átmenetileg félbehagyott vagy e momentumozás mellett űzött igazi karrierje, ami mellett vállalták az egy hónapos kulimunkát – így kevésbé tűnnek langyos megélhetésinek. 

*

Ami a lényeg: nekem nem passzol az eddigi képbe, hogy a népszavazáson lovagolva szeretnék a választásokig kihúzni. És őszintén szólva, sikerük is úgy tűnik, azon alapul, hogy belelkesítettek egy olyan réteget, aki nemigen vevő a langyos múlton lovaglásra, és igazi dolgokat vár tőlük. Ja kérem, ha teljesítményelvet hirdetve szerzel híveket, azok olyanok lesznek, akik ezt várják el. Ez nem az Erő könnyebbik oldala. 

Ez a most megnyert réteg hamar elfordul, ha a letudott népszavazás után azt látja, hogy kedveltjei itt leállnak szüttyögni ezen. Így bár a megszokott politikai logikával ez lenne a jó stratégia, nekik öngyilkosság lenne. 

*

Nem szólva arról, hogy azért egy megtartott népszavazás tényleg többesélyes lenne, s a puszta sikerre trenírozott társadalomban könnyen nullázódhatna mostani sikerük. 

Így igazából nekik kockázat is lenne a népszavazás, még ha egész addig még a hóemberek is róluk beszélnek. 

Jó példa erre megannyi váratlanul ilyen-olyan döntőkbe jutott sportolónk/csapatunk, akiket ama döntőig az egekbe magasztalt a nép, majd a bukott meccs után a semmibe zuhantak. 

*

Eddigi közléseiket és ténykedésüket nézve én nagyon nem érzem logikusnak, hogy egy minél tovább húzott népszavazásra játszanának, csak hogy „uralják a közbeszédet”. 

Az viszont, hogy ma ezt éreznénk magától értetődő stratégiának, szép példája, mennyire szemét kaján tart minket a politika mai színvonala. 

S így mennyire nem értjük, ha szembe jön velünk a normális.