Olyan ez, mint a friss tengeri szellő egy áporodott szobában. Mint egy hűvös vízpermet a tikkadt arcunkba. Mint egy kilátó, amiből a Föld túloldalára látsz − onnan meg vissza.

Fa Nándor 93 nap alatt a saját tervezésű és építésű, Spirit of Hungary nevű hajóján megkerülte a Földet az extrém Vendée Globe vitorlásversenyen, nyolcadikként érve a célba. Ő egyébként az első külföldi, nem francia vitorlázó, aki teljesíteni tudta a Vendée Globe-ot a kilencvenes évekbeli első indulásakor.

Óriási teljesítmény és siker, egy igazi hőstől és példaképtől.

És egy tükör is, Magyarország valósága elé tartva.

Gyerekkoromból emlékszem a Szent Jupát útjára, Fa Nándor és Gál József kalandjára, első világ körüli vitorlázásukra. A Kádár-korszak végén egy új, jövendő korszakot testesítettek meg, és ebből valamit még gyerekként is felfogtam. Egy olyan korszakot, amikor a magyar emberek szabadok lehetnek fizikailag és szellemileg is; amikor emberfölötti, embert próbáló, életre szóló célokat fogalmazhatnak meg, és amikor a céljaikat kellő kitartással és teljesítménnyel meg is valósíthatják.

Fa Nándor a magyar glóbusz közepéből egyszer kitekintett, majd elindult és megcsinálta azt, amit akart. Egyszer, aztán többször is. És most, 63 évesen még egyszer.

A Vendée Globe egy egyszerre iszonyatos és felemelő verseny. A szabályai szerint egyedül, egy 60 lábas (18 méter) hajóval, kikötés és külső segítség nélkül kell körbehajózni a Földet. A mostani versenyen huszonkilencen indultak el, de eddig tizenegyen feladták.

A Földet felfedeztük, a műholdak bolygónk minden négyzetméterét (és ha kell, a lakóit is) pásztázzák. Nem maradtak már vakfoltok a térképen, csak a tengerek legmélyén. A nagy földrajzi felfedezések kora rég véget ért. De saját magunknak, kedvtelésből, elszánásból, rögeszméből még mindig felfedezhetjük a bolygónkat. És önmagunk határait. Meg ami még azokon is túl van.

Erről szól többek között a Vendée Globe: ugyan a legmodernebb eszközökkel és ufótechnológiával felszerelt vitorlásokkal, de még mindig az egyéni kitartásra, felkészültségre, rátermettségre alapozva lehet teljesíteni a versenyt. És aki elakad útközben, aki egy hirtelen baleset vagy más probléma miatt kénytelen feladni a versenyt, szintén megérdemli a mély tiszteletet.

Hát még az, aki teljesíteni is tudja! Főleg, ha nem vitorlás dinasztiába született tengerparti emberként, hanem szárazföldi magyarként, éltesebb korban tudja ezt véghez vinni.

Fa Nándor a magyar férfiak, fiatalabbak és idősebbek példaképe is lehet. Sok magyar hatvanas (ötvenes, negyvenes, stb.) férfi élete autós bevásárlásokkal, lottózó- vagy kocsmalátogatásokkal és otthoni tévébambulással írható le, esetleg alkohol-problémával, súlyos elhízással vagy más betegségekkel megspékelve. Fa Nándor egy különleges példa arra, hogy mire lehet képes egy férfi ennyi idősen is.

De Fa Nándor nem csak az éltesebb férfiak, hanem általában a magyarok példaképe lehetne. Még mindig egy jövendő Magyarország jelképe ő.

Ahol kitűzhetjük a legmerészebb céljainkat és ahol a céljainkat tűzön-vízen keresztül megvalósíthatjuk. Ahol a teljesítmény mérhető és tiszteletet keltő, s ahol a verseny szigorú szabályai működnek. Ahol a fejet nem lefelé kell hajtani, hanem előre és fölfelé kell nézni, mert ott van a jelen és a jövő, amit meg kell nyerni magunknak, társainknak és nemzetünknek, minden másodpercben. Ahol a gyávaság és megrettenés helyett a bátorság és merészség az alap. Ahol szabadok lehetünk szellemünkben és tetteinkben. És ahol, ha akarjuk, koravén lötyögés, általános közöny, kiégés és hervadás helyett akár körbehajózhatjuk a világ tengereit. Akár a valóságban, de minimum az álmainkban. Milyen csoda is lenne, ha tízmillió Fa Nándor országa lehetnénk.

Fa Nándor a példa, mire lehetünk mi, magyarok képesek, ha igazán elszánjuk magunkat. Itt hát az ideje az elszánásnak. 

Dicsőség a hősnek!