„Trónok harca” – mire lehet jó az Alaptörvény hetedik módosítása?
2016. október 14. írta: Redakció

„Trónok harca” – mire lehet jó az Alaptörvény hetedik módosítása?

joguralom.jpg

Vendégszerzőnk, Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatójának és az NKE oktatójának írása

 

A modern alkotmányoknak három alapelvárásnak illik megfelelniük – írta még 2010-ben, a magyar alkotmányozás előtt Jakab András alkotmányjogász. E három elvárás véleménye szerint a következő: a szimbolikus funkció, az állami alapintézmények demokratikus konstituálása és a hatalom jogi korlátozása.

A hatalom jogi korlátozása annál is inkább fontos, mert noha – az alkotmányjog szemüvegén keresztül vizsgálva a helyzetet – még mindig kulcsfontosságú a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom megkülönböztetése, a gyakorlatban ezek mára – politikatudományi értelemben – összeolvadtak. Ennek a jelenségnek a következményei többirányúak. Egyrészt új hatalmak (pl. média) jelentek meg – amelyeket Bibó István konkuráló hatalmaknak nevez –, illetve felértékelődött úgy általánosságban a bírói hatalom, valamint az alkotmánybíráskodás mint ellensúly jelentősége. A legújabb tendenciák azonban arra engednek következtetni, hogy a bírói hatalom is változik. Mára már világosan látszik, hogy egyre többször és egyre élesebben fognak felvillanni előttünk a különböző bírói hatalmak közötti együttműködések és konfliktusok kérdése.

Az Alaptörvény küszöbön álló, hetedik módosítása pedig elsősorban ebből a fenti szempontból jelentős számunkra, nem kizárólag az Európai Uniót feszítő migrációs válság megoldásával összefüggésben. Mert változó intenzitással ugyan, de valójában még ma is a jogrendszerek, a nemzeti jogok és az uniós jog harcát éljük az Európai Unióban.

Trónok harca” a nemzetek feletti szinten belül, valamint a nemzetek feletti és a nemzeti szint között

Kezdjük az erős állítással: az európai kontinens jelen pillanatban a különböző jogrendszerek (és a különböző jogrendszerek érvényesülése felett őrködő) bíróságok küzdelmének a terepe. Olyan, a Trónok harca című sorozat családjaihoz hasonlóan cseles és hatalmas gigászok küzdenek itt, mint az uniós jog és a fölötte őrködő Luxemburgi Bíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Egyezmény pallosaként működő Strasbourgi Bíróság. E két gigászi „trón” mind a nemzetek feletti, szupranacionális szint képviselője, de béke még közöttük sincsen – finoman szólva.

Lássunk erre egy példát: a Lisszaboni Szerződés egyértelműen tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint az Európai Unió csatlakozik az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, s ily módon a Luxemburgi Bíróság az Egyezménnyel összefüggő kérdésekben a Strasbourgi Bíróság alá rendeződik. Ez így egy elég egyértelmű helyzetnek tűnik, valljuk be… Volt is európai szinten nagy meglepődés, amikor a Luxemburgi Bíróság 2/13. számú véleményében lényegében megtorpedózta a csatlakozási megállapodást. Tette mindezt jórészt az uniós jogrend autonómiájával, valamint a hatásköri renddel kapcsolatos érvekre hivatkozással, az ugyanakkor mindenki számára egyértelmű volt, hogy a dolog mögött az áll, hogy a Luxemburgi Bíróság erősen vonakodik behajtani a fejét a Strasbourgi Bíróság igájába. Jelenleg mindenki a kiutat keresi, de a feszültségek azóta sem csillapodtak.

A szupranacionális szinten zajló küzdelem mellett ugyanakkor van egy másik vetület is, amely a nemzetek feletti és a nemzetállami szint harcaként írható el. A potenciális feszültséggócok pedig a nemzetek feletti jogrendet érvényesítő luxemburgi (és strasbourgi) bíróság, valamint a nemzetállami alkotmányos jogrend felett őrködő tagállami alkotmánybíróságok körül azonosíthatóak.

Az uniós jog és a tagállami alkotmányok viszonya a kezdetekben

Az uniós (korábban közösségi) jog elsődlegességének kimunkálása és rögzítése kétoldalú folyamat volt – erről például Balogh-Békesi Nóra nemzetközi jogász is több helyen szól írásaiban. Azt írja: ebben az ügyben az egyik oldalon a Luxemburgi Bíróságnak az uniós jog szupremáciáját és elsőbbségét építő gyakorlata, míg a másik oldalon a tagállami jogrendszerek részéről történő befogadás-elfogadás áll.

A Luxemburgi Bíróság értelmezésében az uniós jog elsőbbségének elve abszolútnak mondható, mert valamennyi, alacsonyabb és magasabb szintű uniós jognak elsőbbsége van a tagállamok – akár alkotmányi – rendelkezéseivel szemben. Ezt legradikálisabban az Internationale Handelsgesellschaft ügyben mondták ki az uniós bírák 1970-ben. Erre válaszul hozta meg a német alkotmánybíróság a híres Solange I. döntését, ahol azt rögzítette, hogy az uniós jog elsőbbségének – alapvetően elfogadható – elve nem jelenti azt, hogy az uniós jog nemcsak a német jogszabályok, hanem a német alkotmány felett is állhatna.

Ezen első pengeváltást követően csillapodtak a kedélyek, s az együttműködés nyomasztó követelményének megfelelve a német alkotmánybíróság a szintén híres Solange II. ítéletében azt mondta ki, hogy a szupranacionális szintű alapjogvédelem olyan rendszerré fejlődött, amely lényegileg azonos védelmet biztosít a német alaptörvénnyel.

Ezért tehát amíg az uniós jog biztosítja a hatékony védelmet, a német alkotmánybíróság is lemond azon joga gyakorlásáról, hogy felülvizsgálja az uniós jogi aktusokat. Ugyanakkor a német bírák döntése nem jelenti azt, hogy az alkotmánybíróság úgy általánosságban feladta volna azon jogát, hogy az uniós jogot vizsgálja. Az uniós jog és a német alkotmány viszonyát az alkotmánybíróság további ítéletekben bontotta tovább (pl. Maastricht-döntés, banánpiaci-rendtartás döntés, Lisszabon-döntés), de az irány nem változott: együttműködés és összecsiszolódás, a vészfék berántásának – elvi, a gyakorlatban nem használt – jogát fenntartva.

Kis uniós körkép az uniós jog és a tagállam alkotmányok viszonyáról

A nyugati alkotmányjogászok között kvázi konszenzus van annak a tekintetben, hogy a nemzeti alkotmánybíróságoknak, illetve a nemzetközi és az uniós jog érvényesülése fölött őrködő szupranacionális bíróságoknak (Luxemburg és Strasbourg) szorosan együttműködve, egymással kommunikálva, a feszültségeket kompromisszummal feloldva kellene működniük. A valóság persze sosem ilyen meseszerű és nem is így néz ki.

Ugyanis nemcsak Németország esetében merültek fel komoly kérdések az európai integráció mélyítése közben, hanem más országoknál is. Chronowski Nóra alkotmányjogász és Blutman László nemzetközi jogász a tagállamokat három csoportba sorolták annak alapján, hogy a nemzetek feletti uniós és a nemzetállami alkotmányos szint milyen viszonyban állhatnak egymással. Az első csoportba azok az országok tartoznak, amelyek elfogadják az uniós jog érvényesülését a nemzeti alkotmánnyal szemben is (pl. Hollandia, Ausztria). Az államok többsége azonban a második vagy harmadik csoportba sorolható. A második csoportba a „korlátozott elfogadást” alkalmazó országok kerültek (pl. Olaszország, Németország), ahol elvi hatáskört ugyan a tagállami alkotmánybíróságok fenntartottak maguknak az uniós joggal szemben, de a gyakorlatban ezt nem alkalmazzák. A harmadik csoportba a legharciasabb államok tartoznak, akik bizonyos helyzetekben hajlandók is fellépni az uniós joggal szemben, a nemzetállami alkotmány védelme érdekében (pl. Spanyolország, Lengyelország, Csehország). Érdemes külön is szemügyre venni két V4-es barátunkat.

A lengyel alkotmánybíróság a német Solange-ítélethez hasonló testtartást vett fel. Tomasz Tadeusz Koncewicz lengyel jogász úgy látja, hogy a lengyel bírák az uniós jogra saját alkotmányos rendszerük „leszereléseként” tekintenek, s egyértelműen azon az alapálláson vannak, hogy nem delegálnak olyan kompetenciákat az unió felé, amelyek alkalmatlanná tennék a lengyel államot arra, hogy szuverén és demokratikus maradjon. Hogy ne legyen ennyire háborús a retorika, a lengyel alkotmánybíróság is felhívja a figyelmet arra, hogy „barátsággal közelít” az uniós jog felé. Írásában viszont azt is kiemeli, hogy a bírák bármikor készek lecserélni a „hízelgő” hangnemet, ha fenyegetve éreznék pozíciójukat mint a lengyel állam szuverenitásának és alkotmányának őrzői.

Még a lengyelnél is izgalmasabb a csehországi helyzet. Csehszlovákia felbomlása után azok a nyugdíjasok, akik olyan vállalatoktól mentek nyugdíjba 1992. december 31-ig, amelyek székhelye Szlovákia területére esett, annak ellenére, hogy Csehország területén éltek és dolgoztak, kevesebb nyugdíjat kaptak, mint a cseh székhelyű vállalatoktól nyugdíjba vonuló társaik. Ebben a helyzetben többen a cseh alkotmánybírósághoz fordultak segítségért, a cseh alkotmánybíróság pedig nyugdíj-kiegészítést ítélt meg a hátrányos helyzetbe került cseh nyugdíjasok számára. Az uniós csatlakozás után a Luxemburgi Bíróság elé került az ügy, amely 2011-es döntésében kimondta, hogy a cseh alkotmánybíróság döntése diszkriminatív azokkal az uniós állampolgárokkal szemben, akik ugyanebben a helyzetben vannak, de nem cseh állampolgárok. Az ítéletre válaszul a cseh alkotmánybíróság 2012-es döntésében kijelenti, hogy a Luxemburgi Bíróság hiába hivatkozik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló uniós joganyagra, mert visszamenőleg nem minősítheti Csehszlovákiát két külön államnak és nem minősítheti külföldinek a szlovák vagy cseh területen való munkavállalást. A Luxemburgi Bíróság döntése ezért ellene megy a cseh alkotmánynak, vagyis ultra vires.

És ennek a vitának jelenleg milyen uniós jogi alapja van?

Ahogyan az a fentiekből is egyértelműen kiderül, az uniós jog elsőbbségének elvét a luxemburgi bírói gyakorlat alakította ki, azt az elsődleges uniós jogforrások nem tartalmazták. Az elbukott alkotmányszerződés tárgyalása során a szöveget előkészítők kifejezetten rögzíteni szerették volna ezt az elvet az uniós alkotmány szintjén, de mivel dugába dőlt ez a terv, a Lisszaboni Szerződésben csak egy nagyon furcsa jogi megoldással, a szerződéshez csatolt egyik nyilatkozatban utaltak az uniós jog elsőbbségének elvére. Blutman szerint ezzel a jogilag nem kötelező nyilatkozattal tulajdonképpen a tagállamok tudomásul vették a fennálló helyzetet.

A Lisszaboni Szerződés azonban nem csupán a szupranacionális szint hívei számára adott fogózkodót, hanem a tagállamoknak is biztosít bizonyos mozgásteret. Az Európai Unióról szóló Szerződés 4. cikk (2) bekezdése ugyanis rögzítette, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, az alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését, valamint az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. A Luxemburgi Bíróság természetesen már reagált is ezekre a változásokra. Azt lehet mondani, hogy továbbra is a lehető legerősebb módon érvényesíti az uniós jog elsőbbségét, akár a tagállami alkotmányok rendelkezéseivel szemben is, ugyanakkor elismeri, hogy van az alkotmányoknak olyan részterülete, amely nem érinthető az uniós jog elsőbbsége által. A híres alkotmányjogász, Armin von Bogdandy úgy látja, hogy ezekkel a változásokkal egyfajta új egyensúlyi állapot alakult ki, ahol tulajdonképpen egy arányossági teszttel kell kiolvasztani, hogy a tagállami alkotmányok mely rendelkezéseit kell még a Luxemburgi Bíróságnak is tiszteletben tartania.

És hogy jön ide a nemzeti identitás?

Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter is megállapítja az erről a témáról szóló könyvében, hogy a tagállamok az Európai Unióhoz való csatlakozás és azt lehetővé tevő úgynevezett integrációs klauzulákban foglalt hatáskör-átengedés ellenére sem mondtak le a nemzeti szuverenitásukról. Ennek alátámasztására csak azt érdemes hozzátenni, hogy nem véletlen, hogy a magyar Alaptörvény E) cikke sem a szuverenitásról való lemondásról, hanem csupán a szuverenitás többi tagállammal együtt történő közös gyakorlásáról beszél.

Sőt, mondja Trócsányi, a tagállami bíróságok aggodalommal figyelik az Európai Unió térfoglalási törekvéseit. Ezért aztán keresik azt a „modus vivendit”, amely megfelelő védelmi bástyát képez számukra. Az igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy ezt nem a szuverenitás idegenül hangzó és anakronisztikus szavában találhatjuk meg, hanem az alkotmányos identitás kifejezésben – ezek után talán nem véletlen, hogy épp az alkotmányos identitás kifejezés az, amelyik erősen megjelenik az Alaptörvény módosítására vonatkozó javaslat most az Országgyűlés előtt lévő szövegében is.

De mit is jelent valójában ez az identitás? Nem tagadható, hogy a nemzeti alkotmányos identitás tartalma ugyanolyan bizonytalan, mint számos más alkotmányos alapelvé. Ráadásul a helyzet nem független attól, hogy melyik nemzet alkotmányos identitásáról kezdünk beszélni. Trócsányi is megemlíti, hogy több szerző is utal arra, hogy a szuverenitás- és identitásféltés a közép-kelet európai országok esetében jelentősebb, mint a nyugatiaknál, ugyanis a szuverenitás átadása nem egy szerves fejlődés eredménye, hanem a függetlenség visszanyerése után nem sokkal jelentkező külső kényszer hatására következett be. A nemzeti identitás tartalmának meghatározása nem egyszerű, bár ahogy utaltunk rá, a Lisszaboni Szerződés óta az Európai Unió adott egy – fentebb már említett – uniós értelmezési keretet is a tagállamoknak ezen a téren. Trócsányi ezen kapaszkodó mellett idézi Damian Chalmerst is, aki a fiskális politika alapelemeit, a szociális állam kérdéseit és a kultúrpolitikával összefüggő ügyeket is a nemzeti identitás körébe vonta.

Egy újabb fontos kérdés: hogy áll a magyar alkotmánybíróság?

Ha röviden akarunk válaszolni az alcímben feltett kérdésre, akkor azt mondhatjuk: egyelőre rosszul. Éppen itt az ideje nekiveselkedni rendesen ennek a problémának.

Érdemes Vincze Attila alkotmányjogász véleményéből kiindulni, akinek értelmezése szerint az Alaptörvény egyértelműen egy integrációpárti, nyitott alkotmány, amely elkötelezett az európai értékek iránt. Ebből következően az Alaptörvényt – kifejezett ellentétes értelmű alkotmányos rendelkezés hiányában – úgy kell értelmezni, hogy lehetőség szerint minél inkább igazodjon az uniós jogrendhez.

Az eddigi alkotmánybírósági gyakorlatot elemezve pedig úgy látja – s ezzel az elemzéssel nekünk is könnyű egyetérteni –, hogy a magyar alkotmánybírói testületnek eddig finoman szólva sem sikerült az uniós jog és a magyar alkotmány viszonyáról ellentmondásmentes értelmezési gyakorlatot kialakítania. Vincze Attila még azt is megjegyzi – némiképp rosszmájúan – hogy az uniós jog és a magyar alkotmány viszonyával kapcsolatos eddigi döntések négy csoportba sorolhatók. Nem elveszve a részletekben, már a csoportok neve is beszédes: „köldöknézés”, „Lebenslüge”, „szabotázs” és „vak tyúk”… Bizonyosan nem a pozitív csoportképzés példáival állunk szemben!

Láthatjuk tehát, hogy sokan úgy gondolják: van teendő. Mi ezt a teendőt úgy foglalnánk össze, hogy a magyar alkotmány szövege továbbfejlesztésre és az annak alapján kialakított alkotmánybírósági gyakorlat pedig tisztázásra szorul.

Mi következik mindebből? Miről szól az Alaptörvény hetedik módosítása?

A fenti vázlatos áttekintés célja az volt, hogy tisztán lássuk az Alaptörvény tervezett hetedik módosításának uniós jogi és alkotmányos kontextusát. A fentiekből is látszik, hogy változó intenzitással ugyan, de valójában még ma is a jogrendszerek harcát éljük az Európai Unióban.

S hogy miért fontos ez nemcsak egy jogásznak, hanem a politika iránt érdeklődőknek is? Azért, mert a jogrendszerek küzdelme az egyik legfontosabb terepe a szupranacionális, föderatív európai állam vs. nemzetállamok vitának is. (Nem véletlen, hogy hódító Bonaparte Napóleon is a francia polgári törvénykönyv – a Code Civil – terjesztésével kívánta stabilizálni hatalmát.)

Ebben a küzdelemben a magyar alkotmánybíróság eddig nem nagyon vett részt, sem a kialakított gyakorlata, sem az Alaptörvény szövege nem volt alkalmas arra, hogy valódi világítótoronyként funkcionáljon, amely utat mutat a bizonytalansággal terhelt időkben.

Az Alaptörvény hetedik módosítása, ahogy mi látjuk, ennek a bizonytalanságnak kíván véget vetni az alkotmányos identitás elvének normaszövegbe emelésével, valamint az unió irányába történő szuverenitásátadás kereteinek kijelölésével. Teszi mindezt úgy, hogy egyértelműen megtartja az Alaptörvény alapvetően integrációpárti, kooperatív és európai karakterét.

A jelenlegi európai helyzetben viszont az Alaptörvény-módosítás elfogadása csupán valaminek az első lépése lehet. Egyfajta seregszemle, ha így tetszik: enumeráció. Annyi már most is jól kivehető, hogy a következő években a jogi viták tekintetében sok figyelem fog hárulni az Alkotmánybíróságra és a Luxemburgi Bíróságra. Fogadhatunk is akár rá, hogy legalább annyi, mint a magyar kormány és az uniós intézmények közötti „pulzáló viszonyra”.

S ez nem feltétlenül probléma. Sőt! A konstruktív, éles viták eddig ugyanis mindig erősebb, nem pedig gyengébb Európai Uniót eredményeztek. Az unió ereje ugyanis – amióta világ a világ – az „egység a sokféleségben”, nem a „féktelen egyetértés és azonosulás” elvéből ered.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr5511806907

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Orbán Balázs: „Trónok harca” – mire lehet jó az Alaptörvény hetedik módosítása? 2016.10.14. 12:26:01

Valójában még ma is a jogrendszerek, a nemzeti jogok és az uniós jog harcát éljük az Európai Unióban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GNDL 2016.10.14. 16:12:43

Vendégszerzőnk, Orbán Balázs, a Századvég Alapítv...

Eddig volt érdemes olvasni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.10.14. 16:23:31

@GNDL:

Neked teljesen felesleges is lett volna továbbolvasni! :-D

gyalog.galopp 2016.10.14. 18:37:31

Mi van, lefagyott a kereső?
Mondjuk, ahhoz végig kellene olvasni, legalább a feléből érteni valamit. :(

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.14. 19:58:43

fogalmazzunk röviden: üzenőfalnak jó az akárhányadik módosítás mentén is. társadalmi szerződés helyett kommunikációs eszköz.

legeslegujabbkor 2016.10.14. 20:30:46

Szerintem is hívjuk vissza a fideszes képviselőket az Eu parlamentből.

Robinzon Kurzor 2016.10.14. 21:01:26

Szintén nem elveszve a részletekben, kérdezném, hogy a görög partoknál ki fogja megvédeni az EU-t?

Vagy tényleg az a terv, hogy majd mindenki körbekeríti magát, aztán kinek előbb elfogy a lőszere, az így járt?

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.14. 21:09:54

@Robinzon Kurzor:

"Vagy tényleg az a terv, hogy majd mindenki körbekeríti magát, aztán kinek előbb elfogy a lőszere, az így járt?"

szó szerint ez lesz a vége, de nem azért mert ez a terv, hanem mert nincsen terv. mindössze bíznak benne, hogy erdogan elintézi a piszkos munkát, oszt ha egy szép napon nyitva hagyja a kerítést akkor ooooppsz...

Robinzon Kurzor 2016.10.14. 21:27:59

@Herr Stacheldraht Leger: "de nem azért mert ez a terv, hanem mert nincsen terv"

Hogy ne legyen terv, az Putyin terve.
Ez a századeleji századvéges is ezen ügyködik, és ezek szerint Mandiner is.
Ha ezt Orbán tudná, biztos nem hagyná ... de hát mindenhol ő sem lehet ott, egyedül kell rendet tartania szegénynek.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.14. 22:11:15

@Robinzon Kurzor: túlkomplikálod.

a szuverenitás nem elméleti műfaj. vagy megvan a gazdasági/katonai erő (és az akarat, hogy éljél vele), vagy nincs. ha a feltételekkel se állsz jól, akkor viszont óóó fájdalom valamit-valamiért alapon kezdhetsz szövetségesek után nézni. akiknek úgy kábé tök mindegy, mennyire fényezed magad az alkotmányodban. ezért is huny szemet az eu erdogan szultánkodása felett, mert neki történetesen van egész komoly gazdasági ás katonai ereje, hogy védvonalat képezhessen, a vekkernek meg nincs. az eu is tudja, vekker is tudja. nem véletlenül szorgalmazza - helyesen - a közös uniós haderő létrehozását, no de áááácsi... akkora faszagyerek önálló szuverének vagyunk, hogy szupranacionális hadsereg védelmére szorulunk? ami persze szupranacionális hadseregként óóóó fájdalom tutira nem a felcsúti bunkerből fog utasításokat elfogadni, hanem valami olyan szervtől, amire a közös haderőt létrehozó tagállamok átruházták szuverenitásuk egy részét. ööööö némi ellentmondást érzek az agitpropban.

GNDL 2016.10.14. 22:46:45

10 órája van kint a poszt, azóta 215 olvasás és 9 komment (ezzel lesz 10).

Mandiner, Századvég, alaptörvény, Orbán, érvénytelen népszavazás... már posztot sem lehet ezzel eladni. :)

GNDL 2016.10.14. 22:55:12

@Herr Stacheldraht Leger: „nem véletlenül szorgalmazza - helyesen - a közös uniós haderő létrehozását”

Mert ha legalább a NATO követelmények nagy részét képes lenne az ország (= Orbán) teljesíteni... de felét, vagy még annyit sem képes... így az hogy „helyesen” szorgalmazná az uniós haderő létrehozását valójában inkább „viccesen”... :)

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.14. 23:01:34

@GNDL: a papíron is gyenge lábakon álló honvédelmi képesség semmit se változtat a közös uniós haderő létrehozására irányuló szándék helyességén. pláne, hogy eu szerte alaposan leépültek a hadseregek, mert az olyan progresszív dolog volt, úgyis nyakunkon a fukuyamai történelemvége-világbéke, fújmilitarizmus, nemde?

GNDL 2016.10.14. 23:11:17

@Herr Stacheldraht Leger: A szándék oké lenne, jó pár évtizede felvetődik néha Európában, hogy a NATO kevés ide... az hogy Orbán kezdeményezné ezt az a rossz buta vicc kategória. :)

GNDL 2016.10.14. 23:15:57

Na mindegy... közel fél órán át voltam 70+ ezer nyerőben, erre kurva dortmundiak nem kiegyenlítenek otthon?! :)

Tündér_Lala 2016.10.15. 11:16:16

@Robinzon Kurzor: Az EU megvédésének fektételei vannak, amelyek hiányoznak.

Egyértelmű politikai akarat hiánya. A tagállamok mindegyike kűzd az aparátusok az ellátó rendzsrek , biztonsági szervek túlterhelésével. A politikusok viszont - miután minden migránst menekültnek nyilvánítottak - nem tudják, akarják kimondani, hogy a továbbiakban nem képesek, akarnak több embert. Megpróbálják egymásra tolni a problémát, de felső határ nékül mindenki csak még nagyobb bajba kerül.

Az árafat megállítása rábeszéléssel, erő alkalmazása nélkül lehetetlen. Hiába állítanak fel közös határvédelmi egységet, ha megkötik a kezét és lényegében a határvédők szállítanak napi 10-15 ezer embert a tengerekről az EU-ba nyilván személyi ellenőrzés nélkül. Az erő alkalmazása viszont a hibás emberi jogi és pacifista alapállás miatt lehetetlen.

Közös megoldás híján mindenki egyedi megoldásokat keres - nem közös, hanem egyedi - védelemre. Illetve szeretnének a bajbajutottak kvótát illetve vissszatoloncolást.

Vagy képes az EU közösen fellépni saját védelme érdekében (igen feladva az álságos politikai statégiákat) vagy a szétesés felé sodródik. A német stratégia, hogy fizetünk ha valaki helyettük lép nem működhet, mert az alanyok felismerve a helyzetet korlátlan igényeket támaszva politikailag és anyagilag kielégíthetetlenül zsarolnak.

Bloodscalp 2016.10.15. 13:27:55

@GNDL: én is csak addig olvastam☺habonyi önreklám

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.15. 13:50:56

@GNDL: majd az lesz a vicces, amikor megkapod a behívódat a közös eu haderőbe. kis szerencsével nem maroz blogtársunk lesz a kiképző tiszted :DDD

GNDL 2016.10.15. 14:00:45

@Herr Stacheldraht Leger: Vagy esetleg én az övé?! Tisztesként szereltem le anno, nem tudom a barátnőd túljutott-e az egészségügyi alkalmassági vizsgálaton... :)

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.15. 14:13:51

@GNDL: tisztes? nyihaha, plusz egy zsömle a reggelihez, hordtad szorgalmasan az omnia kávét az üti-nek és nem kezdtél futni, ha az alakulati tér kulcsáért küldtek, gratula, a demokrácia már nincs veszélyben :DDD

GNDL 2016.10.15. 14:15:53

@Herr Stacheldraht Leger: Felfelé nyalás, lefelé taposás... nem erről szól?! :)

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.15. 14:20:05

@GNDL: na ezért nem lettél tiszt soha. hamarosan zokoghatsz a lövészárokban.

GNDL 2016.10.15. 14:37:18

@Herr Stacheldraht Leger: Híradó századnál voltam... a személyem bevágása a lövészárokba a jól képzett és kifejezetten értékes honvédelmi erőforrások felelőtlen pazarlása lenne... :)

Lesből Támadó Szárítókötél 2016.10.15. 15:51:44

"Az Alaptörvény hetedik módosítása, ahogy mi látjuk, ennek a bizonytalanságnak kíván véget vetni az alkotmányos identitás elvének normaszövegbe emelésével, valamint az unió irányába történő szuverenitásátadás kereteinek kijelölésével."

Szóval a csodálatos, nemzeti érdekeket képviselő FIDESZ-kormány az uralma 6. évében, az uniós csatlakozás után 12 évvel, a Gránitszilárdságú Alaptörvény negyedik évében, hetedik nekifutásra jutott el az alkotmányos identitás beemeléséig.

Nem mellékesen az egész alaptörvényes humbug tényleges jogi értelme:

igyirnankmi.atlatszo.hu/2016/10/11/alaptorvenymodositas-hetedszer/

Pelso.. 2016.10.15. 20:48:10

@Herr Stacheldraht Leger: Ha az említettek egy cseppet is Erdoganban bíznak (s nem fogják valamivel), hát akkor annyi...
A közös eu haderő ha sorozott állományú lenne hivatásosok helyett,hát szintén annyi. Habzószájú félbitesek viszont had menjenek önkéntesként, , kedvcsinálóként pl Harrach peti búcsúztatja őket a Keletiben.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.16. 00:01:00

@Pelso..: pelso közlegény, viiigyázz! kerítéshez igaaaazzzodj!

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.16. 00:13:53

@GNDL: hangolódj rá a lövészárokra

Pelso.. 2016.10.16. 12:13:52

@Herr Stacheldraht Leger: Csak ha mindenki, s leglelkesebbek elől.
Az egész szervezést, de főleg a hadtápot ránk magyarokra bízhatnák, lökné a gdp-t a papírtalpú bakancs gyártás.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.10.16. 13:55:10

@bbjnick:
:DDD
Ebben igazad van, bár GNDL-nél kevésbé balbuggyantakból is ellenérzést képes már kiváltani egy századvéges "tudós"...

Bell & Sebastian 2016.10.16. 17:16:11

Jó poszt, mert rávilágít a lényegre. Csak nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri focirajongók, akik ostorantennás Junoszty tévén bámulták a meccset a kámping területén, 0.1 -es manó hanggal (mert azt elvitte a mono).

- De hol a labda? -tettem fel az egyedüli, releváncs kérdést, merthogy a hangyák harcából kibontakozó tumultuózus jelenetekben ez valahogyan elsikkadt, az 50x40 -es falbontásban.

A magyar alaptörvény olyan, mint amikor egérrágta vászonból varrnak zsákot, hogy abban tartsák a kukoricát, mire sikerül az összes likat elhárítani, addigra a szorgos jurátus-egerek pont kétszer annyit rágnak rajta, mint amennyi eredetileg folt, vagyis volt, azaz: az alkotmányozás soha véget nem érő, permanens stoppolás, fércelés és foltvarrás, a permanens forradalomhoz hasonlóan.

Van egy olyan érzésem, hogy a labda, amit nem találnak, pont az Alapkérdés, ami a hatalom alapja, forrása, megosztása és továbbadása.

Ha a hatalom transzcendens természetű, élettér vagy földterület -alapú és csak speciális esetekben ruházható át, az egyén és közössége sosem maradhat alul sem az állammal, sem az államok feletti formációkkal szemben, akkor ezekhez a sarokkövekhez igazodik az egész felépítmény.

A kérdést (ami most logikusan következne) még csak fel sem érdemes tenni egy olyan homokvárra, amilyen például a magyar Alaptörvény.

Vettek (vagy loptak) volna hozzá ép vásznat.

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.16. 17:18:15

@Pelso..: csak kezded kapisgálni, a századvéges fijugg már smittelik is a felvetésedet 100.000 ft per karakter áron kiszámlázva

Bell & Sebastian 2016.10.16. 17:57:28

@Herr Stacheldraht Leger: Ugyan létezik az alkalmazott filozófia speciális ága, ami jövőkutatással foglalkozik (ebben a rendszerváltás hajnalán nagyon is jók voltak a szoci filozófusaink, mert aránylag pontosan látták, mi lesz 15 év múlva /> porrá leszünk, ha nem csinálunk semmit)/, de azt nem hinném, hogy a Századvég ezzel foglalkozna.

Meg aztán, hiába láttuk az üveggömbben felsejleni Bajnait, aki szerintem a politikai impotencia csúcsa, nem tettek ellene semmit Gyurcsányék, ki kellett várni ezt a korszakot, vajat kell köpülnie egy pohár tejben a légynek, hogy ki tudjon mászni az üveg falán.

Vágjon már földhöz egy vázát, egyetlen pillanat alatt összetörik, de hány nap az, amíg összeragasztja?

Hülyék vagyunk? Persze. De micsoda szorgos munka van ebben! És rátarti büszkeség, mert ez mind a miénk, Antalltól Orbánig. Ezt tudjuk nyúújtani, stabilan és megbízhatóan.

Megváltásért lesz szíves folyamodni a Megváltóellátó Koordinációs Minisztérium Szétosztási Főosztályához, pályázatírás útján. Olyan, hogy jár, olyan nincsen, adható, ha van belőle. Csak legfeljebb nem jut.

Pelso.. 2016.10.16. 21:36:21

@Herr Stacheldraht Leger: Simán belefér, magukról írják:
"szellemi műhely, mely az elmúlt két évtizedben az oktatás, a kutatás, a kiadás területén egyszerre szolgálta a magyar politika intézményes átalakítását."
Fene enné meg ezeket a neolibeket már megint.

Imrebá 2016.10.24. 20:52:31

@Robinzon Kurzor:
Majd maga megvédi.
Nem küldhetünk mindenhova több embert.
Egy válság, egy serif.

Robinzon Kurzor 2016.10.24. 21:26:19

@Imrebá:

Látom, az elevenébe vágott a kérdés az Imrebának.

De ettől még ilyen mellébeszélésre kár az elektronokat pazarolni.

Kérjen tanácsot az Imrebá a körzetvezetőjétől, hogy mit kell az ilyen kérdésre válaszolni. Valami jobbat mint ez itt.

Imre bá 2016.10.24. 22:07:25

@Robinzon Kurzor:
Tudja, felénk úgy szokott lenni, hogy aki fölveti a kritikai észrevételt, az elnyeri a feladatot.
Ne legyen már komplexusa.
Nincsen lehetetlen.
Katona volt, nem?
Bátorság!

Robinzon Kurzor 2016.10.24. 22:21:37

@Imre bá:

Nem elég, hogy korlátolt, még büszke is rá!
Nagy karrier vár még az Imre bára a NER-ben!

picur3ka 2016.10.26. 03:07:47

@Robinzon Kurzor:

Ettől jobb válasz pediglen nincsen, ahogy kinéz.

annamanna 2016.10.26. 06:59:59

@Pelso..: "tényfeltáró újságírók szerint a harcoló csapatok körülbelül hatvan százaléka már nem német, hanem migrációs gyökerekkel rendelkezik." www.hirado.hu/2016/08/30/spottle-mintha-valami-konkret-dologra-keszulnenek-nemetorszagban/

Itt más adatokkal, de nagyjából ugyanaz: "a 177 127 katonából 60 000 már így is külföldi szülők gyermeke, nagyrészt muszlim országokból (jórészt Törökország)." www.vilaglato.info/georg-spottle-meg-tobb-migranst-a-nemet-hadseregbe/

Migránsok nélkül ebből az anyagból kéne összerakni egy közös európai hadsereget: www.youtube.com/watch?v=-fvLs5KXWYI #t=01m30s
Szerintem egyébként megoldható lenne az eus haderő emberanyaggal való ellátása, ha muszlim migránsok helyett ukránokkal próbálkoznának.
Ukrán milíciák képesek volnának kellemetlenné tenni az arabok randalírozását az Eu-ban.
Már a Majdan téri őrület előtt az ukránokban reménykedtem. Elolvastam ezt a cikket: www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma-sved-nok-avagy-a-feminizmus-jarulekos-vesztesegei Tulajdonképpen elég volt a képeket is látni ahhoz, hogy a téma sokkoljon. Azon gondolkoztam, mit lehetne tenni ilyen helyzetben; és arra gondoltam, hogy ha valakik, akkor az ukránok képesek volnának nyugatról kifüstölni az arab csőcseléket. A cikk a dátum szerint 2013 november végi. Alighogy ez az eszembe ötlött, Ukrajnában máris pont elszabadult a pokol. Az Eu-ból pedig nemhogy egy muszlimot is sikerült volna kihajítani, úgy áramlanak ide azóta is, mint a sáskák.
Azon azért kicsit csodálkoztam, hogy mennyire száz százalékosan az ellenkezője történt annak, mint amiben 2013-ban még reménykedtem.
süti beállítások módosítása