„Szerencsés a magyar kormány. A forint elég erős, a gazdaság is jól teljesít” – mondja Gelsey Vilmos báró, a Richter Gedeon igazgatóságának elnöke a Mandinernek. A magát 95 évesen is fiatalnak tartó befolyásos üzletember és katolikus mecénás ma is aktívan járja a világot, főleg London és Budapest között röpködve. A családja révén az Osztrák-Magyar Monarchia elitjéből származó, 1939-ben Angliába távozó Gelsey Vilmos hosszú és kalandos életutat járt be, s ha valaki 2016-ban elmondhatja magáról, hogy a 20. század tanúja, akkor az ő. Interjúnk egy nem mindennapi személyiséggel.

„Ha most visszaszaladunk az időben – hiszen számos izgalmas története van az életéből –, elmondaná, hogyan került 1939-ben, a világháború előestéjén Angliába, Cambridge-be diáknak?

Skóciában voltam 1939 augusztusában, részt vettem az ifjúsági golfbajnokságon. Az apám küldött ki, aki egy nagy sportember volt: minden érdekelte, ami sport, különösen a lovak. Nagy istállónk volt Alagon, rengeteg lóval, amik felemésztették a vagyont. A családi céget felépítő nagyapámnak négy lánya volt és egy fia - apám volt persze a kedvenc. Ő ki is jutott a cambridge-i Trinity College-ba a 20. század elején. 

Tehát már az apja is ott tanult?

A tanulás elég konzervatív szó ennek a leírására. Vívott, pólózott, vadászgatott Angliában, el is fogyott a pénze. Két év múlva az apja – a nagyapám – azt mondta: ennyi elég volt, gyere haza és dolgozz! (Nevet.) 

Ön viszont már komolyan vette a tanulmányait: természettudományokat és kémiát hallgatott a Trinity College-ben Cambridge-ben.

Tanulnom kellett nekem és az öcsémnek, hogy aztán pénzt kereshessünk. Sztankovics Viktor, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója a családi barátunk volt, akivel egyszerre utaztunk ki Angliába, apám meg is kérte őt, hogy vigyázzon rám.

Forró idők voltak már, könnyen bejutottak Angliába?

Megérkeztünk Doverbe, ahol – miután apám táviratozott az angliai határállomásoknak – már tudták, hogy én vagyok az a magyar fiatalember, aki megy Cambridge-be, a Trinity College-ba tanulni. Könnyen be is engedtek. Megszállhattam vele Londonban a Savoyban, megismertetett néhány emberrel is, mielőtt továbbutaztam Cambridge-be. Aztán kicsit belekerültem a nemzetközi kapcsolatokba: volt ugyanis a háború során a britek és Tito között kommunikáció, az angol oldalról ezt Churchill fia, Randolph irányította, ebben a szervezkedésben én is részt vettem egy kis ideig. 

Könnyen indultak a cambridge-i diákévei?

Az indulás könnyű volt: miután apám is járt a Trinity College-ba, felvételi vizsga nélkül kezdhettem meg a tanulmányaimat. Megnézték a magyar érettségimet, csupa kiváló jeggyel, ez elég volt nekik. Vegyészetet akartam tanulni, de előbb általános természettudományokat kellett hallgatni. (...)

Ma is aktív üzletemberként figyeli és értelmezi maga körül a világot. Mit lát mostanában?

Nagy-Britanniában élek és Brexit-párti vagyok. Normális alapok kellenek egy működőképes országhoz. Tehát nemzeti pénzre is szükség van. Ha a gazdaság erős, akkor erős a pénzed is. Ha gyenge a gazdaság, gyenge a pénz is. A kormányzat ebben a modellben tud cselekedni, helyre tudja állítani a folyamatokat. Az euró esetében ez nincs meg.

Ellenzek mindent, ami nem demokratikus. Hogy szerintem mi a demokrácia: az, ami az angoloknak a Magna Charta, a magyaroknak az Aranybulla volt. Amikor a nemesek megüzenték a királynak: Ha nem viselkedsz, baj lesz!”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.