Örkény, ha élne, de jó kis egypercest kanyaríthatna belőle. Olyan jó csavarosat, mint amilyen maga a bringátlanított bringafeljáró az alföldi kilátóba.
Hol volt, hol nem volt, de leginkább nagyon is volt, sőt, ömlött az uniós pénz Magyarországra. Már nem is a lehívásán, hanem az elköltésén kellett gondolkodni, hogy mire is guruljanak el az eurók, ha már ott tolulnak fölöttünk.
A tisztességes és okos pályázók mellett macherek, sipisták, téesz- és tanácselnökök agrárvállalkozók és polgármesterek izzadhattak át éjszakákat, hogyan is lehetne a legkevesebb szellemi és anyagi befektetéssel a legtöbbet kaszálni az uniós pályázatokból.
Valódi munkahelyteremtés? Tartós hatású beruházások, előremutató projektek támogatása? Ugyan már, jöjjön csak a betonozás, a lekövezés meg a földmunka, mindig lesz egy haver, akivel meg lehet oldani oda meg vissza az egészet, okosba!
Ebből térköveződött le az ország összes főtere, ebből épült minden tizedik faluba wellnessközpont, ebből lettek csilivili szökőkutak a települések random közterein.
És ebből születtek olyan emlékezetes projektek is, mint például a 37 millióból épült, 8 méteres mesterséges szánkódomb az Alföld közepén, vagy épp a bodrogkeresztúri 40 centis kilátó, potom 40 millió forintból.
E szép társasághoz csatlakozhat most egy újabb projekt is: félmilliárd forintnyi uniós pénzből épült meg egy tiszafüredi kerékpáros kilátó. Csodálatos kanyargó ívek, mintha csak Zaha Hadid és Oscar Niemeyer nászából született volna az Alföld közepére. A teteje talán túl is nyúlik a Tisza-parti fákon − hogy aztán ugyanazokat a Tisza-parti fákat meg az Alföld tengersík vidékét láthassuk onnan.
Keletkezett viszont egy aprócska bökkenő: átadása után alig fél évvel már nem lehet bringával fölmenni a kilátóba, mert életveszélyes a kanyargós feljárat. Kár. Pedig a tetejében még egy hungarikumboltot is berendeztek. Csak nem értem, minek ide a szerénykedés, az egész kilátó egy kiadós hungarikum, 2016 magyarországi rögvalóságából.
