Bizony lehet valaki magyar úgy, hogy nem keresztény; és európai úgy, hogy nem magyar – mondja a Mandinernek Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tihanyi perjel. Korzenszky szerint nem jó az oktatás túlzott központosítása, viszont tárgyi tudásra és memoriterekre szükség van. A tihanyi perjel úgy látja: baj, hogy nincsenek társadalmi elvárások, normák, nincs különbség jó és rossz között; a vallásos ember értékrendje pedig igenis közügy. Interjúnk.
„Miért lett szerzetes? Azokban az időkben, amikor így döntött, épp a kommunista diktatúra tombolt hazánkban.
Családunkban nem volt sem szerzetes, sem pap. Hívő családban nőttem föl. Pannonhalmán voltam diák, szerzetestanáraim között sok igazi egyéniség volt, akiken átsugárzott, hogy értelmes az életük. Vonzott ez az életforma. Először úgy gondoltam, állatorvos leszek, mint apám, nagyapám, aztán egyszerre csak természetesen fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy bencés szerzetestanár legyek. Egyik nagyanyám, amikor megtudta, hogy ez a szándékom, sírni kezdett és felsóhajtott: »De hát a mai világban?« Mindig »mai világ« van, mindenkinek a mai világban kell megtalálnia a helyét, a feladatát.
Mit ért el Tihany a rendszerváltás óta?
A legfontosabbnak azt tekintem, hogy Tihanyban újra szerzetesi közösség él az ősi monostorban. Nem holt műemlék az apátság, hanem egy élő közösség otthona, amely sok kereső és érdeklődő ember számára igazodási pont lehet. (...)
Hogy lehet szerzetesnek lenni a turistazsivaj közepette?
Amikor Tihanyba kerültem, az egyik közvetlen munkatársam azt kérdezte: „az atya mikor él szerzetesi életet?” Azt válaszoltam: »most«. Szerzetesként végzem a feladataimat, legyen az szervezés, előadás, lelkipásztori munka, vendégek fogadása. A szerzetesi életnek lényegéhez tartozik, hogy egy közösségnek vagyok a tagja, egy közösen imádkozó, közösen felelősséget vállaló közösségé. Természetesen keresni kell az időt, az alkalmat arra is, hogy személyesen, magamban tudjak elmélyülni, olvasni, elmélkedni, imádkozni. Minden nap van erre lehetőség. S még valami: Tihanyban a természeti környezet minden nap a teremtés csodáját tárja elém. A felkelő és lenyugvó Nap, a csillogó, hol zöld, hol ezüstös, hol kék vize a Balatonnak… Reggel és este különösen is segít abban, hogy rácsodálkozzak a teremtésnek és az életnek a titkára.”
Szilvay Gergely interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.