Vendégszerzőnk, Ablonczy Balázs történész írása

Disclaimer: E sorok szerzője 11 évvel ezelőtt összerakott egy ötszáz oldalas, a könyvesboltokból mára teljesen eltűnt életrajzot mondott politikusról, amelyben különböző (történeti, pszichológiai, orvosi) tények mérlegelése után arra jutott, hogy Teleki Pál önkezével vetett véget életének. És ezt képviseltem a kolozsvári Korunk 2012. évi 3. számában a 67-74. oldalon megjelent írásomban is. Az eltelt időben nem igazán merült fel olyan tény, ami arra indítana, hogy ezt az álláspontomat megváltoztassam, de ha ilyesmi történik, kész vagyok módosítani.

*

Itt van a nyakunkon Teleki Pál halálának 75. évfordulója. Bár a magunk szerény eszközeivel mi (=MTA BTK TTI, péntek, április 1., 11 óra, Tanácsterem, a székek kényelmetlenek, tessék párnát hozni) megpróbálunk öngyújtózni az éjszakában, azok számára, akiknek nincs idejük szakállasbácsik unalmas szónoklatait hallgatni, mert ők (nem a szakállasbácsik, hanem akiknek nincs idejük) buszt vezetnek, fogat húznak, röpdolgozatot íratnak, összefoglalom mindazt, amit a mai állapot szerint tudni lehet és érdemes Teleki Pál miniszterelnök elhunytáról. 

Teleki Pál öngyilkos lett.

Erre sok minden predesztinálta (legkevésbé Teleki László öngyilkossága: bár az 1861-ben elhunyt rokon emlékezete nyilván eleven volt a családban, de a szabadságharc párizsi követe a család magyarországi és ráadásul református ágához tartozott), nézzük ezeket a körülményeket sorban: 

1. Az 1941. április 2-ról 3-ra virradó éjjelen elhunyt tudós-politikusnak legalább egy öngyilkossági kísérletéről és két idegösszeomlásáról tudunk a húszas-harmincas évekből. 

2. Teleki a húszas évek eleje óta súlyos beteg volt: az első világháborúban szerzett baja 1923 elején egyik veséjének eltávolításához vezetett. Ennek nyomán éveken keresztül katétereznie kellett magát, ami nyilván nem használt a kedélyállapotának. 

3. 1941 kora tavaszán tudta meg, hogy imádott édesanyja és felesége is súlyos beteg. (Mindketten túlélték, egyikük néhány hónappal, másikuk bő évvel)

4. Nem tudni, mennyire érintette komolyan, de mindkét gyermekének ekkoriban bomlott fel az első házassága.

5. 1941. március végi, szatmári körútján szembesült azzal, hogy sokat propagált, viszonylag toleráns nemzetiségpolitikai elképzeléseit a helyi közigazgatás semmibe veszi. 

6. A Jugoszlávia körül kiéleződő háborús feszültség, és az abban vállalt magyar szerep azt vetítette előre, hogy a magyar semlegesség végzetesen kompromittálódik. 

7. Ebben a politikai helyzetben Horthy Miklós kormányzó magára hagyta miniszterelnökét (nem először, egyébként), és lelkesen egyezett bele a német követelésekbe. 

Ezek a stresszfaktorok, párosulva más tényezőkkel (magas életkor, dohányzás, önértékelési zavarok, önvád, lőfegyver birtoklása stb.) együttesen vezettek el az ún. öngyilkosság előtti tünetcsoport kialakulásához és a dinamikus érzelmi beszűküléssel járó preszuicid állapothoz.

*

Ha ez nem lenne elég, Teleki búcsúleveleket is hagyott, amelyekben írt motívumairól és a fenti körülmények némelyike is megtalálható bennük („nem tartottalak vissza, bűnös vagyok” - írta Horthynak, ami - ha jól belegondolunk - elég abszurd). A levelek megléte kitűnő retorikai eszköz arra, hogy átevezzünk a gyilkossági teóriák olajosan csillogó vizeire. Mit szoktak felhozni a merényletpártiak?

1. „A búcsúleveleket nem Teleki írta”. De. Ezt igazságügyi írásszakértő is megállapította, és néhányszáz, Teleki kezével lejegyzett levél elolvasása után magam is megerősíthetem. En passant megjegyzem, hogy „pszichografológia” nevű tudomány nem létezik. Tehát azt meg lehet állapítani hogy két irat azonos kéztől származik-e, de hogy szerzőjük néhány héttel korábban összeveszett-e családtagjaival, kezdeményező alkat-e, illetve szereti-e a májashurkát, na, azt nem lehet. Az ellenzők szerint nemcsak a külalak hibázik, hanem egy széki gróf Teleki (ráadásul németbirodalmi gróf!) soha nem írna le olyanokat, hogy „hullarablók”, meg „legpocsékabb nemzet”. Nos, simán. Széki gróf Teleki Pál (mellesleg ogy. képv. és ny. r. egy. tan. illetve népfelk. fhgy.) papírra vetett olyat, hogy „LFS”, sőt még egy  „legjobb, ha in effigie úgy felrúgsz, hogy még Szt. Péter is alám baszik” is elhagyta mosdatlan tollát. (A delikát igét annak idején pironkodó szerkesztőm finomította, úgyhogy a mostani közlés világpremier).  

2. „A katolikus egyház nem temet el öngyilkosokat”. De, eltemet. A kánonjognak megvannak azok a gumiparagrafusai, amelyek ilyesmire lehetőséget adnak, pláne, ha m. kir. miniszterelnökről van szó. A mi esetünkben az 1917-es egyházi törvénykönyv 1203-1242-es artikulusai nyújtanak elég kibúvót. Ugyanakkor nem véletlen, hogy Telekit nem Serédi Jusztinián prímás, esztergomi érsek búcsúztatta, hanem saját lelkiatyja, a Bazilika plébánosa, Witz Béla. 

3. „Láttak németeket bemenni a Sándor-palotába”. Soha_senki nem mondta, hogy saját szemével látott volna németeket bemenni a miniszterelnökségre az ominózus éjjelen. Mindig a legjobb ismerős unokaöccsének nagyon megbízható óvodai társa volt a forrás. Nagyrészt ilyen kijelentésekre támaszkodik a merénylet-elméletek legtöbbet forgatott kompendiuma, Zakar András közelmúltban ismét kiadott munkája is. Az elmélet apgrédelt verziója szerint maga Ribbentrop/Keitel/Göring intézte volna el a piszkos ügyet. Ez nyilván abszurdum. Stoffán György újságíró egy csak rá jellemző stílusban és forráskezeléssel megírt műben még azt a német katonát is megtalálta, aki lelőtte a miniszterelnököt. De ennek a valóságtartalma pont annyi, mint ama nézetéé, miszerintén marxista lennék. Tényleg mellékszál, de a németeknek nem volt szükségük Teleki megölésére.  

4. „Miért Bakay Lajos agnoszkálta a holttestet, aki nem is volt a törvényszéki orvostan szakértője?” Bár ez a körülmény, mint kifogás irreleváns, Bakay orvosprofesszor (M. Kir. Pázmány Péter Tudományegyetem, Orvostudományi Kar, II. sz. Sebészeti Klinika) tudásának kétségbevonása nonszensz. Bakay legalább két évtizede ismerte Telekit és személyes kezelőorvosa volt hosszú évek óta.  

Emellett nem árt észben tartanunk, hogy a leginkább érdekeltek: Teleki családtagjai (menye, fia, veje) soha nem vonták kétségbe az öngyilkosság tényét. Soha nem nem került elő levéltári dokumentum arra vonatkozóan, hogy a náci Németország (vagy más), megszervezte volna a miniszterelnök meggyilkolását. Nincs nyom arra vonatkozóan, hogy a magyar királyi kormány 1940 tavasza után is napirenden tartotta volna egy emigráns kormány létrehozását Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon, és ezzel kiváltotta volna Teleki meggyilkolását. (Mint ahogy ezt egy közelmúltban megjelent munka igyekszik sugallni.) Sőt, akik az ellenkormány tervében részt vettek, ezt egyértelműen cáfolták. A holttest azonosításában részt vevő orvosok pedig évtizedekkel később is megerősítették, hogy Teleki igenis önkezével vetett véget életének. 

Azok, akik Teleki meggyilkolása mellett kardoskodnak, általában nem a magyar Pelikán-ügyiratot próbálják megnyitni, hanem azt remélik, hogy a gyilkosság nyilvánosságra kerülése átírja Magyarország egész második világháborús szereplését. Újraosztják a Rizikó feladatkártyáit, és már mi is megtámadott ország leszünk, már 1941-től: ergo egy csomó minden jár nekünk visszamenőleg. 

Ez így gyerekség, mondanom sem kell.