Most egy olyan munkán dolgozom, ami fenekestül fel fogja fordítani a zenéről való gondolkodást az egész világon – mondja a Mandinernek a március 15-én Kossuth-díjjal kitüntetett ifjabb Csoóri Sándor, aki a héten ünnepli a Fonóban 60. születésnapját. Csoóri leszögezi: a zene szakrális dolog. A zenésszel a számára meghatározó Székről, az általa felfedezett varázshegedülésről, a magyar nótáról és a zeneoktatás bajairól is beszélgettünk ürömi otthonában, s benézhettünk a stúdiójába is. Interjúnk.
„Mindenki Széken kapta a nagy impulzust, minden út Székre vezet a táncház-mozgalomban. Miért van ez?
Mert az egy annyira egy egységben megmaradt falusi kultúra volt. Valahol megmarad a viselet, de nem marad meg a zene. Magyarpalatkán megmaradt a zene, de a falu már román. Szék amúgy egy fontos szó, sok szavunk kezdődik ezzel a kifejezéssel. Az indiai Ajurvédák élettanával párhuzamba lehet állítani a széki szegeket, a falu három részét: Felszeg a levegő; Forrószeg a tűz; Csipkeszeg a látható világ, az anyag. Az volt a vélekedés, hogy Forrószegen jó táncosok vannak, Felszegen meg jó énekesek. Csipkeszegen mindkettő volt, de nem emlegették.
Nem vették fel a konzervatóriumba, mert sajátosan értelmezte a kottát.
Sosem szerettem a szolfézst, már rájöttem, hogy miért. Először beszélni tanulunk meg, és utána írjuk csak le, utána tanulunk arról, hogy mi az a mellérendelői mondat. Írni és olvasni csak akkor tanulunk, amikor már tudunk beszélni. A zenetanulásban azonban egyből olvasni tanítanak, amikor még zenéről szó sincs. Viszont azt mondják, hogy c-d-é-f-g-á-h-c; de miért mondják ezt? Először kellene zenélni, és utána elnevezhetjük a hangokat, ha el akarjuk nevezni. De minek elnevezni? Ez csak akkor kell, amikor valakinek a szerzeményét más játssza el.
Népzenében nincs ilyen, ott nem kell kotta. Nem kell kotta a zenéhez, ahogy nem kell az udvarláshoz sem verseskötetet vinni. Persze éppenséggel lehet. Tőlem aki kottából szeret játszani, játsszon nyugodtan kottából. Annyira rányomta mindenre a bélyegét itthon a nyugat: az egyház, a tudományok; mindenhez nyugati elfogadottság kell. A nyugatiak úgy nézik a világot, hogy ők a Ludwigok között keresik a Beethovent, nem pedig a Beethovenek között a Ludwigot. Nem Beethoven Lajos, hanem Lajos Beethoven. Nem az évtől közelítenek a világhoz, hanem a naptól. Nem 2016 március valahányadika van nekik, hanem valahányadika, mégpedig márciusban és 2016-ban. Mi a nyelvünkből kifolyólag máshogy nézzük mindezt.”
Szilvay Gergely interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.
