Az Egyesült Államok végre kimondta egy politikailag igen korrekt, hosszú vita után, hogy amit az Iszlám Állam más vallási közösségekkel csinál, az népirtás. 

Ez kétségtelenül egy áttörés, bár például a jazidikkal szemben elkövetett genocídium tényét maga az Iszlám Állam sem titkolta. Sőt, az iszlám hagyományok és jogtudósi döntések alapján meg is indokolta és a világ elé tárta.

A következő idézet a Dabiq-ban, az Iszlám Állam angol nyelvű, szépen szerkesztett, szépen illusztrált folyóiratában jelent meg (Dabiq „The Failed Crusade” Dhul-Hijjah 1435 - 11 October 2014), másfél éve. 

„A további kutatások alapján megállapítható, hogy ez a csoport (a jazidik) a pre-iszlám jāhiliyyah (»isteni útmutatás nélküliség) óta létezik, de »iszlamizálva« lettek a környező muszlim lakosság, kultúra illetve nyelv által, bár soha nem fogadták el az iszlámot, illetve nem állították, hogy elfogadták volna. A vallás eredete az ókori Perzsia mágushitvallásában található, de újra lett értelmezve a szabianizmus, judaizmus és kereszténység elemeivel. (…) Ennek megfelelően az Iszlám Állam úgy bánt ezzel a csoporttal, ahogy a fuqahā’ (iszlám jogtudósok) többsége kijelölte, hogyan kell a mushrikīn-nal (azok az egyének, akik elkövették a bálványozás vagy a politeizmus bűnét) bánni. A zsidókkal és keresztényekkel ellentétben itt nem volt helye a jizyah (állam által kivetett egy főre jutó éves adó nem muszlimok esetében) fizetésének. Emellett asszonyaikat rabszolgákká lehet tenni, szemben a keresztény/zsidó nőkkel, akik a fuqahā’ többsége szerint nem lehetnek rabszolgák. A jazidiknak csak ultimátumot lehet adni a megtérést illetően, vagy a karddal kell szembe nézniük.

A Sharia alapján a jazidi nők és gyerekek szét lettek osztva azok között az iszlám harcosok között, akik részt vettek a sinjari műveletekben, miután a rabszolgák egyötödét előbb átadták az Iszlám Államnak, hogy elosszák őket, mint khums-okat (az iszlám hagyományok alapján vallási kötelezettség »kifizetni« a kalifa felé a hadizsákmány egyötödét).

A mushrik (eretnek) családok nagyszabású rabszolgasága valószínűleg az első, amióta a Sharia-t nem tartják be. Az egyetlen másik ismert eset – habár sokkal kisebb — a Nigériában és Fülöp-szigeteken élő keresztény nők és gyerekek mujāhidīn (dzsihádot folytató harcos) általi rabigába döntése volt. A rabszolgává tett yazidi családokat az Iszlám Állam eladta ugyanúgy, mint ahogy annak idején a Társak (Mohamed társai, tanítványai) eladták a mushrikīn-eket.

Számos jól ismert szabályozás be lett tartva, beleértve azt, amely tiltja, hogy az anyáktól elválasszák a gyermekeiket. A mushrik nők és gyerekek közül sokan elfogadták az iszlámot, és most már őszintén gyakorolják azt, miután kiléptek a sötét bűnökből (shrik; a bálványimádás és politeizmus bűne).”

Szóval jó az, hogy a nyugati világ vezető hatalma felismer és kimond egy olyan tényt, ami 2014-ben is nyilvánvaló volt. A baj az, hogy a Nyugat a jazidi népesség meghódítása utáni kulturális és nagyon is valós genocídiumot („megtérés vagy kard”), az Iszlám Állam egész filozófiáját valami aberrációként kezeli, aminek semmi köze a „valódi, békés” iszlámhoz.

A helyzet azonban az, hogy amit az Iszlám Állam csinál, nem nagyon különbözik attól, amit az iszlám 1400 éve csinál mindenkivel, aki nem a megtérés igaz útját választja.

*

Mielőtt iszlamizálták volna, a mai Észak-Afrika, illetve a Közel-Kelet nagy része keresztény volt. A délről jövő hódítók ezt a többséget hol brutális népirtásokkal, hol lassan, kulturális genocídiummal és gazdasági felőrléssel semmisítették meg. Így lett valamikor a XII-XIII. században muzulmán többségűvé Egyiptom, a XV. században a görögök jelentős részének elűzésével, kiirtásával és áttérítésével Anatólia, a mai Törökország szíve, de éppenséggel Szíria is.

Ezzel próbálkozott az Oszmán Birodalom a Balkánon, sokkal nagyobb sikerrel, mint amit a mai vallási térképek mutatnak, csak ebben a régióban a keresztény nemzetek visszavágtak. De ettől még az iszlám hódítás megnyomorította a Balkánt és Magyarországot is. Trianon fő oka az a népirtás, ami a félhold uralma alatt következett be, és ami a magyar etnikai terület jelentős részét üres pusztasággá tette.

Visszatérve a Közel-Keletre: azok a keresztény szigetek, amik megmaradtak, a jobb időszakokban is folyamatos ostrom alatt voltak. Különadók − köztük a devsirme, a gyerekadó vagy véradó − és a másodrendű státusz áldozatai voltak, és arányaiban népességük évszázadról évszázadra csökkent.

Félreértés ne essék, a korabeli kereszténység nem volt toleránsabb az iszlámnál. Hosszasan lehetne sorolni a népirtásokat, vallási tisztogatásokat, és a nyugati értelmiség meg is teszi, nem kevés önostorozással. Sőt, a végső pusztulást számos keresztény közösségre részben éppen a keresztény nemzetek háborúi hozták.

Ha nincsenek az orosz inváziók az Ottomán Birodalom ellen, akkor talán Kelet-Anatólia örmény népessége nem válik a XX. század egyik legbrutálisabb és legjobban szervezett népirtása áldozatává 1915-ben. Ha a görögök nem próbálják meg visszaszerezni elveszett területeiket, talán nem deportálják (és az örményeknél kisebb arányban, de gyilkolják) meg a törökök Anatólia másfél milliós maradék görögségét. Így, az utolsó 20 százaléknyi keresztény megsemmisítésével lett az ezer éve még teljesen keresztény és jórészt görög mai Törökország 99.8 százalékban iszlám állam. És ha nincs a 2003-as amerikai invázió Irakban, akkor az ország keresztényei talán nyernek még néhány évtizedet.

De a lényegen ez nem változtat.

*

A bűnöket az iszlám ideológiája alapján követték/követik el. Annak, ami ma történik Aleppóban vagy Moszulban, nagyon is világos előképei vannak. Örmény és szír keresztényeket ugyanígy öltek tömegesen az iszlám nevében, ugyanezekben a városokban pontosan száz éve, 1915-16-ban. Ugyanúgy tudtak megmenekülni a haláltól fiatal örmény és szír keresztény lányok, elfogadva az iszlámot és gyerekeket szülve apjuk gyilkosainak, mint ma a jazidiak.

Az Iszlám Állam képviselte dzsihádi-szalafista iszlámértelmezésben nincs igazából semmi új, azon túl, hogy tetteiket HD minőségben rögzítik és kirakják az internetre. Valódi iszlám hagyományokra, vallási döntésekre, történelmi precedensekre hivatkoznak. Sőt, iszlámértelmezésük voltaképpen nem áll távol a nemzetközi közösség elismert tagja, a szaúdi állam szalafista wahhabi iszlám értelmezéstől. Azt nem is látják eretneknek Rakka és Moszul urai, hanem pusztán hibásnak (mubtadi). Eközben viszont a síiták, (rafida) eretnekek és mi, európaiak pedig megtérítendő vagy megsemmisítendő gyaurok vagyunk.

Az Iszlám Állam ideológiája nagyon is az iszlámból nő ki: egy radikális értelmezés, de nem alapok nélküli, sőt nem is rendkívüli.

Ez a valóság, és nem egy torzított prizma. Ezzel a nyugati világnak végre szembe kellene néznie akkor, amikor a szíriai polgárháborút vagy a migránsválságot kezeli.

Például úgy, hogy nem fogadja be a huszonéves szunnita férfiak tömegeit, de befogadja azokat, akik valóban elnyomottak, nem csak az Iszlám Állam területén, hanem az egész iszlám világban: a jazidiakat, keresztényeket, de éppenséggel a szexuális kisebbségeket is.

De ez már egy másik írás témája lesz.