A rendes év végi – ezúttal Sopront célzó – túra tervezése közben vettem észre a térképen a Braun Nándorról elnevezett magaslat közelében bizonyos Taródi-vár körvonalait. Többször jártam már erre, eddig mégsem nem tűnt fel és most sem illett a képbe. Vár a Lövérekben? Az egykori gyümölcsös, ma családi házas övezetben?
A megfejtés felülmúlta a várakozásaimat. A Taródi-vár nem rom, nem is valami kuruc reliktum, hanem abszolút 20. századi építmény. Feltehetően a legfiatalabb várunk; Taródi István középkor- és kastélymániás gyűjtő építette a saját kezével 1957 és 2007 között.
A soproni Pongrácz István a környék legérdekesebb figurája lehetett. Szobafestőként dolgozott, évtizedekig gyűjtött és kutatott, hogy megvalósíthassa álmát: egy valódi várat Sopron külterületén. Végül 50 éven át szinte minden nap épített valamit rajta, állítólag 150 vasúti kocsira való követ és téglát építve a falakba. Az építmény nagyjából 4000 négyzetméter alapterületű, és minden van benne, ami egy igazi várhoz szükséges: kapu, bástyák, kút, tömlöc, függőhíd, tágas termek kandallóval. Persze nincs, már nem is lesz készen; a mester 2010-ben meghalt, utódai csak állagmegóvást végeznek.
Taródi István (forrás)
A Taródi-vár lebilincselő hangulatú hely, teljesítménynek pedig egészen elképesztő, hiszen nem díszletnek épült, a belső terei belakhatók, van konyha, lépcső, kovácsoltvas csillárok világítanak, Taródi úr még értékes antik bútorokat és szőnyegeket is összeszedett, hogy minden működjön.
A boszorkánykilátóból pedig, ahová a múzeumból lehet feljutni, pazar látvány tárul a környékre. Készült boszorkányos szélkakas is.
A soproniak hívják Bolondvárnak is ezt a helyet, és ha akarom, ez stimmel is, hiszen normális ember nem emel több ezer négyzetméteres, függőhidas középkori várat a telkén. Ugyanakkor Taródi úr az egyik legnagyobb építő, akivel – mondjuk úgy – posztumusz megismerkedtem az utóbbi időben. Aki a könyéken jár, nézze meg a várát!
(A Taródi-vár megközelíthetőségéről Nádasdi Szabó Zoltán írt korábbi blogbejegyzésében.)
