„A terroristák ellen a legjobb fegyver, ha békén hagyjuk az áldozatokat ártatlanokat” – írja a Kettős Mérce teljesen valóságvesztett bloggere, Jámbor András. Hogy az áldozatok ártatlanok békén hagyásának mi köze a terroristák elleni küzdelemhez, azt fel nem foghatom, hacsak nem pusztán ceremoniális-retorikai eszköznek kell felfognunk Jámbor szövegét. Attól tartok, nem csak annak, megoldása ugyanis az: „Meg kell védenünk magunkat, de nem csak a biztonságunkat, hanem a jogainkat, a szabadságunkat is. És még többet kell tennünk azért, hogy még kevesebb feltétel álljon elő ahhoz, hogy valaki rossz útra térjen. Körbe kell zárnunk és ki kell húznunk a talajt a terroristák lába alól”.

Kerner Zsolt a 24-hu-n arról értekezik, hogy „ha kibaszod a muszlimokat a városszéli gettókba, ha nem adsz munkát valakinek, akit Mohamednek hívnak, akkor Mohamed nem fog beilleszkedni, viszont nagyon durva indulatai lesznek veled szemben.” Levonja a következtetést: „a megoldás pedig nem Európa határainak lezárása, és nem a rasszizmus, vagy a vallásháború.” Valóban nem ezek jelentik a megoldást, de ezzel nem vagyunk beljebb. Kösz a megfejtést.

A Guardian legfőbb problémája jelen pillanatban az, hogy nehogy a szélsőjobboldal malmára hajtsa a vizet a párizsi vérengzés.

Az Átlátszón Vágó Gábor arra figyelmeztet: „azért gyilkoltak, hogy elinduljon a gyűlölethullám”.

Komolyan mondom, megáll az ész.

A szokásos szólamok hangzanak el sorjában: nem lehet általánosítani a muszlimokra az Iszlám Államból (oké), ne dőljünk be a kísértésnek (igyekszünk), csak össze akarnak minket ugrasztani (lehet), és persze: nem integrált elég jól Franciaország. Már megint

Előre gyártott válaszok, mottók, mindenttudó megoldások. Jobb híján. Önismételgetés.

Ki kell ábrándítsuk a világbékéző neohippiket: nem azért gyilkoltak itt, mert így akartak cseles módon iszlamofóbiát kelteni, hogy több katonája legyen az Iszlám Államnak. És nem azért gyilkoltak itt, mert nem integálták őket elég jól. Meglepően sok merénylő került ki az előző években Angliától Svédországig középosztálybeli, magas presztízsű munkát végző (pl.: egyetemi tanár), esetleg még ráadásul családos emberek közül.

A felzárkóztatás nem oldana meg semmit, vagy csak keveset. Az elsődleges probléma nem az iszlamofóbia, nem az egyenlőtlenség, nem a sikertelen integráció, nem a frusztráltság. Hanem nemes egyszerűséggel az a töketlenség, amelyet a Nyugat felmutat az Iszlám Állam elleni katonai beavatkozás hiányával.

A párizsi merénylők megfélemlíteni akarnak. És erre nem az a válasz, hogy „a demokrata nem fél”. Hanem az, amit Oroszország csinál Szíriában. Oda kell küldeni a hadseregeket, kegyetlenül szétbombázni, megsemmisíteni, elsöpörni a Föld színéről ezt a megszállott bandát.

Az Iszlám Állam elsősorban nem akkor éri el a célját, ha egymásnak ugrunk − persze ez is jól jön neki −; hanem ha a bénultságtól nem merünk katonailag beavatkozni, mert annyira elrettentőek az ő módszereik. Szép dolog a belső biztonság és készültség növelése, azonban a megoldáshoz oda kell menni és lőni kell. Az Iszlám Állam azt akarja elérni, hogy a belső közvélemény ellenezze a francia katonai részvételt. A válasz az, hogy azt fokozni kell. Nem létezik, hogy egy ilyen, a 7. századbeli körülményeket újrateremtő bagázst nem tud kicsinálni a Nyugat.

Azt viszont ne feledjük: az Iszlám Állam emberei egyszerűen tényleg hisznek abban, amit csinálnak, hogy ez a harc lesz a végső a végítélet előtt. Feltehetően a merénylői is így gondolkodtak.

Ideje ráébreszteni őket, hogy tévedtek.