Magyarországnak gazdasági növekedésre és új munkahelyekre van szüksége, különben folytatódik az agyelszívás. A magyar kormányok szavakban mindig elkötelezettek a vállalkozások támogatása mellett, de a hazai valóság mintha mindig akadálypályát képezne a vállalkozó szelleműek előtt. Mi kell valójában a vállalkozóknak? Milyen pozitív és negatív példákat találunk a nagyvilágban? Kik azok a „szupervállalkozók”? Ezekre keresi a válaszokat a Danube Institute új kiadványa.
Superentrepreneurs – and how your country can get them (Szupervállalkozók – és hogyan szerezheti meg őket az országod) címmel jelent meg a Danube Institute gondozásában Tino Sanandaji és Nima Sanandaji tanulmányának magyarországi kiadása, Orbán Krisztián (Oriens) üzletember előszavával.
Kik is azok a szupervállalkozók? Azok a férfiak és nők, akik legalább egymilliárd dolláros vagyonra tettek szert, akik a második világháború óta létrejött legnagyobb új vállalatok felét alapították s akik mára a világ leggazdagabb emberei közé emelkedtek fel. A Sanandaji-szerzőpáros a szupervállalkozók kiindulását, felemelkedését, tevékenységüket és hatásukat elemzik tanulmányukban. A gyorsan feltörekvő szupervállalkozók jelenléte néhány országban hangsúlyos: a listát Hong Kong vezeti, itt egymillió lakosra jut három szupervállalkozó. A kelet-ázsiai nagyvárost Izrael, az Egyesült Államok, Svájc és Szingapúr követi a rangsorban. Az USA-ban négyszer olyan erős a vállalkozói kedv, mint Nyugat-Európában.
Sanandajiék ugyanakkor nem feledkeznek meg a kelet-európai, posztkommunista világról sem. Kitérnek arra, hogy felénk előfordul az a milliárdos-típus, aki nyilvánvalóan az állami tulajdonú vállalatok privatizációjából gazdagodott meg a kommunizmus bukását követően. Ahogy a szerzők írják: ilyen vagyonok kialakulásában a korrupció és a politikai kapcsolatok is mindig szerephez jutnak. Az efféle milliárdosok közül sokan semmit sem adtak hozzá a gazdasági növekedéshez, legnagyobb jóindulattal is csak „átvették” a közforrások egy részének „kezelését”. A szerzők szerint alapvető tény: minél korruptabb egy ország, annál erősebb a szabályozás, és minél erősebb a szabályozás, annál kiterjedtebb az informális gazdasági szektor.
Rajcsányi Gellért írását híroldalunkon olvashatják.