Csurka István tanácsadója volt a MIÉP fénykorában, egykori csurkistaságát most se tagadja; viszont ma konzervatív, jobboldali elemzőnek tartja magát Zárug Péter Farkas. Új könyvében mégis arra mutat rá: az Orbán-hű értelmiség tévedett, amikor azt hitte, az illiberális állam csupán annyit jelent, hogy nem liberális. Az elemző úgy látja, az illiberalizmusnak valójában nincs pozitív tartalma. Zárug a Leviatán ébredése című új könyvében végigveszi a „pártpretorianizmus” logikája szerint elfoglalt intézményeket és azokat is, amelyek betöltik eredeti funkciójukat. Interjúnk.
„Milyen érzés, hogy új könyve, amely egyébként a könyvfesztivál nagy sikere, már a megjelenése pillanatában elavult?
Egy útját kereső és nem találó kormánypárt képével zárja, aztán tessék, azóta itt van a bevándorlásügy, s megint a Fideszé a kezdeményezés.
Ez egyetlen ügy, amely a könyv kicsengését egyáltalán nem vonja kétségbe. Mechanizmus- és struktúraleírást adok a kötetben, s a pártpretorianizmus vagy a hiperaktivizmus leírása nem lesz érvénytelenebb a bevándorlásügytől. Sőt. Ebben is fellelhetők ugyanezek a mozzanatok, csak ez most épp győztes témának látszik. Ettől még nem biztos, hogy azok a dilemmák feloldódnak tőle, amelyek megjelentek tavaly ősz óta a kormánypárt háza táján.
Melyek?
Mondjuk a Fidesz-tábor csigaházba húzódása, az értelmiség távolmaradása. A struktúraleírást tekintve szerintem minden megáll, ami a kötetben van.
Egykori Csurka-tanácsadóból mára liberális elemzővé »nőtte ki« magát?
Nem. Hangsúlyozottan konzervatív leírását és kritikáját adom az Orbán-rendszernek.
»Illiberális rendszerelemekről beszélhetünk, amelyeket szabadon bírálhatunk, s ezek kritikájával mindig védelembe lehet és védelembe is kell venni a szabadságot a magyar demokráciára leselkedő mindenkori Leviatánnal szemben.« Ezt írja. Tipikusan liberális kritikai hozzáállás.
A politikának vannak olyan premisszái, amelyek bárhonnan nézve alapnak tekintendők. Sok ponton akár össze is érhet a leírásom más eszmerendszer vizsgálati alapállásával, de igyekszem azért cezúrát húzni. Nem véletlen, hogy például Scrutonnal támasztom alá a mondandómat. Sem a hiperaktivizmus, sem a forradalmiság, sem az Orbán-kormány által működtetett hatalomtechnikai mechanizmusok nem férnek bele minden tekintetben a polgári, konzervatív eszmevilágba.
Az önmeghatározása, az imidzse miatt igyekezett cezúrát húzni?
A valóság miatt. Ha csak az illiberális kifejezést nézzük, van egy jobboldali értelmiségi alapállás arról, hogy hát igaz, hogy ez nem valami trendi szó, de valójában nem jelent mást, mint hogy nem liberális...
Meg hogy angolul mást jelent, mint magyarul – ahogy Orbán is mondta.
Ami egyértelműen nem így van. Magyarul ez nem jelentett semmit. Senki sem használta Orbán Viktor tavalyi, tusnádi beszéde előtt. Ez egy politológiai műszó Zakariától a '90-es évek közepéről, amely eredetileg is negatív értelmű. Pozitív tartalma, ahogy a diktatúrának, ennek sincs. Az Orbán-hű értelmiség mégis igyekezett azzal mentegetni, hogy nem jelent mást, mint hogy nem liberális, tehát hogy konzervatív, hogy nemzeti: azaz éppen olyan, amilyenek mi vagyunk. A másik oldalt pedig meg »na ugye-érzés« kerítette hatalmába. »Lám-lám, ezt mondtuk, ez egy illiberális mintaállam!« De egyik sem igaz. Egyszerre meg nem is lehetnek igazak.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.
