Gyűlöletből nem lehet országot építeni sehol. Eképpen penget érzelmi húrokat lelkünk hárfáján az emberminiszter, Balog Zoltán. De a „megélhetési bevándorlás” kapcsán tervezett nemzeti konzultáció láttán hozzátehetjük: de igen, lehet.

A feltett kérdések alapján akár a kormány kutyakorbácsos humanizmusát is vizsgálhatnánk a szeretet és összefogás koordinátarendszerében, de ez az írás nem a bevándorlásról, nem a megélhetési bűnözésről, nem a menekültekről vagy ezek tetszőleges összegyurmázásáról szól. Nem is a tárgykörben indokoltnak látszó KDNP- értelmező állásfoglalás után sóhajtunk (vö. „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok”. Cérna Bélaként a proli irigységre játszó, ravasz szűknadrágosok szimpla matekozása kapcsán kívánjuk jelezni, hogy ebből baj lesz. Nagy baj! 

Hosszú ideig reméltük, hogy csupán cinikus publicisztikai fordulat, mely szerint a politikacsinálók szemében az „egységsugarú” állampolgárok szellemi felkészültségét nem lehet kellő mértékben alábecsülni. A levelezés beindításával sajnos tényként kezelhető, hogy sokan mégis csak ezt gondolják. A hatalomközeli kommunikátorok zsigeri gyűlöletet, szellemi renyheséget, kárörvendő alapállást, továbbá soha el nem múló levelezési hajlandóságot tételeznek fel a választókról.

Nagyon rossz érzés, hogy akikre választók tömege bízta magát és saját jövőjét, azoknak most ilyen súlyosan megaláztatást kell elszenvedniük. Nem elsősorban személyükben (kicsit úgy is), sokkal inkább civilizált, egyenrangú partner mivoltunkban. Olvasni is fáj a konstruált gyűlöletkeltő fogalompárt (megélhetési bevándorló). Rémes látni, hogy miként válnak a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését veszélyeztetők tömegének vizionálásával maguk is immorális kovácslászlókká. Ezekre azonban még éppen ráfoghatjuk, hogy nem vagyunk megszólítva, nincs ebben a világszemléletben érintettségünk. A 12. kérdés azonban világosan kijelöli, hol a helyünk:

„Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”

Azoknak a beszűkült, deprivált és ezért gyakran önző állampolgároknak a szintjére lett minden levél kalibrálva, akiknek beadható, hogy a bevándorlás kérdése vagylagos viszonyban van a támogatással. A magyar családok és a születendő gyermekek támogatásán kívül nincs elképzelés, forrás vagy lehetőség az egyéb problémák kezelésére? Nyilván nem erről van szó. A megszólítottak önként lesznek adatszolgáltatók és a konzultáció témájától független preferencia-kutatás alanyai.

Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy a levélküldözgetés az ország igényszintjének és mentális állapotának felmérésére is alkalmas. Minél többen rezonálnak e módszertanilag felmérésre alkalmatlan konzultációs valóságshow keretében előadott helikopterezésére, annál nagyobb a baj. Azt jelzi, hogy bőven elég a jövő alakítására vonatkozó elképzeléseket a 2014-es Folytatni szeretnénk program cizelláltsági szintjén egyeztetni.

Most szólunk, minden válaszadó hivatkozási alapot teremt egy újabb szabadságharchoz. A közel kétharmados felhatalmazás egyébként sok mindent kibír. A polgári Magyarország eszménye azonban nem.