Provokatív drámát jelentetett meg karácsonyra időzítve Farkas Attila Márton vallástörténész és Puzsér Róbert. A zsidók szégyene című könyv főszereplője egy holokauszttúlélő családból származó jogvédő ügyvéd, aki elvállalja egy holokauszttagadó történész védelmét. A két szerzővel külön-külön interjúztunk.

Puzsér ott akar a holokausztról beszélni, ahol amúgy szabad lenne akár azt is mondania, hogy nem történt meg.

„Én a liberális értelmiség árulását tartom fontosnak. Azt, hogy amint elérkezik az igazság pillanata és az elveké lenne a szó, a liberális értelmiség törzsi alapon összezár. Hirtelen előnyomakodnak a mélyből a fel nem dolgozott sérültségek. A liberalizmus mint fogalom többé nem jelent semmit, csak a törzsi jelvények maradnak, egy ősi hutu-tuszi típusú harc szimbólumai. A polgárháború mindent elpusztít. A liberális demokráciának, mint rendszernek törzsi funkciója van. Ha nem lenne, nem kéne büntetni a holokauszttagadást. Létrehoztunk egy intézményt, a jogot, melynek az a funkciója, hogy kövesse és érvényre juttassa az erkölcsöt. Csakhogy a nyugati demokráciákban a jog nem az erkölcsöt követi, hanem az érdeket. Ezt úgy hívják, hogy korrupció. A zsidók szégyenében a korruptság és a törzsi dogmák szövetséget kötnek az igazság ellen. Erről szól a történetünk. A társadalom valamennyi tagjának a maga megalkuvó és konformista korruptságáról. A hős nem alkuszik. Azért mondják a darabunkról, hogy didaktikus, mert van egy hőse – legalább egy. Abban nem kívánok igazságot tenni, hogy a holokauszttagadó Geyer vajon hős-e vagy antihős. Fel lehet sorolni érveket és ellenérveket egyaránt. Ha az a kérdés, hogy megtörtént-e a holokauszt, akkor az a válaszom, hogy megtörtént. Ha az a kérdés, hogy hatmillió áldozat halt-e meg, akkor azt mondom, hogy én úgy tudom, hogy annyi, bár nem hiszem, hogy a milliók számítanak. Az mindenesetre tény, hogy ez történelmi, nem pedig vallási kérdés. Ha a hatmilliós szám történelmi adat, nem pedig vallási dogma, akkor nem büntethető a kétségbe vonása.” (Puzsér: Rögzítettük a liberális értelmiség árulását)

Farkas Attila Márton számára A zsidók szégyene elsősorban lélektani dráma, de nem tagadja: a magyarok nem dolgozták fel a traumáikat.

„Magyarországon semmi nem feldolgozott. Nem arról van szó, hogy a holokauszton kívül még van néhány dolog, ami nem feldolgozott. Semmit sem dolgoztunk fel. Totális hazugságban élünk, amit magunknak gyártunk. Közös véleményünk Puzsérral, hogy a mai magyar film például ezért szar általában. Én láttam nagyon remek szerb, szlovák, román, lengyel filmeket a saját történelmükről. Ez azért van, mert valahol egy jó nagy kamuban élünk. Cseh Tamásnak volt az a dala, hogy „Elutazott tőlünk a Valóság nevű nagybátyánk”. Ő egyszer beszélt erről a számról és azt mondta, hogy a Monarchia óta állandó hazugságban élünk. Teljesen igaza volt. Vagy az egyik oldal torzítja el az eseményeket, vagy a másik, de semmi sincs feldolgozva. Semmi. Így természetesen a holokauszt sem.” (Farkas Attila Márton: Magyarország nem dolgozta fel a traumáit)