A liberális demokráciának megvan az a lenyűgöző tulajdonsága, hogy akkor szedi össze magát, amikor a legkevésbé számítasz rá. És most egy ilyen időszakban vagyunk – mondja Roland Freudenstein, a Wilfried Martens Centre for European Studies igazgatóhelyettese. Freudenstein a liberális demokráciák jövőjéről tartott előadást Budapesten a Danube Institute szervezésében. Interjúnk.

„Az az újdonság, hogy mind a radikális baloldalt, mind a radikális jobboldalt támogatja és ideológiailag táplálja egy idegen hatalom: Oroszország. Ez az új, agresszív, putyini Oroszország maga is ötleteket vett át és importált az európai radikális jobboldaltól és baloldaltól. Ha megnézed Alexander Dugin életrajzát, ezt fogod találni. Az eurázsiai ideológiájához nyugat-európai országokból származó elemeket használt fel. Én erre azt mondom: senki ne írja le túl korán a Nyugatot! Mert ezt a hibát sokan elkövették a történelem során, például a harmincas években, amikor a liberális demokrácia és a demokratikus kapitalizmus nagy vesztesnek látszott.

Az 1929-es gazdasági válság után.

Pontosan. De a liberális demokráciának megvan az a lenyűgöző tulajdonsága, hogy akkor szedi össze magát, amikor a legkevésbé számítasz rá. És most egy ilyen időszakban vagyunk. A Martens Centre egy The Renaissance of the West című könyvön dolgozik. Azt kérdezzük: mit kell tennünk ahhoz, hogy erősítsük magunkat a kívülről érkező számos kihívással, különösen az agresszív Oroszországgal szemben.

Melyek a The Renaissance of the West fő megállapításai?

Az, hogy jelenleg eszmék háborúja zajlik. Harcban állunk. Meg kell erősítenünk a bástyáinkat, a barikádjainkat. Formába kell hoznunk magunkat, mind mentálisan, mint gazdaságilag.

Kimentünk a formánkból az elmúlt tíz-húsz év alatt?

Önelégültek és engedékenyek voltunk. Túlságosan bíztunk magunkban. Optimisták voltunk, azt gondolva, hogy nincs alternatíva, és ez összefüggésben van Fukuyama »történelem vége« elméletével és a hasonló felfogásokkal. Alábecsültük a Nyugat ellenségeinek innovációra való képességét. Új eszközöket és fegyvereket találnak a Nyugat ellen, ezt látjuk Oroszországban vagy az ISIS brutalitásában is. De amilyen túlzott volt az optimizmusunk és önelégültségünk a kilencvenes években és a kétezres évek elején, megvan a veszély arra is, hogy most túlzott pesszimizmusba zuhanjunk. És ez gyengít minket. Nincs baj a kétségekkel. A kétségek érzete a Nyugat része, sőt, egyik rejtett erőssége. Hogy megkérdőjelezzük saját magunkat, vajon még mindig a helyes irányba megyünk-e? De ezt azon elhatározásnak kell követnie, hogy a Nyugatot erősebbé tegyük a kritikusaival szemben.”

Rajcsányi Gellért interjúját híroldalunkon olvashatják.